"...Mert ez a voodoo,amit csinálsz. Csak arra jó, hogy a bolondoddá tégy. Mert amikor csinálod a voodoot, épp olyan vagyok,mint egy bábu... Akibe folyton a tű szúr... " /Adam Lambert, Sam Sparro/

Hétkor mondtam Lydiának, hogy el kéne mennem, hogy elkészüljek fél kilencre. Nem igazán örült neki, de végülis csak belement.
Hazaérve lerugdaltam magamról a cipőmet, elindítottam egy kellemes zenét, majd megeresztettem magamnak a fürdővizet.
Amint kényelmesen elhelyezkedtem a kádban csörögni kezdett a telefonom. Nem messze tőlem hevert a farmerom így kihalásztam belőle a kis kütyüt majd visszafeküdtem, s felvettem.
- Szia. Itt a megint feledésbe merült nővér. - ironizált
- Frid. - sóhajtottam - Zajlott az élet.
- Ittis.
- Összevesztem Billel, majd most azhiszem járunk...
- Terhes vagyok.
- Mi? - kérdeztem magas hangon
- Nem örülsz neki... - szomorodott el
- Én... Én... örülök, csak ez hirtelen jött. - dadogtam
- Sose hazudtál túl jól...
- Mennyi idős a magzat? Peter tudja már? Anyuék mit szóltak? - hagytam figyelmen kívül mondandóját
- Hé... Nyugalom. Egy hónapos, és egyelőre csak te tudod. Neked akartam elmondani először...
- Egy hónapos... Az azt jeleni, hogy már akkor is terhes voltál mikor anyuéknál voltunk?
- Igen.
- Te jó ég. Egy kisbaba... Nagynéni leszek. - suttogtam
- Szeretném, ha hazajönnél, és itt lennél mikor megmondom anyuéknak is.
- Rendben. - egyeztem bele - Mikor?
- Köszönöm. - mosolyodott el - És holnap után jó neked?
- Igen. Beszélek majd Marcusal.
- Jólvan. De mennem kell. Peterrel elmegyünk sétálni kicsit. Szeretlek hugi.
- Én is. Vigyázz magadra... Magatokra...
Letettem a telefont, majd elmerülve a habokba gondolkozni kezdtem... Friderica terhes attól a baromtól. Ez elég kellemetlen, és kissé meginog a tervem, miszerint ha Peter megcsalja elmondom neki... Viszont lehet így nem is hagyná már ott... Na jó... Egyelőre a baba a fontos. Bármi is lesz, imádni fogom, hisz nem tehet róla, hogy Peter az apja.

A csengő hangja riasztott fel álmomból. Körbe néztem, s keserűen nyugtáztam, hogy elaludtam a kádban. Kiszálltam hát, magamra tekertem egy törülközőt, s ajtót nyitottam. Bill állt velem szemben.
- Hűha. Nem tudtál eljönni előbb a kávézóból? - húzta félmosolyra íves ajkait
- Öh... Bill. - takartam el szégyenlősen arcomat - Elaludtam.
- Törülközőben?
- Nem. A kádban. Most keltettél fel.
- Bocsánat.
- Nembaj. Gyere be és mindjárt elkészülök.
Bill bejött, bezárta maga után az ajtót, majd leült a kanapéra. Én a szekrényemben kerestem valami megfelelő ruha után.
- Szeretnél inkább itthon maradni? - támaszkodott a szobám ajtajának
- Én tényleg el akartam menni veled vacsorázni. - ültem le az ágyamra - Csak a nővérem felidegesített, meg fáradt is voltam és...
- Hé. Semmi baj. Majd elmegyünk máskor. - guggolt le elém mosolyogva
- Olyan édes vagy. - néztem a szemébe
Megcsókolt. Imádtam ahogy csókol....
- És akkor most haza is mész? - kérdeztem szomorúan
- Csak ha szeretnéd...
- Nem szeretném. - ráztam a fejem
- Reméltem. - mosolygott rám - Lemondom az asztalfoglalást.
- Rendben.
Amíg Bill telefonált, én felöltöztem, és a fürdőbe igyekeztem.
- Libby. Merre vagy? - keresett a szobámban
- Itt. - léptem egyszer csak mögé
- És merre voltál? - karolta át derekam
- Elpakoltam kicsit. - fontam én is nyakára karomat
Ekkor megszólalt a telefonja. Elengedett, majd rápillantott a kijelzőre.
- Ne haragudj, de ezt fel kell vennem.
- Semmi baj. Addig főzök teát. - mondtam, s megindultam a konyhába

- Bill. Nem engedheted, hogy Hannoverbe jöjjön Libby.
- Figyelj. Hívj vissza később, most nem érek rá.
- Mi lehet ennél fontosabb?
- Nála vagyok. - suttogta a telefonba
- Helyes. De nem jöhet ide. Na jó, le kell tennem. - mondta, s meg is szakította a beszélgetést
Bill fejcsóválva csúsztatta telefonját a zsebébe, majd utánam indult...