25.rész - Feledhetetlen este

Végig néztem ahogy lassan oda sétált. Még mindig nem hittem el hogy ő az és nem tudtam el dönteni most haragudjak rá vagy mit is csináljak valójában. Nem sok időm volt arra hogy harcoljak magammal szembe mert végleg oda ért hozzám és mosolyogva nézett újból végig rajtam.

-Szia. Nagyon csinos vagy. - Bill

-Mit keresel itt? - bukott ki belőlem a kérdés és nem a legszebb hangnemben

-Jöttem hogy eltöltsek veled egy nagyon szép estét. - karolt át derekamnál az egyik kezével

-Na nem. Nem volt erről szó. - léptem tőle el

-Mondtam hogy be fogom bizonyítani hogy igen is szeretlek és hogy te vagy a legfontosabb számomra. - Bill

-Ez komolyan röhejes. Eltévesztetted az ajtót ha azt remélted megadom magam. - mondtam majd ott hagytam

Amennyire tőlem telt szedtem a lábaimat hogy minél hamarább beülhessek az autómba de mikor oda értem és a kocsi kulcsom után kezdtem el kutatni sehol sem találtam.

-Talán ezt keresed? - szólalt meg Bill a hátam mögül

Hátra fordultam felé és a kezében ott lógott  a kocsimnak a kulcsa.

-Add ide. - léptem oda és utána nyúltam de Bill nem adta könnyen

-Nem kapod meg majd talán mikor vége a közös esténknek. - mosolygott rám

-Utállak. - néztem rá dühösen

-Ideje mennünk. - karolt belém majd elindult velem a kocsijához

Úgy döntöttem végig csinálom vele az estét amíg ki nem szabadítom a kulcsomat a fogságából. De bevallom a szívem örülten mozgott a mellkasomba ahogy Bill a karomat fogta és éreztem a jó Billes illatot. Jól nézett ki ahogy mindig is mindegy hogy miben van.

Mikor elértük a kocsijához kinyitotta nekem az ajtót én pedig leplezve érzéseimet ültem be az anyós ülésre majd becsukva utána az ajtót megkerülte az autót - amit végig figyelemmel követtem - majd beült, rám mosolygott amire én elfordítottam a fejem és lassan elindultunk amit még magam sem tudom hova.

Az út csendben telt és szinte csoda volt hogy nem hallotta meg a mellkasomban örült módon dobogó szívemet. Mikor ki értünk a városból ijedten néztem körbe hogy most még is hova megyünk.

-Nem szöktetlek meg bármennyire is megtenném. - tette kezét a combomra

Megremegtem az érintésétől és ezt most ő is észre vette. Kezdtem egyre jobban harcolni önmagammal. Talán adnom kéne egy esélyt ennek az éjszakán? Ki tudja mi sülhet ki belőle. Na de nem nem tehettem meg ezt hisz ott van Kim. No de ha Kim a barátnője akkor mért engem visz ilyen helyekre amit még magam sem tudok hogy mi. Annyi kérdés kavarog a fejembe hogy aki nem lát bele a fejembe addig semmit nem vesz észre mi jelenleg benne zajlik. 

Mire feleszméltem a gondolatomból megálltunk egy háznál. Nem tudtam hogy hol vagyunk. Mondjuk a sötétbe nem igazán lehetett bármit kivenni. Bill kiszállt az autóból majd átsétált az én oldalamhoz majd kinyitotta és kisegített az autóból majd össze kulcsolta az ujjait az enyéimmel és bementünk a házba. Beléptünk a nappaliba ami össze volt kötve a konyhával egy szépen megterített asztal várt, gyertya éget az asztalon. Nem bírtam betelni a látvánnyal bár fogalmam sem volt róla hogy hogyan tudta ezt mind megcsinálni vagy egyáltalán mikor hisz egész nap a házban volt.

Bill szembe állt velem megfogva mindkét kezem és mosolyogva rám nézett. Hiba volt bele nézni barna szemeibe már most úgy érzem sosem akarom hogy elengedje a kezem. Nem tudtam mit mondani de nem is kellett így is tudta mire gondolok ha csak rám nézett.

-Mért csinálod ezt? - kérdeztem meg suttogva mint ha valaki is meghallaná

-Be akarom neked bizonyítani hogy szeretlek és hogy sosem tudnálak bántani vagy fájdalmat okozni. - Bill

-De nem tudom megérteni ezt az egészet. - léptem el tőle és hátat fordítva neki mondtam a magamét - Letisztázom magamban minden érzésemet veled kapcsolatba, bevallom neked és te aznap este már mást viszel az ágyadba. Ha tényleg szeretsz mért teszed ezt velem? - fordultam vele könnyektől csillogó szemekkel

-Elküldtem Kim-et csak egy utolsó éjszakát akart velem tartani ezért kértem meg Tomot hogy reggel ő keltsen és ne te hogy ne bántsalak meg. De gondolnom kellett volna Tom lustaságára. De hidd el nekem már meg se tudom számolni mennyire megbántam ezt az egész dolgot. Szeretlek és harcolni fogok hogy enyém legyél. Sosem fogom feladni a harcot érted. - lépett közelebb hozzám

-Honnan tudjam mikor fogod újra megtenni ha most el tekintek ettől? Honnan tudjam nem bántasz és nem taposol át rajtam? Honnan kéne tudnom hogy jól döntök ha téged választalak és a végén pofára esem és kidobok egy nagyszerű srácot az életemből aki meg adna nekem minden dolgot? Honnan kéne tudnom hogy bízhatok benned? Honnan? - én

-Sok a honnan kérdés. - mondta mosolyogva

-Bill ez nem játék, hát nem érted? - én

-Én nem is játéknak fogom fel. Próbáljuk újra tiszta lappal. Be bizonyítom hogy igen is képes vagyok megmaradni melletted és hogy soha nem bántanálak meg. - Bill

-Nem tudom Bill túl nagy volt a csalódás. - én

-Ha nem is most fogod eldönteni mi legyen kettőnkkel legalább ezt az estét csináljuk úgy mintha minden rendbe volna. - fonta ujjait össze az enyéimmel

-Jól van megadom magam élvezzük ki ezt az estét de egy feltétellel. - én

-Mindent megteszek érted. - Bill

-Ez után az este után jobb viszonyunk legyen egymással ne olyan ellenséges mint eddig volt és hagyod hogy magam intézzek mindent és amíg nem döntöm el hogy mi lesz velünk nem fogsz ilyen titok estéket szervezni. Csak ennyit kérek semmi többet. - én

-Rendben megfogok tenni mindent hogy jobb legyen minden. - mosolygott rám

-Jól van. Nos eszünk is valamit vagy csak dísznek van az a szép asztal megterítve.  -mosolyogtam rá

-Persze eszünk is. De előtte. - mondta mosolyogva

Majd közelebb lépve hozzám kezeivel átkarolt a derekamnál fogva majd ajkait az enyémre tapasztotta és hosszan megcsókolt. Nem lesz egyszerű elengedni vagy elválni tőle de úgy éreztem nem is akarok. A kezeimmel átkaroltam a nyakánál és közelebb húztam magamhoz amivel jobban a karjaiba zárt.

-Mit szólnál ha előre hoznánk a desszertet? - suttogta szinte a számba

Válaszomat csókba kapta meg majd felkapott az ölébe és az egyik szobába mentünk ahova beérve letett az ágyra majd fölém hajolt és folytattuk ott ahol abbahagytuk. Miután meguntam Bill alatt lenni megfordítva a helyzetet fölé kerekedtem majd levettem róla a felsőjét majd a nadrágját is. Mosolyogva simítottam végig csupasz mellkasán majd apró puszikkal borítottam be ami jól eső sóhajokkal nyugtázott. Nem bírta sokáig tétlenül feküdni alattam ezért derekamnál fogva megfogott és eldöntött az ágyon közben levette rólam a ruhámat. Hosszú kényeztetés után és miután minden fölösleges ruhadarabtól megváltunk beteljesült az amire már mindketten nagyon régóta vágytunk.

Egy másfél órás együtt lét után ahol nem csak egyszerre váltunk egymáséi felkeltünk az ágyból és egy közös zuhany után elfogyasztottuk a vacsoránkat közben megittuk egy üveg vörösbort is.

Reggel mikor felébredtem még mindig éltek bennem élesen az esti események. Egy jól eső érzés keringett a testemben és még az sem tudta felül múlni hogy ismét egy kínzó fej fájással ébredtem. Bill már nem volt mellettem. Kikászálódtam az ágyból majd magam köré csavartam a takarót és kisétáltam a konyhába ahol Bill egy alsónadrágban boldogan dalolászva ácsorgott a tűzhelynél és készítette a reggelinket. Halkan oda léptem hozzá majd átkarolva a derekánál bele pusziltam a nyakába mire egy halk nyögés szaladt fel belőle.

-Jó reggelt. - fordult velem szembe és mosolyogva csókolt meg

-Azt hiszem ennél jobb már nem is lehetne. - mondtam mosolyogva és loptam tőle egy finom hosszú reggeli csókot

-Melletted nehezen lehet bármi másra figyelni. - húzott magához

-Ideje lenne készülődnünk és ha jól emlékszem a kocsi kulcsomat valami szatír elvette. - néztem rá

-Szatír? - húzta fel a szemöldökét

-Ismered esetleg? - néztem rá gyermekien

-Nem nem ismerek semmi fél-e szatírt de egy kedves, aranyos srácot igen aki azt hiszem megtudja oldani ezt a problémát. - vigyorgott rám

-Várj mi előtt ilyen kijelentéseket teszel szólj légyszíves előtte mert kimenekülők a helységből mielőtt baj nem történik. - mondtam komoly arccal

-Hé. Ez nem volt szép. - fordult el sértődötten

Nem szóltam semmit csak megfogtam az arcát magammal szembe fordítottam és apró puszikat nyomtam a szájára amiből természetesen nem elégedett meg és magához húzva csókolt meg.

Miután elengedett leültünk és megreggeliztünk majd mikor elkészültünk haza felé vettük az irányt. Bill ki tett a kocsimnál majd kezembe adta a kulcsomat amit csak akkor vehettem el tőle ha egy utolsó csókot adtam neki. De én furfangosan felé hajolva úgy tettem mint aki a szájára akar adni egy puszit és mikor lehunyta szemeit várva hogy megcsókoljam egy gyors puszit nyomtam az arcára majd kikapva kezéből a kulcsomat kiszálltam az autójából és az enyémhez léptem. Vissza néztem rá ahol fenyegetően rázta mutató ujját majd beültem az autómba dobtam egy puszit neki majd beindítva az autót haza mentem.

Haza érve Tomba botlottam aki épp akkor jött le az emeletről és a jelekből levonva nem rég kelhetett fel.

-Csak nem most jöttél haza? - húzódott mosolyra a szája mikor meglátott

-Mint láthatod. - vigyorogtam rá

-Úgy érzem valakinek nagyon jó éjszakája lehetett. És tuti nem egyszer csináltátok. - Tom

-Nem kötöm az orrodra hogy hányszor. - nevettem fel

Majd puszit adva az arcára felmentem az emeltre.

-Gonosz banya. - kiabálta utána

-Maradj csak csöndben perverz Tom Kaulitz. - kiabáltam vissza

-Haha. - jött a válasz tőle

De én már nem válaszoltam vissza neki csak bementem a szobámba majd mosolyogva neki dőltem az ajtónak. Erősnek kellett lennem ahhoz hogy ne rohanjak a telefonomhoz és hívjam fel Tinát hogy elújságoljam milyen estém volt Billel. De ahogy ismerem volna tuti kiakadt volna hogy az után a reggel után Billel töltöttem az estét. De őszintén megmondom egyáltalán nem bántam meg hogy ott maradtam Billel pedig belül harcoltam az ellen hogy ha kell haza is gyalogoltam volna még úgy is hogy fogalmam sem volt róla hogy hol voltunk. De így hogy maradtam egy feledhetetlen estét töltöttem vele ami valljuk be feladta a leckét a döntésemmel kapcsolatba. Minden porcikámmal Billel akart lenni de volt bennem egy kisebb félsz hogy mi lesz ha megteszi és csak úgy mondta hogy Kimmel vége köztük mindennek? Mi van ha csak azért mondta hogy megint megadjam magam neki és utána ki tudja mikor fog megint át taposni rajtam? Egyet tudok ez egy nehéz döntés lesz minden tekintetben...