15.rész


A elkövetkezendő napok olyan hamar elteltek,hogy szinte észre sem vettem.Tommal minden nap találkoztunk és a dalon dolgoztunk.Többnyire a kis faházba mentünk egy rakás kajával és éjjelig beszélgettünk meg zenélgettünk.Persze hébe hóba elcsattant egy csók is de ez mindössze egésszé tette a dolgot.Rengeteg mindent megtudtam róla és nem csak azt,hogy mi a kedvenc szine vagy a kajája,bár ezzel eddig is tisztában voltam,hanem róla,mint emberről.Tetszett,hogy ő is mindig mindent kíváncsian végighallgatott,ami velem kapcsolatos volt és folyamatosan csak kérdezett.Elmondtam neki a szüleim válását is de mindent csak annyira,hogy ne leplezzem le magam.
Úgy tudtunk beszélgetni és nevetni,mint két régi jó barát.Sokmindenben hasonlítottunk és előhozta belőlem a régi nevetős,hülyéskedős minden buliban benne levő Vikit,amit Ryan elvett tőlem.Egyre jobban kezdtem megszeretni és egyre jobban kötődtem hozzá.

-Szerinted nem kéne itt hirtelen levinni a dallamot majd még lendeületesebben fel?-megmutatta hogyan gondolta majd édesen nézett rám válaszra várva.

-Nekem bejön csak a refrén még nem az igazi valahogy.Kéne valami fordulat tudod amire nem számítanak.

-Jaj főnökasszony nem pihenünk egy kicsit?-letette a gitárját és odabújt hozzám.-Csinálhatnánk valami még JOBB és IZGALMASABB dolgot.-ezt a két szavat erősen kihangsúlyozta és közben puszilgatni kezdte az arcomat.

-Azért vigyázz,hogy mit teszel és hova nyúlsz.Mondtam már,hogy én nehéz eset leszek.

-Kérlekszépen 2 hete lefektethettelek volna de nem tettem.Tudom nem adod magad egykönnyen de én ott leszek mindig és  várok amíg te is akarod.Komolyan kellesz nekem kislány tudod?-édesen nézett egyenesen a szemembe és mozdulni nem tudtam annyira lebénultam.Aztán a következő perceben már éreztem,hogy vibrál valamia  zsebemben.Kivettem a telefonomat és megláttam,hogy Bill az.

-Jaj bocsi ezt muszáj felvennem.-mondtam majd lemásztam a házból a földre,hogy Tom ne halljon semmit.

-Szia!
-Szia Viki!Nem zavarlak?Csak beszélnem kellett valakivel és te vagy az egyetlen,aki most megérthet.

-Nem nem zavarsz mond csak nyugodtan.

-Tom talált valami csajt és alig van velem.Jó rendben most nem akarok féltékenykedni de még dalt is vele ír és szinte sohasem látom.Mi van ha teljesen elveszi tőlem?Vagy hülye vagyok,hogy ilyenekre gondolok?

-Jaj nyugodj meg Bill nem lesz baj.A bátyád imád téged és attól,hogy most nincs veled annyit ez nem változik meg.Hidd el nem fog elvenni tőle senki emiatt ne aggódj.Foglald le magad és te is gyárts dalokat mert már nem bírom kivárni az új lemezt.

-Rendben a kedvedért megpróbálom és Viki..

-igen?

-Hiányzol.

-Te is nekem és ha legközelebb találkozunk bepótoljuk ezeket a heteket ígérem.Addig vigyázz magadra és hívj bármikor ha szükséged van rám.

-Akkor majd elég gyakran foglak zaklatni.Most viszont leteszem.Jó légy.

Letettem majd visszamásztam,Tom ott ült,kezében a gitárja és érdekesen nézett rám.

-Kivel beszéltél te angolul?

-Csak egy barátommal.Baj?

-Nem dehogy csak kíváncsi voltam.Na gyere ide-kitárta a karját,hogy bújjak oda és én ezt meg is tettem.-Eljössz ma hozzám?Filmezünk és rendelünk pizzát és ott is aludhatsz ha megengedik.

-Jól hangzik.

-Bill is otthon lesz legalább végre bemutatlak neki.Kíváncsi már rád.-mondta és adott egy puszit a fejemre.

-Hát elég fáradt vagyok ami azt illeti.

-Pihensz majd nálam nyugi nem erőszakollak meg.-mosolygott.

-Najó Tomci benne vagyok de most vigyél haza.

Igent mondtam de tudtam,hogy ki kell találnom valami hirtelen programot vagy egy betegséget,ami miatt nem mehetek.Ha már belekeveredtem ebben a színjátékban meg kell próbálnom nem elárulni magamat.Elég rossz úgymond két külön embert játszani és közben becsapni azokat akiket szeretek.Sőt ez a legrosszabb...Mindketten bíznak bennem és mindketten csalódni fognak ha ez az egész dolog napvilágra kerül.Egy kapcsolatban mindig legfontosabb az őszinteség....