16.rész - Victoria

Nagyban csináltam a reggelit mikor Bill sétált be a konyhába majd oda jött hozzám és átkarolt és bele puszilt a nyakamba.

-Bill. - fordultam vele szembe mosolyogva

-Nem akarunk megszökni? - kuszott a keze a felsőm alá

-Hova gondolsz? - húztam fel egyik szemöldököm

-Csak jó lenne egy olyan napot tartani ahol csak én és te vagyunk. És nincs ott senki aki megzavarna minket. - ült le az asztalhoz

-Tudom. Majd talán egyszer. - húztam végig kezem az arcán

Mire megragadta a kezem belehúzott az ölébe és megcsókolt miközben egyik kezét a tarkomra csúsztatta. Bill telefonja választott szét minket.

-Legközelebb kikapcsolom. - morgolodott miközben kihúzta a zsebéből de mikor meglátta ki hívja ijedtség ült ki a szemére

-Ki az? - pillantottam rá de rossz ötlet volt

-Kim. - mondta Bill

-Vedd fel. - szálltam ki az öléből

Nyitotta a száját szólásra de intettem neki vegye fel ne velem foglalkozon. Szomorúan felsóhajtott majd felvette.

-Szia Kim. - Bill

-Szia édes. Mit csinálsz? - Kim

-Épp reggelizni készülünk a bandával és Nykyvel aztán neki ülünk dolgozni. - nézett végig rám Bill

-Akkor lehet átnézzek. - Kim

-Ne. - szólalt fel Bill kicsit hangosan

-Miért? - Kim

-Nem akarok belőle problémát. Tegnap is elég nagy volt a galiba. - Bill

-Nem ez én híbám volt. Az a hülye liba nem bírt magával. Ha nem felejtetted el ő akarta kitépni a hajam. - hisztériázott Kim

-Ebbe ne menjünk bele és amúgy se telefon téma. - Bill

-De mért nem akarod hogy átmenjek? Szeretnélek látni. - Kim

-Ha jössz is nem most. - Bil

-Akkor mikor? - Kim

-Majd kereslek. - Bill

-Rendben drága de ne hogy elfelejts. - Kim

-Nem foglak. De most mennem kell. - Bill

-Jó van de akkor hívjál. - Kim

-Jó. Szia. - forgatta meg szemeit Bil

-Szia édes. - köszönt el Kim

Majd letették. Bill vissza csúsztatta a telefonját a zsebébe de már nem talált ott helyette a 3om srác ült vele szembe.

-Hol van Nyky? - Bill

-Fel ment öltözni. Meg felhívni Rolit hogy mikor menjen hozzájuk. - válaszolt Tom

-Oké. - Bill

-Remélem a mai probára semmit nem terveztél amivel kiakasztod őt. Tegnap eléggé felboszantotta az a csaj. - Tom

-Most evvel fogsz csesztetni? - nézett rá dühősen Bill Tomra

-Ne hogy ezzen felkapd a vzet öcsi. - Tom

-Szállj le rólam. - Bill

-Nem nekem kell rajtad lenni meg teszi ezt más helyettem. - Tom

-Na jó nekem el ment az étvágyam. - állt fel Bill dühősen

-Nekem meg most jött meg. - vigyorgott Billre Tom

Bill meg se szólalt csak dühősen feliszkolt az emeltre ahol belém rohant miközben én jöttem lefele fülemen a telefon ami Bill ütközése során kiesett a kezemből és egy emeltett zuhant.

-Oh a francba. - rohantam le a lépcsőn hogy megnézzem mekkora kár érte

-Bocsánat nem szándékos volt. - jött utánam Bill

-Szét tört az egész. - húztam el a szám

-Mi történt? - jöttek ki a srácok a konyhából

-Annyi lett a telefonomnak. De most megyek és vissza hívom aput mielőtt fel nem száll az első gépre idegeségében. - kaptam fel a földről a telefonom maradékát majd lementem a studióba ahol feltudtam hívni aput.

Bill pedig szó nélkül felsétált a szobájába mit sem törödve a srácok kérdő tekintettével.

Miután ott hagytam a srácokat és lementem a studióba rögtön hívni kezdtem aput.

-Mi történt? És mért az otthoniról hívsz? Ugye nem lettél rosszul? Nem volt jó ötlet eljönnöm egyre többet vagy rosszul ez nem lesz jó. - mondta el egy szuszra apu

-Apu nyughass már. Nincs semmi bajom. Csak a telefonom csúfos vereséget szenvedett és szörnyet halt az első emeltről le esve. - én

-Mi a fenét csináltál? - apu

-Kicsúszott a kezemből mikor mentem le. De majd ha megyek Roliékhoz akkor majd elugrom telefont venni. - én

-Jól van azért Roli szüleinek ne felejts el valamit venni. - apu

-Apu nem vagyok hülye. - piritottam rá

-Jól van na csak mondtam. - apu

-Na jó mond el amit akartál mert itt vannak a srácok és kezdenénk a probát. - mondtam miközben intettem a srácoknak hogy üljenek a helyükre

-Csak annyit akartam hogy a srácoknak holnap után lesz egy interjújuk csak elfelejtettem és most szóltak rám. Értettek megy egy kocsi és természetesen neked is menned kell velük. Ez után az egyik bevásáró központban dedikálás lesz. - apu

-Ezt edig mért nem mondtad? No nem baj megoldom. És mikor lesznek ezek? - én

-Az ínterjú 10kor lesz a dedikálás pedig 2kor szóval lesz némi időtök elmenni ebédelni. Körülbelül 6kor végeztek mindennel. - apu

-Oké. Lejegyeztem mindent. - én

-Jól van ha bármi van hívj és kérlek vigyázz magadra. - apu

-Nyugi apu nem fog töbször előfordulni. - én

-Ott lesz veled Bill szóval nyugodt vagyok. - apu

-Mért pont őt? - én

-Legalább összebarátkoztok és nem leszel olyan ellenséges vele. - apu

-Tudod ilyenkor nagyon utállak. - nevettem

-Azt hiszem eltudom viselni. - apu

-Na jól van. Leteszlek most már. - én

-Csak így? - apu

-Igen. Úgy hogy jó munkát és nekem ne szedj össze valami anya félét. - nevettem fel

-Ki tudja lehet beállítok egyel. - apu

-Apu. - szóltam bele kicsivel hangosabban

-Most már meg is süketültem. - apu

-De most már tényleg szia. - én

-Majd beszélünk még. Szia. - apu majd kinyomta

Majd leraktam. A fiúk felé fordultam akik halkan beszélgettek egymással.

-Na. - csaptam össze a kezeim mire ijjedten rám néztek - Bocsi. - nevettem fel rémült arcainkon

-Nem vicces. - nézett rám szúrosan Tom

-Tényleg bocsi nem gondoltam hogy megijjedtek. - folytottam magamba a nevetésem de aztán Tom hozzám vágott egy párnát - Na jó komolyra fordítva a szót apu elfelejtetette közölni velünk hogy holnap után nektek interjútok van és utána dedikálás.

-Akkor vége a pihenésnek? - dölt hátra Tom

-Edig mikor pihentettek?-  néztem rá felhúzott szemöldökkel

-Inkább ne is mondj semmit. - vigyorgott rám Tom

-Szóval jönn értünk egy kocsi ami elvisz minket a helyszínekre. Lehetőleg normálisak legyetek és remélem nem lesz gond senkivel nem akarom hogy apu azt higye nem tud rám bízni semmit. - én

-Jók leszünk. - mondta Tom

-Oké de kezdjünk bele a probába mert sok dolgom van még. - én

Majd kezembe vettem a kis mappámat és a srácok bele kezdtek a dalokba. A próba jól ment jobban mint tegnap. Ahol ki kellett javítani pár dolgot azt kijavítottuk sőt egy szám erejéig még én is bele adtam a hangom ami nagyon tetszett a srácoknak és felajánlották hogy ezt a számot közösen kéne elkészíteni az albumra. Bele mentem hisz tényleg jobban hangzott így a dal mint ha csak Bill énekli. Nem volt vele úgy se gond de így még jobban üt.

Fél 11 körül elköszöntem a srácoktól és megkértem őket hogy ha nagyon nem unják még probáljanak egy kicsit és hogy igyekszem sietni és ne szedjék szét a házat adig. Miután elintéztem mindent és átöltöztem. Beültem az autóba és megvettem gyorsan az új telefonomat majd miután az ajándékot is megvettem elvezettem Rolhoz aki már kint várt az kapuban. Mikor leparkoltam előtte oda sétált az ajtóhoz majd kinyította és megfogva a kezem segített kiszállni.

-Szia. - bújtam hozzá

-Szia. - hajolt le hozzám és hosszan megcsókolt

-Nem megyünk be? - húzodtam el tőle mosolyogva

-Még egy kicsit hadd élvezzem ki. - felelte mosolyogva

Újabb csókért hajolt majd miután megkapta és elválltunk egymástól össze kulcsta az ujjainkat majd bementünk a házba. A nappali bejáratánál fogadtak a szülei egymásba karolva.

-Végre megjöttél. - ült ki egy nagy mosoly Emma arcára majd oda lépett hozzám és nagy meglepetésemre hosszan megölelt - Örülök hogy újra láttlak.

-Én is örülök a viszontlátásnak. - mosolyogtam rá

-Velem még nem találkoztál. Peter vagyok. - mosolygott rám Roli apja

-Nicol Jost. - néztem rá miközben kezett nyújtottam neki ő pedig megfogva a kezem magához húzott és megölelt

-Üdv itt nálunk. - mosolygot szélesen Peter

-Na de gyertek be és üljünk le a nappaliba. - mondta Emma majd beléptek

-Láttod már is elbűvölted őket. - súgta a fülembe Roli majd adott egy puszit az arcomra

Majd átkarolva az egyik kezével a derekamat bementünk a nappaliba és leülltünk és beszélgetni kezdtünk. Pontban délben pedig neki fogtunk ebédelni. Jól telt az az időszak amit Rolival és a szüleivel töltöttem és remekül éreztem magam.

Amíg én Rolival foglaloskodtam adig otthon a srácok a nappaliban heverészve néztek egy filmet miközben Bill Kimmel a szobájában tartozkodtak. 

-Hogy hogy nincs itthon Miss királykisasszony?- simitott végig Kim Bill mellkasán

-A barátjának a szüleivel ebédel. - leste a plafont Bill

Hiába feküdt le az előbb Kimmel nem érezte magát teljesnek hisz nem avval volt akivel szerett volna lenni. Ha csak bele gondol h szerelmét most más pasi fogdosa és csókolja, összeugrik a gyomra a megnövekvő féltékenységtől.

-Mind gondolkozzol cica? - bújt hozzá Kim

-Semmi fontoson. - mosolygott Bill Kimre hogy terelje a témát

-Jól van. - mosolygott rá Kim

Majd felhúzodott Bilhez és egy apró puszit adott a szájára majd csókolozni kezdtek.

Eközben lent váratlan vendég csöngetett be a Jost házba. Tom volt az aki felajánlotta hogy fel kell kényelmes helyzetéből és kinyítja az ajtót. De mikor kinyította nem hitt a szemének. Egy hosszú szőke hajú lány állt előtte, kék szemmekkel. De nem ez volt az ami sokkolta őt hanem az hogy olyan mintha csak Nykyt látta volna maga előtt.

-Öhm szia. Victoria vagyok és David Jost-ot keresem? Itt lakik? - kérdezte Victoria

-Szia. Nincs jellenleg itthon külföldön tartozkodik. - mondta Tom még mindig sokkosan

-És mikor jön vissza? - kérdezte

-Jövő héten. - Tom

-Rendben akkor majd vissza jövök. Köszönöm hogy válaszoltál. Szia. - mondta Victoria

Majd ott hagyva az ajtóban ácsorgó Tomot aki leblokolva figyelte ahogy elvonul a lány.  Mikor észhez tért becsukta maga után az ajtót és lassan vissza sétált a nappaliba. Nem szólt a srácoknak hogy ki volt, ki akarta várni míg haza érek és feltegyen nekem egy fontos kérdést...