25.rész


Én: Megismertem a testvérét annak a személynek és nagyon jól elvoltunk de ő többet akart. Amikor meg szeretett volna csókolni elutasítottam és úgy láttam megérti,hogy ez csak barátság semmi más. De Tom,mert ugye így hívják a fiút azt hitte átvertem a testvérét,hogy hitegettem aztán eldobtam és nagyon mérges volt rám. Később gondoltam elutazok Németországba az anyukámhoz  és ugyanarra a gépre kerültünk. Összefutottam Tommal amikor kiléptem a mosdó ajtaján és tudtam,hogy nem mondhatom meg az igazi nevemet mert akkor nem ál velem szóba ezért inkább kitaláltam egyet. Sokáig nem láttam később megint összefutottunk és idővel nagyon jóban lettünk mígnem teljesen belészerettem. Ahogy ez bekövetkezett tudtam,hogy nem hazudhatok többet a személyiségemről de féltem elmondani neki az igazat és jogosan is féltem. Egy szép napon sikerült lelepleződnöm és nem akart meghallgatni nem akart látni sem hallani felőlem. Bánatomban ide menekültem és azóta fogalmam sincs mit tegyek...
Luis: Ez elég bonyolult de biztos félt,hogy másban is hazudtál neki ezért tette. Idővel szerintem belátja,hogy okod volt azt tenni amit tettél.
Én: Remélem igazad lesz. Egyébként meg jól esik ,hogy elmondhatom ezeket neked, nem tudom miért de jól esik. Jó tudni ,hogy egy pasi is megért mártha pasi vagy és nem nő:) Tudod sokszor adják ki magukat az emberek másoknak ahogy én is tettem és kevés személyben lehet felhőtlenül megbízni.
Luis: Nekem mondod...De mindegy akkor tényleg nem jössz le este? Megértem ha nem csak gondoltam egy próbát még megér. És csak ,hogy tudd nekem mindig írhatsz ha valami baj van segítek amiben tudok. Léteznek még azért rendes emberek is csak ritkák :)
Én: Igen nagyon ritkák :( De ha nem baj most lejelentkezem mert nagyon fáradt vagyok , pihenek egy kicsit. Nem hiszem ,hogy este lemegyek de ha mégis akkor majd neked kell megtalálni mert én nem ismerlek. Jó légy! Szia.
Szinte meg sem vártam a válaszát , bezártam a laptopot és hanyattdőltem. Megint kavarogni kezdtek bennem az érzések. Valamiért örömmel töltött el vele írni ettől meg is ijedtem. Megfordultam a bal oldalamra, kihúztam az éjjeli szekrényem fiókját és kivettem belőle Tom képét. Egy ideig szemrebennés nélkül néztem majd egyszercsak megteltek a szemeim könnyekkel, amelyeket nem tudtam bent tartani. Annyira nagyon hiányzott...legszívesebben hozzábújtam volna és össze-vissza csókolom de ez nem volt lehetséges. Több száz kilóméterre van tőlem és lehet már az sem érdekli,hogy élek. Rossz ilyenekre gondolni mégis folyamatosan ezek a gondolatok cikáznak a fejembe megállás nélkül. Mi van ha már más van az ágyába? Mi van ha nem szeret? Mi van ha soha többé nem látom? Nem , nem ezeket abba kell hagynom mert bele fogok őrülni.  Magamhoz öleltem a képet és behunytam a szemem. A könnyeim még ekkor is szépen peregtek le az arcomon de közben valahogy sikerült elaludnom.