" Egy napon megkaphatod, amire v�gyt�l, �s akkor kider�lhet r�la, hogy m�g csak nem is hasonl�t arra, amir�l �lmodt�l. " /Alex Kava/

- Nem akarok vele besz�lni. - n�ztem r�m�lten Lydi�ra
- Kivel? - �rtetlenkedett
- Ott! - mutattam a t�volba - Az ott Bill.
- Az ott egy aut�. - forgatta szemeit
- �s Bill sz�ll ki bel�le.
�jra oda pillantott. S t�nyleg. Bill �pp beriasztotta az aut�t, majd megindult a k�v�z� fel�.
- Most mi lesz?
- �n mondtam, hogy maradjunk m�g a Mc Donald's-ba.
- Ezzel nem seg�tesz. - morogtam d�h�sen
- �s m�gis mit akarsz, mit csin�ljak? �lljak el�d �s takarjalak ki? Vagy dobjalak be gyorsan egy bokorba.
- Ide j�n. - suttogtam csal�dottan
- Nyil�n, mert z�rva vagyunk, �s �szrevette, hogy percek �ta itt �llunk.
Sz�d�l�k. A l�bam megremeg. Lydia er�sen megfogja karomat, majd valamit a f�lembe s�g. De nem fogom fel.
- Sziasztok.
- Szia, Bill. - k�sz�nt unottan Lydia
- Szia. - ny�gtem ki er�tlen�l
- Besz�lhet�nk? - k�rdezte
N�m�n b�lintottam. Lydia r�mn�zett 'biztos ezt akarod?'. S �n halv�nyan r�mosolyogtam biztat�sul.
- Akkor a k�v�z�ban tal�lkozunk. Ne k�ss. - adott egy puszit az arcomra Lydia
- J�.
M�g egy lekezel� pillant�st vetett Billre, majd elment.
Csak b�multam gy�ny�r� barna szemeit, melyekben �jra s �jra elvesztem. N�ha sz�l�sra nyitotta ajkait, �gy olyankor oda t�vedt pillant�som.
L�ttam, hogy szavakat keres, s mag�ban �rl�dik. De nem tudtam mit k�ne tennem...
- Sajn�lom.
�reztem, hogy nem ezen az egy sz�n gondolkodott percekig. Valamit titkol.
- Mit mondhatn�k erre? - k�rdeztem
- Szeretsz?
- Nemtudom.
Magamat is meglep� �szintes�ggel v�laszoltam. Hisz nyitva hagytam a k�rd�st. Nem adtam konkr�t v�laszt. Ebb�l ak�r r� is j�het, hogy hamarosan t�nyleg rajong�sig fogom im�dni. Vagy gy�l�lni, ami�rt � nem �gy �rez majd ir�ntam.
- Ezen mit nem lehet tudni? - k�rdezte m�z�des hangon
- Alig ismerlek... - suttogtam
Ekkor k�zelebb l�pett hozz�m. Kezeit az arcomra cs�sztatta, majd egy gyeng�d cs�kod lehelt fels� s azut�n als� ajkamra. Szemeimet lehunyva nyitottam r�snyire sz�mat, majd �tkaroltam a nyak�t.
- Mostm�r tudod? - tapasztotta homlok�t az eny�mhez
- Nem. De ha �gy folytatod, tudni fogom...
Elmosolyodott, majd egy apr� puszit nyomott m�g utolj�ra ajkamra.
- Menned kell. Elk�sel.
- Nem k�sem. El�bb indultunk vissza Lydi�val.
- �n t�nyleg sajn�lom. - hajolt el arcomt�l - Nem akartalak megb�ntani. Csak olyan hitelen t�rt�nt ez az eg�sz.
- Nem baj. - mondtam biztat�an
- J�lvan akkor. - mondta kedvesen - Induljunk az�rt vissza. Rendben?
- Rendben.
Kezeit �sszekulcsolta az eny�mmel. Akkor ez most azt jelenti, hogy... mi egy p�rt alkotunk?!
Azt a p�r m�tert m�g a k�v�z�hoz �rt�nk n�m�n tett�k meg.
- Nem j�ssz be?
- Nem. M�g van p�r elint�zni val�m.
- �rtem. - szomorodtam el
- De este elmehetn�nk valahov�. Persze csak ha van kedved.
- Van, persze. Hov�? - vigyorogtam
- Mondjuk vacsor�zni?
- Ok�.
- Nyolckor v�gzel?
- El tudok menni el�bb.
- Rendben. Akkor f�l kilencre �rted megyek.
- V�rlak.
B�cs�z�ul m�g megcs�kolt, majd mosolyogva sz�llt be aut�j�ba. �n pedig a fellegek k�zt j�rtam a boldogs�gt�l.

- Na, itt van csipker�zsika. �gy l�tom a herceg meg�rkezett, elvar�zsolt, majd elhajtott az Audival, ami a feh�r l� c�lj�t helyettes�ti.
- Megcs�kolt, �s este randizunk.
- Libby... - kezdte any�skod� hangon
- �r�lj velem. - k�rleltem
- �n pr�b�lok, de ennek a Bill gyereknek, m�g a szeme sem �ll j�l.
- Ezt, hogy �rted? - k�rdeztem r�m�lten
- Vigy�zz vele. �s v�rd meg m�g � mondja ki, hogy 'szeretlek'. - vonult be az �lt�z�be, magamra hagyva a gondolataimmal