24.rész - Titkos randi

Reggel ismét zűrös fejfájásra ébredtem amiről ismételten próbáltam nem tudomást venni. Óvatosan ki keltem Roli mellől aki még nagyban szuszogott mellettem hasára feküdve majd össze kapkodtam a ruháimat és felöltöztem. Mikor elkészültem oda hajoltam Rolihoz és egy apró puszit adtam a szájára amitől elmosolyodott. De mielőtt elindultam volna az ujjai ráfonódtak a csuklómra és álmos szemekkel nézett rám.

-Ne hagyj itt. - Roli

-Muszáj mennem sok a munka a srácok körül. - mosolyogtam rá

-Mikor jön már haza apud hogy együtt lehessünk rendesen? - fonta karjait a derekamra

-Nem kell már sokat várni erre. Legyél türelemmel. - hajoltam le hozzá

-De csak is miattad. - mosolygott rám

-Hízelgő. De most már tényleg megyek. Majd hívlak. - én

Egy hosszú csók után leengedte derekamról ujjait majd kisétáltam a szobájából. Lesétáltam az emeletre minél halkabban de nem úsztam meg hogy ne fussak össze Roli szüleivel.

-Jó reggelt. - mosolyogtam Emmára

-Jó reggelt. Hogy hogy már fent vagy? - Emma

-Sok a munkám a bandával. De megyek is mert már biztosan várnak rám. - én

-Annyit biztosan megtudnak várni hogy megreggelizz. - Emma

-Nagyon szépen köszönöm de majd otthon eszem. - én

-Szó sem lehet róla. Nem engedlek el úgy haza hogy nem reggeliztél. Gyere szépen és megreggelizel velünk. - karolt belém majd a konyhába vezetett

Ahol Roli apja épp a reggeli lapot bújta egyik kezében a kávéja. Emma leültetett az egyik székre majd elém helyezett egy tányért és egy bögre kávét amint le diktáltam hogyan szoktam inni. Miután lerakta elém a reggelit és ő is helyet foglalt férje mellett kedvesen rám mosolygott majd jó étvágyat kívánva egymásnak megreggeliztünk aztán Peter összehajtotta az újságot miután kiolvasta majd hatalmas mosollyal az arcán nézett rám és neki fogott a reggelinek. Jól éreztem magam igazán családias volt a hangulat. Én sosem tudtam megtapasztalni milyen egy igazi családi reggeli de Roli szülei ezt mind megadták nekem amire nagyon hálás vagyok.

Mikor megreggeliztem udvariasan megköszöntem mindent majd elköszöntem tőlük és haza felé vettem az irányt. Még 9 sem volt de szükségem volt hogy halljam apu hangját és elmondjam neki mennyire hiányzik és hogy szerettem. Ezért kezembe vettem a telefonomat és kikeresve apu számát hívtam is.

-Szia. - vette fel

-Szia. Nem akarlak zavarni csak annyit szerettem volna mondani hogy hiányzol és szeretlek. - én

-Nekem is nagyon hiányzol. De történt valami? - kérdezte aggódva

-Nem dehogy. Csak szerettem volna elmondani. - én

-Anélkül is tudom hogy nem mondod állandóan de nagyon jó érzés hogy ezért felhívtál. - apu

-Mikor jössz haza? - én

-Nem tudok pontos idő mondani eléggé elhúzódnak a dolgok. Egy kicsit még próbáld elviselni a fiúkat. - apu

-Rendben. Apu nem fogsz megharagudni hogy ha én nézzek egy lakást magamnak? Nem miattad vagy a srácok miatt csak úgy érzem ideje volna talpra állnom. - én

-Dehogy haragudnék. Nem várhatom el tőled hogy a vég kifejletig ott maradj. És örülök hogy saját célokat tűzöl ki magad elé.- apu

-Kinézzek pár lakást de nem fogok nélküled választani. - én

-Jól van kislányom. - apu

-Na de most leteszlek ideje a fiúkkal dolgozni és még fel is kell keltenem őket. - én

-Rendben de ne legyél velük szemét. - apu

-Dehogy jó kislány leszek. - nevettem

-Jól van. Majd még beszélünk. Szia. - apu

Majd letettük. Miután leraktuk eltettem a zsebembe a telefonomat és a kulcsomat elő véve nyitottam ki az ajtót majd a konyhába mentem ahol nagy meglepetésemre mind a négy srác ült és reggelizett. Annyira meglepett a dolog hogy megdermedve és tátott szájjal álltam a konyha bejáratánál.

-Jól vagy? - nézett rám Tom

-Persze csak meglepett hogy mindannyian itt vagytok és ennyire fitten. - én

-Jó volt az ébresztőnk. - bökött Gustavra

-Csak szerettük volna ha büszke lennél ránk hogy ilyen korán fent vagyunk mindannyian. - mosolygott Gustav

-Hát mit ne mondjak levetettek a lábamról. - vigyorogtam kis szöszire majd egy cuppanóst adtam Gustav, Georg és Tom arcára Bill mellett pedig csak elsétáltam

-És milyen volt az éjszakád? Kijózanodtál mire oda értél? - vigyorgott rám Tom miközben leültem mellé

-Már meg se látszott rajtam és ha arra vagy kíváncsi igen nagy hanggal voltunk Rolival. - öltöttem rá a nyelvem

-Na azt meghallgatnám. - nevetett fel

-Nincs szükségünk gyertya tartóra. - én

-Ez gonosz volt. - Tom

-Nem nem volt az. - böktem meg az oldalát mire ugrott egyet

-Csak nem csikis vagy? - vigyorogtam rá ördögien

-Nem. - vágta rá de engem nem tudott átverni

-Aha. - ittam bele narancslevembe miközben félszemmel Tomot néztem

Majd óvatlan pillanatba rá vetettem magam és csikizni kezdtem mire felkiáltott és kirohant  a konyhából én meg utána.

-Ezek már korán reggel ölik egymást. - forgatta meg a szemét nevetve Georg

-De legalább kibékültek. - mosolygott Gustav

-És te Bill nem is örülsz ennek? - kérdezte Georg a merengő Billnek aki az asztal alatt ökölbe szorított kezekkel ült és próbált nem arra gondolni hogy utánunk jöjjön megragadjon a derekamnál fogva és bevezessen a szobájába és ránk zárja az ajtót - Bill! - lökte meg Georg mire fel eszmélt

-Mi van? - emelte rá a tekintettét

-Ezt inkább én kérdezhetném tőled. Mi van mostanában veled? Kim ennyire nem vehette el az eszed. - vigyorgott Georg

-Fogd be a szád. - állt fel idegesen Bill az asztaltól

-Hé nyugi haver csak kérdeztem. Ne hogy már lenyelj keresztbe akkor inkább hozzád sem szólok. - Georg

Bill csak legyintett a kezével majd kisétált a konyhából ott hagyva barátait. Le kellett higgadnia és a felgyülemlő érzéseit és erre megfelelt a már tegnap is használatos kis szer amit Kim adott még neki. Mikor felért a szobájába előkereste a kis zacskót majd az éjjeliszekrényre szórt egy keveset, Fölé hajolt és felszívta az orrán majd elfeküdve az ágyán élvezte ahogy szét terjed a testében a kis mennyiségű por ahogy ellazítja testét és immár nem gondol a szörnyű féltékenységre amit Roli iránt érzet. De főként azt a fájdalmat nem érezte amit az iránt érzet hogy elrontotta az egyetlen esélyét hogy szerelmével legyen de nem fogja feladni ha az is lesz az utolsó éjszakája de muszáj kell hogy érezze és lássa maga előtt azt a gyönyörű női testet amit minden egyes percben magához húzna és soha el nem engedne.

Miután Tommal ki kergettük és szórakoztuk magunkat vissza sétáltunk a konyhába ahol már csak Georg és Gustav ült ami jó volt de még is rossz volt hogy nem nézhettem Billre. De nem nem tehettem ezt. Nem vágyhatok utána. Nem, nem, nem és nem. Arra kell gondolnom hogy a tegnap egy szép kis estét töltöttem el Rolival ami valljuk be több idő ment el avval hogy ki tiltsam fejemből Bill szenvedő arcát mint avval hogy átadjam magam az élvezetnek. Vágytam egy Billel közös éjszakára egy olyanra ami az első alkalom volt mikor lefeküdtünk egymással. Az mély nyomott hagyott bennem.

Miután a fiúk befejezték a reggelit összepakoltam majd lementünk a stúdióba ahol Bill már várt minket.

-Rendben akkor kezdjünk neki. Mit akartok mivel kezdjünk? - én

-Esetleg felvehetnénk a közös számotokat. - Tom

-Az sem tudom hogy melyik az. Egyáltalán kész van? - én

-Igen kész. Tessék itt a te példányod. - nyomta kezembe hűvösen Bill ami tőrként vésődött a szívem közepébe

-Rendben. - bólintottam majd rá emeltem a lapra a tekintettem és olvasni kezdtem

Már az első versszaknál rájöttem ez a dal rólam és Billről szól a mi szerelmünkről ami talán sosem valósul meg. Bill érzései tisztán tükrözték a papírra vetett szavakat de ha tényleg szeret mért van együtt Kimmel? És én már megint mért foglalkozom Billel és hogy mit érezz irántam? Mért nem tud az ember úgy bánni az érzéseivel mint egy villanykapcsolóval? Ha már nem akarod hogy égjen a lámpa csak oda nyúlsz a kapcsolóhoz és lekapcsolod és már is elalszik a fény. Ezt mért nem lehet megcsinálni. Egyszerűen kikapcsolni az az ember után az érzéseidet aki iránt semmit sem akarsz érezni. Csak a sötétséget látni magad körül és nem a fényt ami árad a szerető testéből.

-Oké kezdjünk neki. - mondtam vissza térve a földre

-Rendben. - bólintott Tom

Először próbáltuk kitalálni a hangzását a dalnak amire hamar megtaláltuk a legmegfelelőbbet. Fel is vettük utána csak rajtam és Billen volt a sor. A srácokat megdöbbentette ahogy tiszta és mély érzéseket tártunk fel evvel a dallal de ők nem tudhatták mennyire valóságosak azok a fájdalmak amik a dalban szóltak és a mi szívünkben és lelkünkben.

Nem tudtam meddig fogom bírni azt hogy végig énekeljem újra és újra a számot de mikor végre befejeztük mondtam a srácoknak próbáljanak valamit amíg én elintézek egy telefont. Muszáj volt szabadulnom onnan ha tovább maradok ott csak kitört volna belőlem. Felmentem a konyhába ahol egy üveg vízzel a kezembe ücsörögtem és próbáltam helyre rázódni. Mikor sikerült valamennyire helyre rázódnom elindultam vissza de közben megszólalt a csengő. Mikor kinyitottam az ajtót egy futáros srác állt velem szembe nagy csokor vörös rózsával.

-Nicol Jost-hoz van szerencsém? - kérdezte

-Igen. - bólintottam

-Ez a magáé. - nyomta a kezembe mosolyogva

-Köszönöm. - írtam alá a papírt amit az orrom alá nyomott

-Szép napot. Viszlát. - mondta majd vissza sétált az autóhoz és elhajtott

Megdermedve és mosolyogva csuktam be az ajtót és néztem a hatalmas csokorra amikor kiszúrtam benne egy levelet. Kivettem majd kibontottam és olvasni kezdtem.

"A leggyönyörűbb lánynak akit megismertem!

Vegyél fel valami csinos ruhát és 8ra legyél kint a parkban a szökőkútnál. Ott fogok rád várni.

Csók egy srác aki nagyon szeret!"

-Oh te jó ég. Kitől kaptad ezt a csokrot? - jött velem szembe Tom

-Nem írt rá nevet de volna egy tippem ki az. - mosolyogtam rá

-Roli?- Tom

-Több mint valószínű. - én

-Hát kislány azt hiszem evvel a sráccal megfogtad az isten lábát. - vigyorgott rám

-Biztosan. - mondtam de belül nagyon nem ezt gondoltam - Na de menjünk dolgozni ha este el akarok menni.

-Oké. - Tom

Bele tettem vízbe a csokrot majd lementem Tommal együtt a stúdióba. A délelőtt és a délután folyamán nagyon lekötötte a figyelmemet az esti randi mert hát valljuk be nem minden napi egy ilyen dolgot kapni. Még Tina-nak is megemlítettem ezt a dolgot amit nagy kíváncsisággal fogadod és minden áron azt hangoztatta hogy minden fontos dolgot közölnöm kell vele.

5 óra környékén úgy döntöttem elég volt a mai próbából és amúgy is a srácok kiemelkedően jól dolgoztak na meg hát nekem is ki kellett választanom a ruhámat meg emellett még lakást is akartam nézni. Először a lakás kérdés iránt néztem utána majd egy másfél óra szórakozás után bevetettem magam a szekrényembe és azon kezdtem el gondolkozni hogy mit is vehetnék fel. Épp erősen gondolkoztam mikor Tom lépett be a szobámba.

-Mi jót csinálsz? - dobta le magát az ágyamra

-Próbálom ki találni milyen ruhát húzzak fel. - néztem rá egy pillanatra

-Ugyan te bármiben jól nézel ki. - Tom

-Kösz Tom de nem nézhettek ki úgy mint aki nem is tudom honnan jött. - én

-Vegyél fel olyan ruhát amiben tegnap voltál. Abban tuti hogy eltátja a száját. - Tom

-Lehet el kellett volna mennem ruhát venni. - én

-Ti nők mindig azon a fránya vásárláson töritek az agyatokat. - feküdt el az ágyamon Tom

-Ha maradni akarsz továbbra is akkor ne akassz ki mert megjárod. - néztem rá

-Inkább megtartom magamnak a kommentjeimet. - pillantott rám

-Helyes. - én

-Na. - vágta hozzám az egyik párnámat

-Ne dobálózz. - dobtam vissza

Tovább keresgéltem közben Tomnak be sem állt a szája aztán a kezembe akadt egy ruha amit úgy éreztem erre az alkalomra tökéletesen megfelelt. Nem sokszor hordtam ezt a ruhát mert nem lehet ilyen ruhát minden hova felvenni. A ruha egy fekete ferde-vállas mini ruha volt. Nem is keresgéltem tovább ez volt a tökéletes ruha az estéhez. Mikor rá néztem az órára megijedtem mikor az fél 7-et mutatott. Tudtam ha elakarok időben készülni akkor ideje neki kezdenem készülődni. Tom nem akart ki mászni az ágyamból ezért rá hagytam majd a ruhával együtt bementem a fürdőbe. Gyors lezuhanyoztam majd magamra kaptam a ruhát, a hajamat lazán becsavartam majd csináltam egy jó kis sminket aztán mielőtt kiléptem volna a fürdőből felhúztam a ruhámhoz illő magassarkút majd egy utolsó pillantást vetettem magamra és kiléptem a szobába ahol Tom mikor meglátott szó szerint le esett az ágyról.

-Jól vagy? - kérdeztem nevetve

-Ha nem lennél a barátom tuti hogy rád hajtanék. - tápászkodott fel a földről

-Kösz Tom. - pusziltam meg

-Eszméletlen gyönyörű vagy amit eddig is tudtam de hogy ezt még lehet fokozni na azt már nem. - Tom

-Jól van már. - nevettem

-Oké oké lehiggadtam. - Tom

-Jó lenne még a végén zavarba hozol. - vigyorogtam rá

-Nem szándékozom. - mosolygott rám

-Na de én elindulok mert nem fogok oda érni. - én

-Rendben. - bólintott

-Lehetőleg ne fordítsátok a házat a feje tetejére. - én

-Te ne törődjél a házzal kézben tartom a dolgokat te csak érezd jól magad. - Tom

-Akkor már gond van ha te vigyázol a házra. - én

-Na jó inkább menj. - tolt ki a szobából

Miután lementünk a földszintre felkaptam a kocsi kulcsom elköszöntem Georg-tól és Gustavtól Billt megint csak semmibe vettem aki láthatóan végig nézett rajtam majd megpuszilva Tomot kiléptem az ajtón beültem az autóba és a parkba mentem. Pár perccel 8 előtt érkeztem a parkban lévő szökőkúthoz. Nem volt még ott senki de nem kellett sokat várakoznom az illetőre de mikor közelebb ért hozzám meglepődve vettem tudomásul nem az az illető volt akire én számítottam...