22.rész - Kellesz nekem

Nem volt tovább időm merengeni mert az interjú kezdettét vette. Jennifer bejelentette hogy élő chatett tartunk egy szóval a rajongók fogják feltenni a kérdéseket. Ha apu így akar köztudatba hozni akkor lehet rosszul csinálja.

-Akkor ha készen álltok kezdjünk bele. - nézett fel Jennifer a laptop fölött

-Nekem muszáj itt lenni? - én

-Oh tényleg jut eszembe az édesapád mindenképp szerette volna hogy te válaszd ki a kérdéseket amire a srácok válaszolnak majd. - Jennifer

-És ezt nem tehettem meg máshol? - én

-Nem. - rázta meg a fejét Jennifer

-Rendben. - sóhajtottam fel - Essünk túl rajta.

Jennifer rám mosolygott majd neki kezdtünk közben a srácok elé helyeztek még egy laptopot ahol láthattuk is az első kérdéseket.

-Sziasztok srácok. Biztosan várjátok már az élő chatet a Tokio Hoteles srácokkal. És én meg mondom nektek nem minden napi dologban lesz részetek. A kérdéseiteket úgy tegyétek fel hogy nem a srácok fogják kiválasztani hanem a menedzserük lánya Nicol aki itt van velünk és vele is beszélgethettek a chat végén. - mondta Jennifer majd átkapcsolt minket és már nem Jennifer volt hanem a srácok és én

Sorba jött mindenkitől a köszönés és jó pár kérdés is. A srácok beköszöntek én is el engedtem egy halvány köszönést majd a kérdéseket bújva kiválasztottam az első kérdést.

-Mivel foglalkoztok most? - én

-Jelenleg a negyedik albumunkon dolgozunk ami nem kevés meglepetést fog tartogatni nektek. - mondta Bill

-Ne tőlem kérdezzetek hanem a srácoktól. - mondtam mosolyogva miután rengeteg kérdés jött hozzám - Azt hiszem ezt a srácok is meg tudják válaszolni. Mi közöm van nekem hozzátok? - néztem Gustavra és Georgra

-Nyky komoly feladatott kapott az albumunkon. Egy közös számban fog velem énekelni. - mondta Bill rám nézve de én csak a képernyőre tekintettem

-Milyen lesz a szám? - én

-Konkrétumot még nem árulnék el róla de annyit elmondhatok hogy nagyszerű lesz. - Bill

-Mikor lesz új klipetek? - én

-Hamarosan. Először mindenképp az albumot szeretnénk rendbe tudni utána jöhet a többi dolog. - Tom

-Van már ötletek hogy melyik számhoz lesz? És milyen lesz a következő klipetek? - én

-Ötletünk mindig van ahogy most is. Állandóan tele vagyunk nagyszerű ötletekkel amiket folyamatosan lejegyzetelünk hogy mikor oda kerül a sor elővegyük őket és egy jó kis sztorit gyúrjunk össze belőle. - Bill

-Bill úgy hallottuk modellnek állsz. Ez igaz? - mondtam miközben visszafojtottam egy nevetést

-Én nem tudok róla azért köszönöm a kérdést. - Bill

-Mindenki jobban jár vele. - mondtam orrom alatt de még így is éreztem magamon Bill gyilkos pillantásait - Mikor lesz turné?

-Pontos időpontot még nem tudunk mondani de amint megtudunk valamit nem fogunk kihagyni benneteket belőle. - Tom

-Bill ha tényleg felkérnének modellkedésre el vállalnád? - én

-Szerettem magamat új dolgokban kipróbálni úgy hogy persze mért ne? - Bill

-Szegény fotós. - kommentáltam megint csak halkan

Bill felsóhajtott mellettem Tom pedig a kezemért nyúlt de eltoltam magamtól és továbbra is a kérdésekre koncentráltam.

-Van barátnőtök?  - én

-Közülünk csak Georgnak van. - Bill

-Meg neked. - én

-Na jó nekem kell egy kis szünet. - dőlt hátra Bill

-Már úgy is végeztünk veletek most Nykyn a sor. - kapcsolt ki minket Jennifer

-Remek. - morgott Bill majd felkelt mellőlem és kiment

-Tartsunk szünetet vagy mehet tovább. - nézett rám Jennifer

-Folytassuk egész jól belejöttem. - mosolyogtam rá

-Remek. És most Tom teszi fel neked a kérdéseket meg a többi srác. - mondta majd vissza kapcsolat - Ennyi volt a srácokkal most Nyky következik szóval amire kíváncsiak vagytok kérdezettek tőle bátran.

-Jóban vagy a srácokkal? - tette fel az első kérdést Tom

-Hm Georg és Gustav a legemberibb mind közülük. Billel és Tommal nem egészen jövök ki jól de azt hiszem mindenki így gondolná a helyembe. - én

-Mért nem vagy jóban velük? - Georg

-Azt hiszem ezt jobb magamban tartanom és nem világgá kürtölni. - mosolyogtam

-Mivel foglalkozol? - Gustav

-Művészeti suliba járok ahol többek között ruhatervezést tanulok de emellett modellkedem is. - én

-És az éneklés hogy jött? - kérdezte Tom miközben Bill újra helyet foglalt közöttünk

-Kiskoromban rengeteget töltöttem apuval zenéléssel az időt. Tanított de mikor komolyabban bele folyt ebbe az életbe kiszálltam mert nem akartam azokat az embereket hanyagolni akik közel álltak hozzám. - én

-David bánta hogy nem leszel énekesnő? - Gustav

-Talán az elején de beletörődött hogy én mással szeretnék foglalkozni. - én

-Van barátod? - jött a kérdés Billtől

-Igen. Boldog kapcsolatban élek jelenleg és ezt semmire és senkire sem cserélném le. - mondtam megnyomva a senki szót

-Házasságra gondoltatok már? - Tom

-Oh nem dehogy. Őszintén sosem gondolkodtam még ezen de ez egy jó kérdés volt. - nevettem

-Gyerek? - Tom

-Gyerek? Te jó ég! Most egyenlőre tuti nem majd olyan 5 év múlva akkor már felkészülve érzem magam arra hogy anya legyek előbb biztos nem. - én

-Nem tudhatod mikor csúszik be egy. - mondta Bill mire rá néztem

-Eddig mért nem tudtunk rólad és most hirtelen mért kerültél be a médiába? - kérdezte Georg hogy oldja a közbe jött feszültséget köztem és Bill között

-Ezt apámtól kell megkérdezned. Sosem ódzkodtam a médiától mert magam is abban szerepelek csak én ugye más világban létezem. De hogy őszinte legyek szerettek középpontba lenni. - én

-Ezt eddig is tudtuk. - mondta Bill

-Várod a közös munkát a Tokio Hotellel? - Tom

-Hm... hát már most együtt dolgozom velük. - én

-Nem ront bele a kapcsolatodba és nem féltékeny a barátod hogy ennyi sráccal vagy körbe véve? - Bill

-A párom a legnagyszerűbb a világon sosem lenne féltékeny rájuk. Bízik bennem és semmi okom nem lenne arra hogy féltékenynek kéne lennie. -én

-Mindjárt szakad a plafon. - fordult el Bill hogy ne lássák nevetését

Kedvem lett volna fejbe verni és leordítani de ehelyett csak ökölbe szorítottam a kezem és a kérdésekre figyeltem.

-Volt már komolyabb fotózásod? - Gustav

-Természetesen. Igaz mostanában nem sok munkám volt de az eddigi munkáim során mindig csak komoly ajánlatokat kaptam. - én

-Sokszor láttalak már címlapokon és egyéb helyeken és ha nem mondok túl nagy dolgot nekem te vagy a példaképem. Én is modell vagyok egyébként. Tudnál valamilyen tanácsot adni abban hogy legyek sikeres? - Georg

-Oh ez kedves. Sosem voltam még példakép. Nos szóval mindenképp azt tartsd magad előtt hogy magadat add és sosem arra figyelj amire rá akarnak venni az sosem vezet jóra ha hagyod magad irányítani akkor a későbbiekben nem fogsz magadra ismerni. Állj ki az igazadért és azért amiért te szeretted ezt csinálni hidd el ha ezt megfogadod a legjobb modell leszel. - én

-Vetkőznél egy újságnak? - Bill

-A ruhadarabok rajtam maradnak. Sosem vállalok el olyan munkát ahol le kell dobni a ruhát vagy ha még is akkor nem a összeset. Meg amúgy is apám ne örülne ha ország világ előtt megmutatnám magam és amúgy sem az én műfajom ez a dolog ezt meghagyom a páromnak. - én

-Ez egy szép befejezés a interjú végére. Köszönjük hogy eljöttetek és válaszoltatok a kérdésekre. - mondta Jennifer

-Mi köszönjük. - mondtam a srácok nevében is

-De mielőtt elmennétek még készítenénk pár képet az interjúhoz mert amiket Nyky kiválasztott és a srácok azok megfognak jelenni a magazinban. - Jennifer

-Jól van. - bólintottam

-Oh és Nyky van itt még valami. Valaki szeretne veled beszélni. - állt fel Jennifer majd a hátunk mögé lépett ahol egy magas fiatal srác állt

-Hello. - köszönt

-Hello. - jött tőlünk az egyszerű köszönés

-Nicol-hoz van szerencsém? - lépett elém

-Igen én vagyok. - fogtam vele kezet

-Remek. Ben vagyok. Beszéltem az édesapjával Daviddel. A Teen Vouge-tól jöttem és egy munkát szeretnék felajánlani. - Ben

-Milyen munka? - nyögtem ki meglepődve

-A Teen Vouge szeretné ha velünk dolgoznál. És nem csak egy alkalomra hanem állandó modellként. - Ben

-De ahhoz külföldre kéne utaznom. - én

-Nem itt is van már kirendeltségünk. Tény és való lesznek munkák mikor külföldre kell utazni de főként itt fogunk tartózkodni. - Ben

-Fogunk? - én

-Jah igen ha elfogadod az ajánlatunkat én leszek majd a menedzsered. - Ben

-Azt hittem ilyen csak a zenénél van. - mondta Tom

-Nem dehogy ugyan úgy a modelleknek is van saját menedzserük akik egyengetik karrierjüket. - Ben

-Értem. - Tom

-Gondolkozási időt kaphatok? - én

-Persze természetesen. Itt a névjegyem ha bármilyen kérdésed van ezen a számon elérsz. - nyomta kezembe az apró papírt

-Rendben köszönöm. - én

-Jól van akkor további szép napot és akkor várom hívásod. - mosolygott rám

-Hívni fogom vagyis foglak. - mosolyogtam vissza rá

Bólintott egy mosoly kíséretében majd kilépett a szobából. Sokkolt a dolog nem csak azért mert ez a Teen Vouge hanem azért is mert nem hittem abban hogy valamikor is komolyabb munkát kapok mint modell. A tervezés az rendben volt mert evvel akarok foglalkozni de ez a dolog most nagyon lesokkolt és apu tudott róla és nem tájékoztatott róla de mindenképp átfogom rágni a dolgot és megbeszélem nem csak apuval de Tinával is aki elől ezt a dolgot semmiképpen nem hallgatnám el.

-Úgy látszik beindul ez a karriered. is. - zökkentett vissza Tom

-Aha. - mondtam rá sem nézve

-Nyky nem beszélhetnénk meg ezt a dolgot. - fogta meg a kezem

-Mondtam már hogy ne fogdosd a kezem. - néztem rá dühösen

Elengedte majd szomorú szemekkel rám nézett. Örültem mikor vissza jött Jennifer a fotóssal és neki kezdhetünk a képeknek. Úgy akartam helyezkedni hogy minél távolabb legyek az ikrektől de a fotós nem állt mellettem és még azért is beszorított Bill és Tom közé. De ha ez nem lett volna elég a fotós megkérte Billt hogy egyik kezével karoljon belém.

-Nem tudsz teljesen meg szabadulni tőlem. - súgta a fülembe Bill

-Pedig jó lenne. - én

Ránk szólt a fotós majd neki fogott a képeknek. Elég sok képet csinált de mindegyiknél mindenképp Billhez kellett bújnom amit jobb esetbe élveztem volna de a reggeli dolog után nem volt sok kedvem ennyire közel lenni hozzá. Nem tudtam nem figyelembe venni hevesen dobogó szívemet minden egyes érintésnél amit Bill váltott ki.

Mikor vége lett minél hamarább szabadulni akartam de a fotós közölte hogy pár képet szeretne amin csak én vagyok rajta. Pár kattintást engedtem neki aztán megköszöntem mindent és gyors lépésben a kocsihoz mentem hogy levezessem a felgyülemlett érzelmet ami jelenleg bennem volt. És főleg próbáltam a Bill iránti vágyaimat elgyengíteni bennem és arra gondolni hogy ő jobb társasságot talált Kimben mind bennem.

Mikor kijöttek a srácok bezavartam őket a kocsiba és elmentünk egy közeli étterembe ahol foglaltattam asztalt. Eltelt az ebéd majd később a dedikálás is. De még is akkor éreztem magam a legjobban mikor beléphettem a házba magam mögött hagyva a srácokat. Nem érdekelt kérdő tekintettük szabadulni akartam tőlük hogy nyugiban legyek. Bezártam magam mögött a szobám ajtaját majd írtam Tinának mikor jöjjön aztán levetkőztem és bevonultam a fürdőbe és lezuhanyoztam. Mikor kiléptem a fülkéből nem várt dolog várt rám.

-Mi a szart keresel itt? - kaptam magam elé a törölközőt

-Meg akarom beszélni veled a reggeli dolgot. - nézett rám Bill miközben láthatólag nyelt egy nagyot

-Én meg nem akarok egy hazuggal egy légtérbe lenni. - mondtam

-Én nem hazudtam neked. - állt fel

-Hozzám ne merj nyúlni. - lépegettem hátra de bele ütköztem a csempébe

-Hadd bizonyítsam be hogy igen is szeretlek. - nézett rám könyörgő szemekkel

-Ezt annak mond aki reggel az ágyadban feküdt. - én

-Nyky kérlek. - nyúlt az állam alá majd felemelte a fejem

-Nem elég volt. Ha játszani akarsz egy lánnyal ne velem tedd. - folyt ki egy könnycsepp a szememből

-Én nem játszom. - lépett közelebb hozzám és átkarolt a derekamnál fogva

-Eresz el. - mondtam össze szorított szemekkel hogy evvel is vissza fojtsam a sírást

-Nem amíg meg nem beszéljük ezt a dolgot. - Bill

-Bill hát nem érted hogy fájdalmat okozol nekem. Utállak. Gyűlöllek. Hánynom kell tőled. - néztem erősen szemeibe és most nem érdekelt az arcomon végig folyó könnycseppek

-Ne csináld ezt. - fogta kezei közé az arcom - Nem akarlak bántani és sírni látni.

-De pont ezt csinálod mért nem veszed észre? Tisztán elmondtam neked az érzéseimet te pedig erre elbánsz velem és át taposol rajtam. Én ebből nem kérek. - bújtam ki a karjaiból és kimentem a szobámba

-El akartam őt küldeni. - Bill

-Nem vagyok kíváncsi a részletekre. Kérem a kulcsomat és menj ki. - fordultam el tőle karba tett kézzel

-Nyky. - tette kezeit a vállaimra

-Menj ki. - nyomatékosítottam meg jobban szavaim

-Szeretlek és befogom bizonyítani hogy kellesz nekem. - súgta a fülembe majd belepuszilt a nyakamba

Majd lerakta a kulcsot az ágyamra és kiment a szobából.  Mikor kiment összeestem és keserves zokogásba kezdtem. Mért ilyen rossz túl lépni rajta? Mért kell nekem ilyen átkozottan szeretnem őt? Miért? Miért és miért? El kell felejtenem őt de nagyon sürgősen. Nem szerethettem Billt... nem, nem és nem...