15. rész - Bill őszinte vallomása

Nem sokat aludtam sőt mondhatjuk azt hogy nem is volt alvás. A telefonom a fejem mellett idegesítően csörgött ami még jobban rá tett a már amúgy is szörnyű fej fájásomra. De mikor megláttam a kijezőn villogni apu nevét még a vér is meghűlt bennem.

-Szia. - vettem fel

-Szia. Már azt hittem fel sem veszed. - apu

-Bocsi kicsit elaludtam. - én

-Aludtál? Azt hittem a srácokkal dolgozól. - apu

-Dolgoztam is velük csak kicsit lepihentem. - én

-Na jó ha nem mondod el mi történt azzonal haza megyek. - emelte fel a hangját

-Semmi komoly csak felidegesítettem magam és rosszul lettem de már... - kezdtem neki

-Na jó tényleg haza megyek. - vágott a szavamba

-Ne apu. Jól vagyok. Semmi bajom. - én

-Legalább van ott veled valaki? - apu

-Öhm nincs tudod hogy nem szerettek erről beszélni senkinek sem. - én

-Normális vagy? Tudod jól hogy ilyenkor ott kell lennie valakinek veled. Szólok valamelyik srácnak és nem fog érdekelni hogy te mit mondasz ez nem játék már elmondtam. - mondta dühősen

-Jó rendben. - mondtam elhallóan

-És most feküdj vissza és ne tudjam meg hogy fel keltél. - David

-Oké. - én

-Szia. - mondta majd letette

-Szia. - köszöntem a süket telefonba

Most már tudtam ebből a dologból nem fogok jól kijönni. Kicsit idegesített apu örjöngése mert tudta hogy bármikor elő fordulhat hogy rosszul leszek és nem várhatja el senkitől sem hogy a nap 24 órájában velem legyen.

Az elmélkedésemet az ajtón való kopogás zavart meg. 

-Gyere. - sóhajtottam fel

-Apud most hívott. - lépett be Bill

-Ezt nem hiszem. - csaptam az ágyra - Na te nem kellesz ide ki is mehetsz.

Mondtam miközben fejemre húztam a takarót.

-Nem tehetem megígértem apudnak hogy vigyázzok rád. - Bill

-Pont te akarsz? Mikor a te hibádból lettem rosszul. Kösz de nem kérek a segítségedből. - néztem rá dühősen de meglepődtem mikor ott ült az ágyon

-Nyky kérlek. Sajnálom honnan kellett volna tudnom hogy beteg vagy? - kereste meg a kezem a takaró alatt

-Hadj békén. - löktem el a kezét

Felsóhajtott majd lehajtott fejjel ült nyugodtan az ágyamon én meg hátatt fordítva neki szídtam aput hogy mért nem Tomot hívta fel és mért kellett Billt. Ha azt hiszi hogy ezáltal jobb viszonyunk lesz egymáshoz azt nagyon rosszul hiszi. Úgy tettem mint aki alszik nem törödve avval hogy Bill ott ül az ágyamon.

Hirtelen azzon kaptam magam hogy Bill befekszik mellém és babrálni kezdett a hajammal. Mikor az ujjai a nyakamra tévedtek megremegtem és csak azt reméltem hogy Bill nem vette észre. Ha valaki azt mondaná hogy ezt nem lehet nem élvezni azt simán kiröhögném. Bill olyan érzéseket bír kiváltani belőlem amikről néha azt hiszem hogy nem is én vagyok. Nem bírtam magamban tartani a kíváncsiságomat szembe fordultam Billel ezáltal nagyon közel kerültem az az arcához.

-Mért csinálod ezt? - néztem barna szemeibe amik mindig megbabonáznak

-Nem jó? - simitott végig arcomon hosszú ujjaival miközben egy mosoly bújt meg a szája sarkán

-Nem értelek. Először utálsz aztán rendes vagy megint utálsz és utána azt mondod szeretsz. Ki tud rajtad eligazodni? - én

-Magam sem tudom miért viselkedtem úgy veled. Azt hiszem nem gondoltam bele hogy alaptalanul bántok valakit aki iránt komoly érzéseket táplálok. Komolyan mondtam hogy szeretlek már az első pillanattól fogva éreztem valamit irántad de túl önző voltam bevallani saját magamnak hogy így érzek irántad. És tetszett az ahogy kifejezted nem vagyok szimpatikus neked. - mondta mosolyogva

-Akkor mért vagy avval a... Kimmel? - fojtottam magamba a ronda szót

-És te mért vagy Rolival? - fürkészte szemeimet kíváncsian

-Szerettem őt. - pillantottam félre

-És irántam mit érzel? - Bill

-Nem tudom. - feküdtem a hátamra felsóhajtva

-De nem utálsz? - Bill

Megráztam a fejem miközben szorosan összezártam szemeim mert elő tört belőlem a sírás de nem tudtam megakadályozni egy könnycsepp kicsordult a szememből.

-Ne sírj. - hajolt az arcomhoz és lecsókolta az árva könnycsepett az arcomról

Kinyítottam a szemeim mikor Bill szempárjai néztek le rám. Aztán Bill az egyik kezét becsúsztatta a tarkóm alá majd közelebb húzodva hozzám megcsókolt. Akárhányszor megcsókolt mindig másképpen de most ugyan úgy mint utóljára ugyan olyan szerelmesen.

-Ezt ne. - húzodtam el tőle és elfordítottam a fejem

-Miért? - csúsztatta kezét újra az arcomhoz

-Nem lehet. - néztem rá

-Nem ismerem ezt a szót. - mosolyodott el

-Bill ezt nem lehet és kész. - szálltam ki az ágyból majd elindultam de a hirtelen felkeléstől megszédültem

-Jól vagy? - rohant oda hozzám Bill

-Igen semmi bajom. - álltam fel mit sem törödve a forgó szobával

-Nekem nem úgy tűnnik. - pilantott rám aggodó szemeivel

-Menj ki. - én

-Mi? - akadtak fent a szemei

-Menj ki a szobából. - nyomatékosítottam meg szavaim

Értetlenül rám nézett majd felsóhajtott és kilépett a szobából. Mikor Bill kiment lerogytam a földre és vártam amíg el száll belőlem ez a szörnyű bűntudat és a szoba körbe körbe forgása is abba marad.

Még mindig égtek bennem Bill szavai ahogyan őszintén bevallja az érzéseit de nem tehettem meg vele ezt nem. Bármennyire is olyan érzéseket vált ki beőlem akár csak ha rám néz hogy alig bírok észhez térni nem játszok vele. Senkivel sem játszok. Rolival vagyok együtt és vele is leszek. Amúgy is nekem nem kell olyan srác aki egy olyan némberrel van aki többet ártott nekem és a családomnak mind bárki más. És hogy Bill felfogja mennyire komolyan gondolom nem fogok vele jobban viselkedni mint edig meg marad nálam az a bunkó és nem szerethető Nyky aki voltam.

Mikor helyre rázodtam feltápászkodtam a földről majd úgy döntöttem hogy eszek valamit hogy véglegesen helyre rázodjak. Mikor leértem a födszintre Tom és a két G lent tv-zet miközben elszórakoztak egymással. Bementem a konyhába ahol a megmaradt Tom féle tésztából szedtem magamnak majd miután megmelegítettem kimentem a tvzőkhőz.

-Ennyire ízlet? - nézett rám Tom nagy szemekkel

-Felveszlek szakácsnak ha nem jön össze zenélés. - vigyorogtam rá

-Feltételek csak egy kötényben mászkálhat. - nevetett Georg

-Hova gondolsz már. - vágtam Georghoz egy párnát

-Tom úgy látszik valaki nem érdeklődik irántad.- gúnyolodott Georg nevetve barátján

-És? Én a barátságával is megelékszem. - mosolygott rám Tom

-Én is. - bolintottam miközben a villámmal mutogattam

Aztán nem is mondtam továbbá semmit egyrészt Georg és Tom nagy harcba folytak másrészt inkább a kajámra és a tvre figyeltem többet. Miután befejeztem a korai vacsorámat kivittem a tányért majd vissza slaszoltam a srácokkal és megbeszéltük hogy kiválasztunk valami jó filmet és megnézzük. Bár jobb lett volna ha dolgozzunk tovább de már nekem se volt sok hangulatom hozzá ennyi dolog elég erre a napra. Késő este volt mikor elvonultunk mindanyian aludni. Fáradtan dőltem be az ágyamba de akármilyen fáradt voltam ahogy megcsapta az orromat Bill illata a párnámon nem bírtam kiverni a fejemből. Előttem voltak a képek a délutánról az aggodó szemei ahogy rám néztek mikor megszédültem. Kezdtem bánni hogy olyan csúnyán elküldtem. De mit tehettem volna? Nem adhatom meg magam neki vagy csak nekem ilyen nehéz a felfogásom? Annyira zavart voltam és szívesebben keltem volna most ki az ágyból és átmentem volna Bill szobájába befeküdtem volna az ágyba mellé hozzá bújni és úgy aludni. És mi tart vissza?

Lerúgtam magamról a takarót és csöndben átsurrantam Bill szobájához. Mikor az ajtajához léptem kicsit elidőztem ott majd lassan lenyomtam a kilincset és beléptem a szobájába. Az ágyában feküdt aludt már. Gondolkodva ácsorogtam az ajtóban állva nem tudtam hogy oda menjek e vagy sem.

-Bejössz vagy még ácsorogsz? - ült fel Bill az ágyban

Becsuktam magam mögött az ajtót majd oda léptem az ágyához és bebújtam mellé. Rám mosolygott mikor oda hajoltam hozzá és megcsókoltam. Ő pedig átkarolta derekamat magához húzott. Hátára fektettem és ráültem a derekára majd egy utolsó puszit adva a szájára rá néztem mire kíváncsi szemmekkel rám nézett.

-nem tudom mi vonz benned ennyire hogy sosem tudok ellenálni neked de tudnod kell hogy utálak. - mosolyogtam rá

-Azt hiszem el tudom nézni neked. - villantotta rám mosolyát - Szer...

-Ne kérlek ne mond ki. - tettem az ujjam a szájára

Megfogta a csuklom levette a kezem a szájáról majd kezei közé fogta az arcom és megcsókolt miközben maga alá fordított. Átkaroltam kezeimmel a nyakát és jobban magamhoz húztam de tovább nem mentünk kivételesen nem. Bill lefeküdt mellém szorosan magához húzott majd nem sokra rá mosolyogva aludt el és nekem se kellett sok hogy álomba merüljek.

Reggel puszikra keltem fel és persze a tulajdonosai nem voltak másé mint Billé. Mikor látta hogy ébredezem oda hajolt hozzám és egy apró csókot adott a számra mire én elkapva őt magamhoz húztam és megcsókoltam. Majd rám telepedett és a takaróját is magunkra húzta. Mosolyogva húzta végig ujjait az arcomon és folyamatosan nézett álmos szemeimbe. Újra lehúztam magamhoz és megcsókoltam. Nem tudtam betelni édes csókjaival.

-Mennem kell. - húzodtam el tőle

-Ne még maradj. - adott apró puszikat a nyakamra, majd a dekoltázsomra és haladt lefelé

-Muszáj mennem fel kell keltenem a srácokat. - fogtam meg az arcát és felhúztam magamhoz

-Pedig olyan jó veled. - Bill

-Na jó megyek. - másztam ki alóla