18.rész

Iszonyatosan boldog voltam...végre sikerült amire mindig is vágytam.Az volt a nagy álmom,hogy találjak valakit aki elfogad olyannak amilyen vagyok és akkor is szépnek lát ha nincs rajtam smink és hajam ezer felé áll.Igen az álmok sokszor valóra vállnak és remélem ennek sohasem lesz vége.Már lassan 3 hete járunk Tommal és eddig minden rendben van.Sokat van  a túdióban de utána mindig eljön hozzám vagyis Jennihez mert azt hiszi ott lakom és sikerült úgy intéznem mindent,hogy ne derüljön ki az igazság.Egyre nehezebb titokban tartani a dolgokat és egyre jobban kezdek belefulladni viszont félek bevallani....

-Kicsim min gondolkozol?

-Nem semmin de mit is mondtál még mindig nem jössz ki Billel?

-Hát beszélünk meg minden csak tudom,hogy haragszik rám és ezt nem akarom hisz ő nekem a legfontosabb és ezt most ne vedd sértésnek te is fontos vagy ám nekem.

-Jaj tudom Tom és nem akarok Bill elé kerülni.Szerintem menjetek el valahova együtt és beszéljetek meg szórakozzatok,mint régen.Neki is jó lenne meg neked is.Testőrök nélkül persze ha lehet.

-Tudod,hogy Bill sehova nem akar nélkülük menni.Főleg mióta egyre több fenyegető levelet kapunk.Szerinted mi lenne ha elvinném egy nagy bevásárlásra?

-Ez jól hangzik hiszen imádja a ruhákat és közben hülyéskedni is lehet.Okos vagy Tomci!-mondtam majd adtam egy kisebb puszit a szájára amiből ő csókot formázott.Imádtam ha ezt csinálja sőt mindent imádtam amit csinált.

-Jaj szeretlek cicám!

-Hogy mit mondtál?-egyszercsak kimondta azta  szavat amire legkevésbé sem számítottam és tágra nyílt szemekkel bámultam.

-Miért mit is mondtam?

-Azt,hogy SZERETSZ...

-Igen szeretlek.-mondta ki mintha ez teljesen normális lett volna.

-Tom te nem hiszel a szerelemben vagy most ezt csak úgy mondtad?Ne viccelj ilyenekkel jó?

-Cicám most úgy bepánikoltál,mintha a kezedet kértem volna meg.-nevetett és közben átölelt.-Nagyon is komolyan gondoltam és igaz eddig nem hittem benne de mostmár igen.Elérted,hogy megbabonázz azokkal a gyönyörű barna szemekkel és azzal a sexin édes mosolyoddal.Idekerültél a szivembe.-rámnézett és a kezét a mellkasára tette.

Annyira aranyos volt és kimondta el sem hiszem,hihetelenül büszke vagyok rá.Meg persze magamra is amiért elértem,hogy az enyém legyen és belém szeressen.Nem tudtam mit mondani neki helyette agyoncsókoltam és össze vissza szorongattam.Ő persze élvezte a dolgot és folyamatosan csak vigyorgott.Éreztem rajta,hogy hozzám hasonlóan nagyon boldog.Később viszont el kellett engednem mert hazament,hogy Billel megbeszélje a kis programukat.

-Na mi van kis szerlemes?Olyan vigyor ül az arcodon,hogy vésővel sem lehetne levakarni...

-Jaj Jenni úgy imádom...képzeld azt mondta,hogy szeret!El tudod ezt hinni?Három hét után ilyet mondott nekem úristen...

-Nem semmi ehez igazán gratulálnom kell.Bárcsak nekem is összejönne már ez a szerelem dolog...

-Héé összefog nyugi és megígérem,hogy egyszer bemutatlak Billnek de nem jössz el velem Madoxhoz?Akarok vinni neki cukorkákat meg fagyit mert megígértem még tegnap.

-De persze és akkor bejöhetnél velem a plázába megmutatom a felsőt,amit kinéztem magamnak.

-Rendben induljunk.

Amikor beértünk az árvaházba láttam,hogy Madox megint a sarokban ül és szomorkodik.Megtudtam,hogy ismét bántották és  először olyan ideges lettem,hogy kiabálni kezdtem a nevelőjével végül Jenni lenyugtatott mert nem akartahogy kidobjanak bennünket.Viszont tudtam,hogy ebben az ügyben is lépnek kell.Ki fogom őt innen hozni és olyan körülmények között fog felnőni amit megérdemel...
Szegénykém rettenetesen örült az édességeknek,amelyeket szép gonsosan elszúrtunk a matraca alá mert sokszor elveszik tőle és felfalják.Utána leültünk a hátsó kertben lévő padokra azzal a bizonyos doboz fagyival.Elmesélte mi történt vele az elmúlt napokban meg labdáztunk egy kicsit és vége is lett az időnek amit vele tölthettünk.Mindig rossz itthagyni de muszáj..
-Hallod Viki megtudnám ölni azt a kis kukit,aki mindig cikizi.A derekamig nem ér fel de azt hiszi ő bent a nagy arc.Tutira a sitten végzi majd elhiheted...

-Egyszer még nekem is visszabeszélt akkor nem hiányzott sok ahoz,hogy odavágjak neki.Várjunk csak-álltam meg mikor kiértünk-most merre megyünk?

-A plázába tudod.Olyan rövid az agyad el sem hiszem,hogy már leérettségiztél.-megforgatta a szemeit majd elindult én meg utána.

-Viki!-szólt utánam egy hang és miután megfordultam köpni nyelni nem tudtam.Meredten álltam és legszívesebben a föld alá süllyedtem volna.