20.rész


Hirtelen jött és hirtelen ment...ez mindig így van mindenben és kegyetlenül fáj.Két ember megvetését és csalódását kellett látnom,akik eddig bíztak bennem.Évek óta egy ölelésre egy csókra vagy akár csak egy pillantásra vágytam tőle és mikor megkaptam az egészet elrontottam.Nem foghatok senkire semmit....az élet hazugságokból áll és az élet fáj.Kisírt szemekkel ültem az ágyamon és nem tudtam mi legyen a következé lépés.Folyamatosan az éjjeliszekrényemen lévő telefonomat bámultam,vártam valamire...talán a csodára.Talán arra,hogy felhív és megbocsájt ami jobban belegondolva elég lehetetlen.Hívtam már,küldtem neki üzeneteket de semmi.Egy napon történt a legjobb és a legroszabb dolog ....az akit mindennél jobban szeretek kimondta,hogy viszont szeret aztán pedig elveszítettem.Szinte már annyira fájt,hogy nem is éreztem.Hireteln lepergett előttem az össze közös emlék.Az amikor a kis faházban ültünk és csak zenéltünk órákon keresztül vagy amikor hosszas szeretkezés után rám nézett,megcsókolt majd percekig szorosan ölelt.Ő nem csak egyszerűen a pasim volt hanem valami sokkal több...a barátom volt igen.Mindent megtudtam vele beszélni,mindig meghallgatott és ha tudott ellátott tanácsokkal.Számomra fontos,hogy a pasim ne csak a pasim legyen,akivel csókolózhatom és néha ágyba bújhatok.Szeretek hülyéskedni sokszor őrültségeket csinálni és ő erre minden esetben vevő volt.Csak,hogy elkövettem eddigi életem egyik legnagyobb baklővését.Újra egyedül vagyok és kezdőik minden előlről...

-Nem nem nem akarom ezt!
Letöröltem az arcomról a könnyeket és az ágy alól kihúztam a bőröndömet.Mindent ami a kezem ügyébe került beledobáltam és hívtam egy taxit,ami szokás szerint késett.Kint ültem a börőndömön amikor meghallottam,hogy nyílik Tomék kerítésének kapuja.A szivem egyszeriben majd ki ugrott a helyéről és vártam mi fog történni.Nem sokkal később Tom audija kigurult az udvarról és egy percre megállt előttem.Lehúzta az ablakot és nézett egyenesen a szemembe,nem szólt csak nézett és ezzel még többet elárult,mintha szavakba öntötte volna a gondolatait.Oda akartam menni agyon csókolni és kérni,hogy bocsájtson meg de nem tettem.Ismerem már annyira,hogy az sem hatotta volna meg ha térden állva könyörgöm neki.A torkom egyre jobban összeszorult és sírni akartam de nem bírtam mivel a könnyeim már kifogytak.Csak mart belülről az a szörnyű érzés,amit még a legnagyobb ellenségemnek sem kívánok.Valamiért tudtam,hogy ez neki is éppen olyan rossz,az a tekintet efelől árulkodott.

-Hölgyem maga rendelte a taxit?-Egyszeriben megállt egy kocsi a házunk előtt és a benne lévő férfi nekem kiabált.

-Igen!-felálltam és sokáig hezitáltam,hogy beüljek-e de ahogy láttam elmenni Tom autóját megcsapott valami ami azt súgta mennem kell.-A reptérre kérem!
Beültem majd vettem egy hatalmas levegőt.Állandóan az a kép volt előttem ahogyan megállt és nézett.Másra sem tudtam gondolni csak,hogy milyen lehetett volna HA....

-Kisasszony minden rendben van?Elég szomorúnak látom.

-Csak elkövettem valamit,amit már nem hozhatok helyre.És szerintem nyugodtan tegezz nincs köztünk sok korkülönbség ha nem tévedek.

-Tudod illemtudó fiatalember vagyok.-mondta és láttam a visszapillantó tükörben,hogy mosolyog.-Egyébként akkor most menekülsz a gondjaid elől?

-Ezt meg miből gondolod?

-Mondjuk úgy,hogy sok ember ült már a hátsó ülésemen.

-Fogalmam sincs mit teszek.Egy órával ezelőtt jó ötletnek tűnt becsomagolni és itthagyni mindent egy kis időre.Soha nem menekültem el de nem bírom.Olyan sokáig voltam erős most az egyszerűbb utat akarom választani.Érted miről beszélek?

-Igen azt hiszem.-leparkolt a kocsival és hátranézett rám-Rendes lánynak tűnsz ne csinálj hülyeséget.Feltehetőleg nincs jegyed és ha most bemész oda felülsz az első adandó gépre de jól gondold meg mit teszel.

-Köszönöm amiért így aggódsz értem tudod minden taxis lehetne ilyen kedves.Itt van egy huszas azt hiszem elég lesz.Remélem még találkozunk valamikor.SziaJ
Ismét vettem egy nagy levegőt és bementem a reptér előterébe.Végigfutott az agyamon amit előbb mondott az a srác de nem akartam rá hallgatni,ahoz túlságosn is makacs vagyok.A hitelkártyámmal és a bőröndömmel a kezemben a táblához mentem ahol a járatok vannak kiírva és végignéztem őket.Először nem tudtam eldönteni hova menjek,majd észrevettem egy 2 óra múlva induló járatot New Yorkba.Ott sem voltam feletébb boldog viszont talán ez lesz a legmegfelelőbb.
Megvettem a jegyemet majd átestem az ellenőrzéseken és leültem a várakozóba.Elgondolkodtam azon,hogy mivel fogom kimagyarázni apunak a  jövetelemet és azt,hogy nem szóltam senkinek sem.Nem akartam végighallgatni a szentbeszédeit és azt sem,hogy bárki tudja merre vagyok.Viszont ami a legjobban bántott az az volt,hogy Jenninek sem mondtam el.Nagyon szeretem de magyarázkodásra és mesélésre egyáltalán nem akadt erőm.Elhatároztam,hogy ha megérkezdtem kibérelek egy hotelszobát és eltöltök ott pár napot egyedül majd ha úgy érzem visszajövök Hamburgba.Szükségem volt időre,el kell rendeznem magamban a dolgokat és feldolgozni ezt az egészet....

„Kérjük a New Yorki járat utasait,hogy fáradjanak a B37-es kapuhoz!A gép negyed óra múlva indul”