13.rész - A kritika

Szídtam magamat amiért ilyet mondtam. Idegesített az a tény hogy ilyet mondtam de már nem tudtam vissza csinálni.

-Bill? - jött a kérdés Rolitól

-Sajnálom ez most elég hülyén jött ki. - én

-Valahogy a Rolit jobban bírom és nem neveznek Billnek. - vigyorgott rám

-Mi? - néztem rá értetlenül

-Sejtettem hogy lesz valami közted és a Bill nevezetű egyén között de nem számítottam arra hogy az együtt létünk alatt össze kavarsz vele. - Roli

-Magam sem tudom mért mondtam én nem ezt akartam. - bújtam hozzá

-Ha nem ismernélek már egy ideje akkor biztos hogy elküldenélek. - nézett rám mire nyeltem egyet - De mivel jól ismerlek és szeretlek ezért elnézzem ezt a kis afért de ha válaszolsz egy kérdésemre.

-Mi a kérdés? - én

-Jobb volt mint én? - Roli

-Nem dehogy. Én nem is akartam vele lefeküdni csak azért csináltam hogy végre leszálljon rólam. Szeretlek és nekem csak te számítasz senki más nem érhet  a nyomodba. - simitottam végig az arcán

-Ezt akartam csak hallani. - csókolt meg miközben hátra döntött az ágyon

Majd befejeztük amit elkezdtünk mielőtt közbe nem szóltam volna evvel a Billes dologgal. Tudtam h nem mondok igazat de nem akartam még jobban el cseszni a dolgot. Kifogom verni a fejemből Billt nem teheti tönkre a kapcsolatomat Rolival az nem engedhetem meg. Egész este fent voltunk és össze bújva ültünk kint a teraszon és beszélgetünk.

-Na és milyen volt Miami? - én

-Nagyszerű. Egyszer mindenkép el kell mennünk közösen. - Roli

-Szívesen élnék ott. - mosolyogtam rá

-Egyedül vagy esetleg mással? - sandított rám

-Hát ahogy az élet hozza. - pusziltam szájon

-Remélem én leszek az akivel szívesen oda költöznél. - csókolt meg

-Jutt eszembe  a vizsgáidat elhalasztottad? - én

-Igen máskép nem tudtam volna megoldani. Jövő héten fogok mindenből vizsgázni. - sóhajtott fel

-Akkor sokat nem fogunk találkozni. - én

-Azért téged nem foglak nélkülőzni a vizsgák alatt. - Roli

-Nem szeretném ha rosszul sikerülnének a vizsgáid még a végén a szüleid fel sem vesznek a céghez. - nevettem fel

-Tényleg hogy sikerült az állás interjú anyámnál? - Roli

-Remekül. Ha vissza jöttem apuval a nyaralásról már kezdek is. - én

-Remek, remélem az én irodám mellé kapsz saját irodát. - Roli

-Nem tudhatjuk. - én

Lehajolt hozzám majd megcsókolt. Olyan hajnali 5 körül úgy döntöttem ideje haza mennem mielőtt apu fel nem kell. Roli elkísért a kocsimig majd egy hosszú csókkal elköszöntünk egymástól majd beülltem az autómba és haza vezettem.

Mikor haza értem halkan osontam be a konyhába mert álmos nem igazán voltam és legalább kihasználom azt a kis időt amíg apuval lehetek. Szerencsémre senki sem volt bent bár a fiúkból tuti nem néztem ki hogy fél 5kor lent lennének ezért nem is aggódtam hogy bárki megláthatott volna.

Miután tényleg tiszta volt a levegő neki fogtam reggelit csinálni apunak és magamnak. Épp javában csináltam mikor apu jött be álmos fejjel.

-Hát te? - nézett rám meglepődve

-Gondoltam meg leplek egy reggelivel. - mosolyogtam rá

-Hát mit ne modjak sikerült. - mosolyodott el

-Ennek örülök. Na de csücsenj le. Mindjárt kész vagyok. - én

-Rendben. - bolintott majd leüllt

Pár perc elteltével sikerült befejeznem a reggelit majd egy tányérra pakoltam apunak majd le tettem elé majd én is leülltem majd elfogyasztottuk a reggelinket miközben újra át rágtuk a feladataimat a srácokkal.

Kihasználtuk azt a kevés együtt töltött időt majd mikor eljött az ideje apu indulásának.

-Ha bármi gondod lenne a fiúkkal hívj azonnal. - apu

-Nyugi apu kézben tartom a dolgokat. - én

-És lehetőeg hagyd meg élve Billt és a többieket. - mosolygott rám

-Nem igérhetek semmit. - tartottam fel a kezeim védekezően

-Nyky. - nézett rám

-Vicceltem. - vigyorogtam rá

-Na jó inkább megyek mert jobban felidegesítem magam. - ölelt magához

-Enged el magad apu tényleg rendesen fogok viselkedni. - én

-Jól van. Vigyázz magadra és majd kereslek. - apu

-Apu csak egy hétre mész el. - nevettem

-Oké oké már itt sem vagyok. - engedett el

Adott egy puszit az arcomra majd kiment a várakozó taxihoz. Kisétáltam az ajtóig és amíg el nem tűnt az autó a látószemszögből integettem neki. Mikor végleg elment egy nagy vigyorg ült ki az arcomra és halkan össze csaptam tenyereimet. Majd becsuktam az ajtót és ugrálva mentem fel az emelre a szobámba. Át öltöztem pizsamába majd lefeküdtem és hamarosan álomba merültem.

Pár órával később nagy ordíbálásra keltem fel. Dühősen és komásan keltem ki az ágyból majd mentem le a nappaliba ahol Bill és Tom vitatkozott.

-Igazán befejezhetnéd már a hisztit. - Tom

-Milyen hisztitt? Te vagy az aki nem tudja elfogadni a dolgokat. - Bill

-Hogy te milyen idióta vagy. - forgatta meg a szemeit Tom

-Te se vagy különb. - Bill

-Mi ez az ordíbálás már korán reggel. - álltam meg a nappaliban mire minden szem rám szegezödött Bill pedig tetőtől talpig végig mért

-Bocsánat h felkeltettünk de a hülye öcsém nem bírta meg állni hogy ne kezdjen bele egy veszekedésbe. - Tom

-Most már igazán lehigadhatnátok. - túrtam bele hajamba majd a konyhába mentem

-Ne bámuld már. - lökte meg Tom Bilt

-Te meg jó lenne ha nem löködnél. - morgott Bill majd ott hagyva őt az emeltre ment

-Hülye. - jegyezte meg Tom majd bejött utánam a konyhába

-Kim volt a veszekedés témája? - néztem Tomra mikor belépett az ajtón

-Igen. - bolintott

-Kérsz? - mutattam fel kávés bögrémet

-Elfogadok egyet köszi. - mosolyogva bolintott - Kérdezhetnék valamit?

-Persze. - mondtam miközben töltöttem magamnak és neki kávét majd letettem elé

-Köszi. Azt szerettem volna kérdezni hogy ha nem vagyok tolakodó te és Bill között volt a közeljövőben valami? - kortyolt bele kávéjában

Fent akadtak a szemeim. Alig bírtam rendbe szedni magam. Mi ez a mostanában felángoló köztem és Bill között kialakuló téma. Igaz főleg azzon lepődtem meg hogy Bil nem ujságolta el a hírt testvérével.

-Öhm nem tudsz róla? - piszkáltam bögrémet

-Szóval volt. - mosolyodott el

-Azt hittem az öcséd rohan elújságolni a dolgot. - néztem rá

-Nem újságolta a dolgot de észre vettem rajta.  Kicsit meglepődtem rajta. - Tom

-Miért? - néztem rá

-Nem néztem volna ki belőle. Ő mindig azt papolja nekem hogy nem szép dolog az hogy kihasználom az aktuáis partnereimet és akkor erre meg ő lefekszik veled. - Tom

-Még se olyan ártatlan bárányka mint ahogy mutatja magát. - én

-De nem értem mért pont veled mikor neked van egy jól müködő kapcsolatod. - Tom

-Hanyagoljuk ezt a témát. - néztem rámosolyogva

-Jó rendben. - egyezett bele - De akkor sem érem fel ésszel a dolgot.

-Tom. - nevettem fel

-Oké bocsi, befogtam. - vigyorgott rám

-Végre. - forgattam meg a szemeim mosolyogva

-Jól van megjegyeztem. - nézett rám sértödötten

-Jaj ne hogy nekem megsértödj. - én

-Nem engesztelhetsz ki. - tette karba kezeit a mellkasa előtt

-Oh nekem most mi lesz? - csaptam össze kezeimet

Majd felkeltem a helyemről oda mentem Tomhoz aki fél szemmel rám nézett majd lehajoltam hozzá és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára majd vigyorogva elhúzodtam tőle.

-Ha ettől nem engesztelődtél ki akkor ott már agy bajok vannak. - nevettem

-Már nem is emlékszem a sértödésem okára. - vigyorgott rám

-Helyes. - én

Megöleltem majd visszaültem a helyemre és beszélgetni kezdtünk. Jól éreztem Tom társaságában és megint csak kellemesen csalódtam benne. Később aztán felmentem a szobámba h felöltözhessem aztán neki fogjunk a mai teendőinknek a srácokkal.

Mikor leértem a probaterembe az összes srác a helyén ücsörgöt kezükben a hangszerükkel.

-Na hol hagytátok abba? - ültem le apu székébe és be kellett vallanom elég kényelmes volt

-Mostanában főleg a számokat probáljuk. - Tom

-Rendben én viszont nem igazán hallotalak titeket és nagyon hálás lennék ha megkaphatnám a szövegeiteket. - én

-Persze van egy példány számodra. - állt fel Tom a helyéről majd kezembe adott egy mappát

-Köszi. - mosolyogtam rá majd elvettem tőle

Kinyitottam majd bele olvastam. Tetszettek a számok de tartanom kellett az iramot a srácoknál.

-Na akkor játszátok el valamelyik dalt. - néztem rájuk

Játszani kezdtek én pedig végig figyeltem őket közben jegyzeteltem ami nem tetszett nekem. Épp egy számba kezdtek bele mikor megszólalt a telefonom.

-Bocs. - mondtam srácoknak majd a zongorához mentem ami egy külön szobában volt - Szia.

-Szia. Most keltem fel van kedved átjönni? - Roli

-Nem tudok most átmenni a srácokkal probálok. De ha van kedved átjöhetsz. - én

-Nem zavarnék? - Roli

-Nem dehogy. Akkor jössz? - én

-Megyek. Kb egy óra és ott vagyok. - Roli

-Rendben lent vagyunk a pincében a járást ismered. - én

-Ott leszek. Szia. - Roli

-Puszi. Szia. - tettem le

Majd vissza mentem a srácokhoz. Tom rám mosolygott miközben gitározott. Visszaültem a helyemre és tovább jegyzeteltem. Mikor a srácok befejezték ezt a számot intettem nekik hogy most beszélek egy kicsit.

-Jók a számok de azért van egy két észre vételem. - én

-Nem változtatunk semmit. - vágta rá undokan Bill

-Maradj csendben. Hallgatunk. - kelt védelmemre Tom

-Megszólalt a nyalizos. - morogta Bill halkan

-Most már igazán befoghatnád. - emelte fel a hangját Tom

-Fiúk fejezétek be. Nem izgat az hogy nem érdekel a véleményem akkor is elmondom ha nem akarod. - néztem rá Billre aki csak elfordította a fejét

-Hallgatunk. - mondta Tom

-Szóval itt van az első dal. A szöveg jó de Bill a refrénnél érzelmesebben kéne kifejezni magad. Oké hogy próba de ha nem változtatsz rajta az abumon is egy sablonos szövegként fog vissza hatni. Georg te pedig probálj kicsit figyelni a játékodra. Pár helyen elcsúsztál. Azt hiszem hozzátok nincs hozzá fűzni valóm jól játszotattok. - mosolyogtam Tomra és Gustavra

-Na persze. - morgott újból Bill

-Probáljuk meg még egyszer. - mondtam el engedve Bill morgolodását

A fiúk újra bele kezdtek de Bill meg se csinálta amire kértem ami felidegesített mert én csak jót akartam neki erre meg meg se csinálja.

-Tudod Bill nagyképűnek tartod magad de ha az ember segíteni akar el se fogadod. Elég szánalmas vagy. -néztem rá

-Senki sem kérdezte véleményedet és amúgy is nekem semmi bajom a számmal. így jó ahogy van. - Bill

-Hülye vagy hogy nem fogadod el a kritikát ami nem is rosszíndulatú. - én

-Akkor hülye vagyok. Te egy kis ribanc vagy aki ne mondja nekem meg hogy mit hogy csináljak. - állt fel majd ki ment

Döbenett üt ki az arcomra. Oké tudtam hogy utál de azért igazán tudhatná hol a határ.

-Jól vagy?- nézett rám Tom

-Persze. - mosolyogtam rá leplezve mennyire rosszul eset mert igen rosszul esett az a "ribanc" kifejezés - De ha most megbocsáltotok felmegyek azt hiszem a mai próba ennyi volt. - álltam fel a székből

-Hát mi is azt hisszük. - állt fel Gustav - És sajnáljuk Bill viselkedését.

-Nem kell. - ráztam meg a fejem

Majd hátatt fordítottam nekik és elindultam fefelé hogy minél hamarább a szobámban lehessek. A szobámba érve bezártam magam mögött az ajtót neki dőltem és azon kezdtem el gondolkodni hogy tényleg az volnék aminek Bill mondott? De aztán oda jutottam hogy zokogni kezdtem magam sem tudtam miért. Égetett az a tudatt hogy tényleg annak tart-e. Hangosra kapcsoltam a zenét hogy senki se hallja keserves sírásom. Elfeküdtem az ágyamon és utatt engedtem a kínzó könnyeknek amiket probáltam elfolytani magamban de nem sikerült...