23.rész - Baráti puszi

Mikor össze szedtem magam ami beletelt bő 2 órába és mikor felöltöztem a telefonomért nyúltam amin észre vettem hogy Tina vagy 10szer kereset ezért gyorsan vissza hívtam.

-Szia. Már többször hívtalak. - vette fel

-Bocsi nem vettem észre meg reggel óta némán voltam és elfelejtettem visszahangosítani. - én

-Semmi gond. Egyébként azért hívtalak mert nem fog össze jönni a ma este. Anyámék közölték hogy elutazunk a nagyszüleimhez. - Tina

-Jól van majd áthívom Rolit úgy is rég láttam. - én

-Addig se kell közel lenned Billhez. - Tin

-Jaj Tina úgy érzem sokkal nehezebb lesz tőle távol tartanom magam. - én

-Erős vagy. Tölts minél több időt Rolival hidd el el fogja feledtetni veled Billt. - Tina

-Nem tudom meddig fogom bírni ezt. Lehet jobb lenne ha keresnék egy lakást magamnak. - én

-Lehet hogy könnyebben el tudnád felejteni őt. - Tina

-Minél távolabb lenni tőle az a legjobb. - én

-És biztos hogy apud sem ellenezné a költözést hisz már volt köztettek szó erről. - Tina

-Igen igazad van. Azt hiszem holnap elmegyek és körbe nézzek lakás miatt. - én

-Jól van de most mennem kell. - Tina

-Oké. Puszilom a szüleidet és a nagyszüleidet. - én

-Átadom. És ha bármi van vagy csak ki akarod engedni a gőzt hívj fel és ne nézd mennyi az idő. Rám számíthatsz. - Tin

-Tudom és köszönöm. Vigyázzatok magatokra. - én

-Te is. Szia. Puszi. - Tina

-Szia. - én

Miután letettük felsóhajtottam és elnyúltam az ágyon. Örültem volna ha Tinával tudok lenni mert ő biztos lett volna abban hogy nem fogok Billre gondolni. De még mielőtt erősen bele nem merültem a gondolkodásba és a dolog át nem került volna Billre magam elé vettem a telefonomat és kikerestem Roli számát majd hívni kezdtem. Pár kicsengés után álmosan beleszólt.

-Igen, tessék? - Roli

-Szia csak nem aludtál? - kérdeztem miközben egy apró mosoly húzódott az arcomra

-Oh szia. De igen de nem gond hogy hívtál. - Roli

-Jól megy ám egyeseknek. Amúgy miért lepődtél meg hogy hívtalak? - én

-Nem hittem hogy sok kedved lett volna ilyen sok munka után engem hívogatnod. - Roli

-Nekem sosem fáradtság. - én

-Akkor jól van. - Roli

-Azért hívtalak hogy megkérdezzem nem e volna kedved átjönni. - én

-És ha te jönnél? - Roli

-Lusta disznó. - nevettem - De oké akkor átmegyek én. Mikor menjek?

-Akár most is. - Roli

-Jól van pár perc és ott vagyok. - én

-Rendben kicsim. Várlak. - Roli

-Szia. - mondtam majd letettem

Miután leraktam leugrottam az ágyról majd átöltöztem és miután elkészültem el tettem a telefonomat, a kocsikulcsomat felkaptam majd átsétáltam Gustavhoz hogy közöljem az estét több mint valószínű nem töltöm itthon. A szobájához lépve bekopogtam.

-Gyere. - szólt ki fáradt hangon

-Szia. - nyitottam be a szobájába

-Oh szia. - ült fel az ágyban

-Mért lepődik meg ma mindenki? - tettem fel a kezem nevetve - No de nem ezért jöttem. Csak szólni akartam hogy átmegyek Rolihoz és ott alszom nála szóval reggel jövök. 10re legyen fent mindenki.

-Én ébresztek? - Gustav

-Igen de ha tudok akkor jövök és keltek én. - én

-Hagyd csak. Maradj a barátoddal majd én elintézem a srácokat. - mosolygott rám

-Köszönöm. - öletem meg

-Kérdezhetek valamit? - nézett rám mikor elengedtem

-Persze. - én

-Tommal min vesztettek össze hogy most egyáltalán nem beszéltek? - Gustav

-Nos számomra nem mutatta be azt hogy milyen nagyszerű barát lenne. Átvert ami számomra nem a legjobb megbecsülés egy barát számára. - én

-Esetleg rád hajtott? - Gustav

-Nem dehogy szó sincs ilyenről. Más típusú dolog miatt. - én

-Értem. Ha mondhatok valamit. Azt hiszem te jó hatással vagy rá és mikor jóban voltatok nagyon vidám volt és játékos. És ha túl  tudsz lépni azon a hibán amit Tom követett el bocsáss meg neki. Eléggé megviseli a dolog hogy már nem vagytok olyan jobban. - Gustav

-Miből gondolod? - én

-Csak nézz végig rajta és meglátod miről beszélek. De nem tartalak ám fel csak el akartam mondani. - Gustav

-Köszönöm hogy elmondtad. - mosolyogtam rá

-Nincs mit. - bólintott

-Reggel találkozunk és ha van valami csak hívj fel. - én

-Kézben tartom a dolgokat. - Gustav

-Jól van. Jó éjt. - én

-Neked vagyis nektek is. - mosolygott rám

Adtam egy puszit az arcára majd kiléptem a szobájából. Tény és való elgondolkoztatott Tommal kapcsolatba. Hogy őszinte legyek már nem is haragudtam Tomra de még mindig bennem volt ez a dolog. Igaz hogy Tom csak a testvérét védte de ha valójában a barátjának gondol akkor nem kellett volna nekem is tudni a dologról? Vagy esetleg így akart volna megvédni egy csalódástól?

Miközben ezen gondolkodtam le mentem a földszintre a nappaliban Bill és Georg ücsörgött és lesték a tv-t. Nem tartottam nagyobb figyelmet nekik csak Georgnak köszöntem majd bementem a konyhába hogy vigyek valami útitársat Rolihoz. Mikor beléptem a konyhába és kezembe akadt a keresendő vörösbor észre vettem Tomot aki kint ült a teraszon a lépcsőn. Ekkor éreztem úgy meg kell neki bocsátanom és mivel ez nem egy rövid dolog írtam Rolinak egy kicsit késem de várjon meg mert érkezni fogok. Mikor elküldtem töltöttem magamnak és Tomnak egy pohár bort majd kezembe véve a két poharat kimentem a teraszra és leültem mellé kezébe nyomva a poharat. Mikor rám nézett meglepettség ült ki arcára és egy kicsit elidőzött de utána elvette a bort és bele kortyolt.

-Azt hiszem meg kéne beszélnünk valamit. - mosolyogtam rá

-Rendben. - bólintott

-Nos... Eléggé rosszul esett hogy nem közölted velem Bill esti hálótársát. De rájöttem azt hiszem Bill sokkal fontosabb neked mint egy barát hisz még is ő a testvéred. Még mindig rossz de elnézzem neked ezt a kis balesetet és fátylat rá. - én

-Mért gondoltad meg magad ilyen gyorsan hisz eddig szóba sem akartál állni velem? - Tom

-Sikerült már annyira meg ismerned hogy tud ha valaki bele gázol a lelkembe nem fogok a legrendesebben viselkedni vele. - én

-De még mindig nem értem. - Tom

-Az egyik zenetársad az előbb rá ébresztett arra hogy attól h kiállsz a testvéredért a barátaidért is kiállsz. - én

-Akkor ezek szerint minden rendbe? - nézett rám nagy szemekkel

-Igen de ne cseszd el újra mert több esély nincs. - én

-Nem fogom ezt megígérem és ezt is nagyon sajnálom. - Tom

-Felejtsük el. - mosolyogtam rá

Válaszként magához húzott és szorosan megölelt. Még ha azt is mondtam nem foglalkozom a reggeli dologgal mindig is bennem lesz ez a dolog és jobban oda fogok figyelni rá hogy rendes barátként viselkedjen de azt hiszem megtapasztalta hogy nem egy jó dolog avval az emberrel rosszba lenni aki a legjobb barátja lehet.

Mikor Tom eleresztett össze koccintottuk a poharunkat majd megittuk tartalmát aztán újra töltöttem. Fél órát töltöttünk kint az udvaron és közben elfogyasztottuk az üveg tartalmát ami nem kevés jó kedvet adott nekünk, ha bár nem voltunk becsípve de azért eléggé a fejünkben volt. Ma már nem fogok kocsiba ülni az is biztos.

-Na jó nekem ideje mennem. - mondtam mikor rezegni kezdett a telefonom a zsebembe

-Roli vár? - Tom

-Már vagy egy órája rám vár. - tápászkodtam fel a lépcsőről bele kapaszkodva Tom térdébe

-Ilyen állapotban akarsz elmenni hozzá? - állt fel Tom  is

-Addig kiszáll a fejemből mire odaérek. - vigyorogtam rá

-Jól van akkor jó estét nektek. - mosolygott sokat sejtően

-Ne legyél perverz Tom. - böktem meg a mellkasán

-Én sosem. - tette fel a kezeit védekezően miközben felnevetett

-Na jó inkább megyek. - mondtam majd kezeim közé fogtam Tom arcát és egy apró puszit adtam a szájára

-Ez mi volt? - nézett rám kérdően

-Csak egy baráti puszi mi más? - tettem csípőre a kezem

-Meglepett. - mosolygott rám

-Többet nem kapsz. Reggel találkozunk. - mondtam

Majd ott hagytam őt és megkerülve a házat elindultam Rolihoz. A negyed órás útból lett fél óra de nem bántam mert az a kis bor amit megittam már nem is igazán látszott rajtam. Mikor oda értem Roliék házához becsöngettem majd pár perc várakozás után Roli nyitott ajtót boxerban.

-Már azt hittem nem is jössz. - húzott magához a derekamnál fogva majd hosszan megcsókolt

-Volt még előtte egy kis elintézni valóm. - simítottam végig a nyakán amitől libabőrös lett

Megragadta a kezem majd behúzott a házba és az emeltre húzott de útközben összefutottunk a szüleivel.

-Oh szia Nicol. - mosolygott rám kedvesen Emma és megölelt és megpuszilt

-Jó estét Emma. - mosolyogtam vissza rá

-Roland már az előbb is mondtam hogy nem illik így várni valakit. - Emma

-Anyu kérlek ne csináld. - forgatta meg a szemeit Roli

-Ne feleselj nekem. - nézett rá szigorúan

-Bocsánat anyu de mi most mennénk. - puszilta meg Roli Emmát

Majd megragadta a kezem és felszaladt velem ez emeltre. Mikor beléptünk a szobájába lefeküdtem az ágyára miközben ő elpakolta könyveit. Miután végzett lefeküdt mellém majd kezét a tarkómhoz tette és magához húzva hosszan megcsókolt. Mosolyogva húzódtam el tőle majd rá ültem derekára és lehajolva hozzá megcsókoltam és próbáltam ki űzni a fejemből Bill csalódott arc képét. Roli a kezeivel a felsőm alját megtalálva le húzta rólam majd megfordítva a helyzetet maga alá gyűrt és folytattuk ott ahol abba hagytuk. Hosszú percek után mikor biztos voltam hogy letudom győzni a bennem dúló harcot az ellen hogy ellen álljak Billnek és a csalódott arcának egyé váltam Rolival és rá koncentráltam de Bill képe semmi képen nem tűnt el a fejemből.

Egy másfél óra után Roli szorosan magához húzva szuszogott én pedig utat engedve könnyeimnek vágytam Bill védelmező karjai után és igyekeztem nem kirontani Roli karjaiból és haza rohanni Billhez. De nem nem tehettem ezt meg. Nem lehet. Bill sosem lesz az enyém. Soha...