23.rész


-Bill bejöhetek?-kérdezte halkan majd a választ meg sem várva leült mellé az ágyra.

-Meghallgattad ugye?

-Igen honnan tudtad?
-Tom,20 éve ismerlek sőt még annál is régebben. Látom rajtad mennyire fáj…nagyon rossz érzés hiszen soha nem gondoltam volna,hogy majd pont neked lesz szerelmi bánatod.

-Azt mondja szeret és valamiért hiszek neki másfelöl viszont látni sem akarom. Mit tegyek ? – annyira kétségbeesett és döntésképtelen volt mint még soha életében. Újra ölelni és csókolni akarta a szerelmét mégis valami visszatarttotta.Valami amit magának sem tudott megmagyarázni..ha arra gondolt,hogy végig hazudott neki a kilétéről felfordult a gyomra de ha a mosolyára és az együtt töltött időre akkor iszonyatos szerelmet érzett.
-Személyesen kéne beszélnetek merre van?

-Másik földrészen,gondolom Amerika nem?

-Igen az apukája ott él . Miért nem hívod fel és mész el utána? Kitudja lehet megérdemelne még egy esélyt.
-És mi van ha csak áltatom magam és legközelebb még nagyobbat csalódom?Mi van ha csak a szerelem vakít  el bármilyen furcsa ezt most kimondani?
-Figyelj rám lehet így lesz,lehet szenvedni fogsz ennél is jobban  de ezt soha nem tudod meg ha nem mész oda hozzá. Később vissza gondolsz rá és bánni fogod,hogy akkor makacs voltál és gyáva . Ha rám hallgatsz megrendeled azt a jegyet és meg sem állsz New York-ig. Én fogok a legjobban örülni ha összejön mert Viki nekem is sokat jelent persze nem úgy mint neked.

-Köszi öcsi –szorosan megölelte az ikertestvérét majd kiment a szobájából és telefonálni kezdett,hogy minél hamarabb a szerelme mellett lehessen. Szerzett is egy jegyet az éjjeli járatra ami pontosan 4 óra múlva indult. Izgatottan mégis millió kétséggel a szívében felült a gépre és végig csak egy valakire tudott gondolni.Az összes gondolata egy személy körül forgott akit még ha akart volna sem tudta volna kitépni az emlékeiből és a szívéből. Eszébe jutott az édes mosolya,a hangja,a szeme, a közös percek és az is amikor az egyik éjjel arra ébredt,hogy leesett az ágyról a földre...Ezen még most is elmosolyodott.

-Uram kérem kapcsolja be az övét máris leszállunk!-a gondolatait mezavarta a gép egyik légikísérője.

-Rendben , köszönöm.-bekapcsolta és már meg is pillanthatta a repülőtér kifutóját.Kint pirkadt de a lámpák még mindig nagyon erőteljesen világítóttak nem mindennapi látványt nyújtva.

New York,Hudson Hotel,reggel 9 óra

Valami iszonyatos zajra ébredtem és ahogy kinéztem az ablakon lent láttam a már dolgozó munkásokat. Kedvem lett volna leordítani,hogy hagyják már abba de elvégre csak a munkájukat végzik.
Leültem kómás fejjel a TV előtt lévő kanapéra és felhúztam a lábaimat is. Mióta itt vagyok nem mozdultam ki a szobámból és úgy véltem most már éppen ideje lesz bár azért győzködnöm kellett magam. Nagy nehezen bementem a fürdőszobába,rendbe tettem amit lehetett a külsőmön és felvettem az első dolgot ami a kezembe akadt.
Ott álltam az ajtó előtt és féltem kilépni,nem tudom megmagyarázni,hogy miért vagy mitől féltem , mégis rettegtem. Talán az emberektől...napok óta nem kívánok bárkinek a közelébe lenni csak a szobapincérekkel volt szerencsém találkozni. De ezt nem tehettem mert meg fogok őrülni.vettem egy nagy levegőt a kezemet a kilincsre tettem és lenyomtam. A folyosóra kilépve nem láttam senkit sem aminek kicist örültem is. Visszazártam az ajtót és elindultam a lift felé . Megnyomtam a  gombot és feszülten vártam mígnem megérkezett és ahogy nagy lendülettel be akartam volna szállni nekimentem valakinek.

-Bocsánat én..én nem akartam csak el voltam gondolkodva.

-Semmi gond ha ilyen aranyos lány ütközik belém azt soha sem bánom.