28.rész - Szeretlek Bill

Mikor beértünk a házba és beléptünk a nappaliba mind a 3om srác egyszerre állt fel helyéről és lépett oda hozzám.

-Jól vagy? - kérdezte Gustav

-Igen minden a legnagyobb rendben. - mosolyogtam rá

-Tényleg? David nagyon zaklatott mióta haza jött a kórházból. - Gustav

-Apu mindig nehezen tudja fel dolgozni az ilyen eseteket a gyerekkorom miatt. Majd rendbe jön. - én

-Így már értem. - mosolygott rám

-Örülünk hogy nem történt semmi bajod. - simított végig a karomon Georg

-Ha nem haragszotok én felmegyek és lepihenek kicsit elfáradtam. - én

-Persze menj csak. Majd később felnézzek hozzád. - mondta Tom

-Rendben. - megpusziltam az arcát

Majd ott hagyva őket az emeletre mentem de mielőtt a szobámba mentem volna elhaladva apu szobája mellett meghallottam ahogy nevemet mondja. Megtántorodtam és oda lépve az ajtajához felfedeztem hogy telefonon beszél.

-Nem hiszem hogy Nyky találkozna veletek Maci. - ... - Még kérded mért nem? Szerinted te képes volnál találkozni avval 20 év után aki kis korodban kilépett az életedből? - ... - Na látod. - ... - Nem nem tudom hogy képes lennék e elnézni neked azt hogy nem csak magamra hagytál de Nykyt is pont akkor mikor a legnagyobb szükségünk lett volna rád. - ... - Maci ami megtörtént az megtörtént nem lehet változtatni rajta semmit. - sóhajtott fel apu

Nem tudtam tovább hallgatni el léptem az ajtótól és bementem a szobámba. Vajon mért akart Maci megismerni ha 20 évig kíváncsi sem volt rám? Vagy túl kéne lépnem ezen és össze kovácsolni a szét esett családunkat. Ami 20 éve folyamatosan a szakadék szélén libeg?

Nem akartam ezen rágódni már így is rám tört a fej fájás. És inkább sokkal másabb dolog őrlődött bennem aminek semmi köze nem volt a családi ügyhöz. Kezembe vettem a telefonom és pötyögni kezdtem a rövid kis szöveget, majd elküldtem az illetőnek.

Miközben én fent elmélkedtem a szobámba eközben a fiúk rólam beszélgettek.

-Tom te se tudod  Nykynek mi konkrétan a baja? Mert van valami ezt észre vettük. Ha nem volna David nem bukott ki volna ennyire. - Georg

-Nem tudok semmi olyanról hogy Nyky nem volna egészséges. - Tom

-És a kínzó fejfájása? - Gustav

-Nykynek jó volt a belátása és tényleg a gyógyszere miatt volt. - Tom - De nem akarom kibeszélni a háta mögött. Jól van és ez a lényeg.

-Igen. - bólogattak hevesen miközben Billnek a telefonja csipogni kezdett jelezve hogy üzenete jött

Kivette zsebéből majd látva a üzenet feladóját mosolyogva nyitotta meg majd olvasni kezdte. Megdermedve figyelte az apró szöveget és nem tudta eldönteni hogy tényleg komolyan gondolom e azt az üzenetet.

-Megértetted Bill? - bökte meg Tom Billt aki visszatérve a földre értetlenül nézett testvérére

-Megértettem. - mondta Bill majd felállt és felment az emeletre

-Ennek meg mi baja? - Georg

-Fogalmam sincs. - rántotta meg vállait Gustav

Miután Bill az emeletre ment célba vette a szobámat. Az ajtómhoz lépve egy kicsit elidőzött majd kezét a kilincsre tette és belépett.

-Nyky? - szólt halkan

-Szia. - léptem ki a fürdőből és mosolyogva néztem rá

-Meglepődtem az üzeneteden. - tördelte kezeit de nem nézett rám

-Hiányzol. - léptem elé

Rám emelte meglepődve tekintettét de megrezzent mikor szembe álltam vele.

-T...Tényleg? - akadt meg  hangja

-Próbáltam rá jönni hogy helyes e veled bármi kapcsolatot kialakítani. De hát egyszer élünk és én szeretnék minden időmet veled tölteni. Avval akit nagyon szerettek. - tettem arcára a kezem

-Ez most azt jelenti hogy együtt vagyunk? - nézett rám kíváncsi szemekkel

-Ha csak te is akarod. - mosolyogtam rá

-Nem is tudod mióta várok erre a pillanatra és kimondhassam hogy igen te vagy a barátnőm. - mosolygott rám

-Szeretlek Bill. - karoltam át a nyakánál

-Én is Nyky én is. - tette kezeit a derekamra

Majd felhajoltam hozzá és ajkaimat az övéhez tapasztottam megpecsételve azt hogy együtt vagyunk. Melegség járta át testem minden porcikáját az a kis apróság  Bill és én egy párt alkottunk. Még ha titok is a kapcsolatunk de nekem nagy boldogság még ha a műtét nem is fog sikerülni akkor is boldog perceket töltöttem el Billel aki a világon mindenkinél fontosabb.

Az ágyamon feküdtünk egymáshoz húzódva miközben Bill szorosan ölelt magához. Tudtam hogy nem a legjobb Bill előtt elhallgatom a betegségem de elég ha csak Tom tud róla nem akarom össze törni Billt hogy benne van a kockázat hogy akár csak 3 hetem van élvezni az életemet. Még ha mindenki előtt erősnek mutatom magam azért bennem van az a félsz hogy meghalok. De elhatároztam hogy megteszek mindent hogy ez a 3om hét mindenkinek nagyon jó legyen. Magamban felállítottam egy listát amit mindenképpen megszeretnék tenni amin az első helyen a Billel való kapcsolatom kialakítása volt amit már egy hete eldöntöttem de sosem bírtam bele vágni és most jött el az ideje ennek. Emellett a listámon szerepel egy találkozott szervezni Maci-vel és Victoriaval de úgy hogy aput is meglepjem vele. Most hogy hallatom aput beszélni Macivel megtudom szerezni a telefonszámát és megbeszélni vele egy találkozót nem csak velem hanem apuval is. Még ha 20 év elteltével sem ismerem a saját édesanyámat itt az ideje túl lépni a régi sérelmeken és megismerni aztán ki tudja lehet nem is lesz olyan szörnyű.

A nagy merengésbe sikerült elaludnom de nem csak nekem hanem Billnek is így hát összebújva aludtunk. Már kezdett lemenni a nap mikor felébredtem akkor is a gyomrom korgására ébredtem fel. Bill már nem volt mellettem és bár kicsit rossz volt hogy már nincs mellettem de tudtam nem bukhatunk le apu előtt. Ki keltem az ágyból majd elindultam hogy egyek valamit de mielőtt megtettem volna benéztem apu szobájába hogy bent van e. Szerencsém volt mert nem és még a telefonját is bent hagyta. Gyors oda mentem majd kikerestem az utolsó hívott számot ami Maci-é volt majd bepötyögtem a telefonomba és amilyen gyorsan bementem olyan gyorsan mentem is ki a szobából. Elmentettem a számot miközben lementem a konyhába. Bill és Tom ücsörgött bent és mikor beléptem mindketten rám mosolyogtak.

-Sziasztok. Többiek? - ültem le velük szembe

-Elmentek vacsoráért. - Tom

-Apu is? - én

-Igen. De szerintem hamarosan megjönnek. - Tom

-Az jó mert már olyan hangosan korog a hasam hogy még a mély álmomból is felriadtam. - nevettem

-Össze dobjak neked valamit? - ajánlotta Bill

-Azt hiszem még kibírom míg megjönnek apuék. - mondtam mire egy nagyot korgott a hasam amitől felnevettek a srácok

-Inkább csinálok neked valamit. - nevetett Bill majd felkelt a helyéről és ügyködni kezdett a vacsorám körül

-Rendben addig én elintézek egy telefont. - álltam fel

Majd kimentem a teraszra miközben Macit hívtam. Eléggé ideges voltam nem bírtam meg állni egy helyben hisz most fogom először hallani a hangját. Te jó ég mit csinálok én?

-Igen tessék? - szólt bele egy kellemes női hang

Nem tudtam megszólalni csak tátogtam a telefonnak. Milyen kellemes hangja van. Személyesen is ilyen volna? Mennyit változott azóta a fénykép készítése óta amit láttam?

-Halló? Bele szól már végre? - mondta

-Bocsánat a zavarásért. Nicol Jost vagyok. - mondtam remegő hangon de nem csak az remegett hanem minden végtagom és úgy éreztem mindjárt elhányom magam

-Nicol? Tényleg te vagy az? - szólt lelkes és meglepett hangon

-Igen én volnék. - én

-Te jó ég el, se hiszem hogy hallom a hangod. Úgy hiányzol kislányom. - csuklott el a hangja a végén

-Én csak azért keresem mert szeretnék találkozni magával de nem csak én hanem apu is. - én

-Ne magázz kérlek. - Maci

-Sajnálom nem megy egyenlőre másképp. - mondtam

-Persze gondolnom kellett volna erre. Mikor szeretnél találkozni? - Maci

-Holnap délben a Taco's-ba. Jost néven lesz foglaltatva egy asztal. - én

-Rendben ott leszek. - Maci

-Victoria is jöjjön ne csak maga. - én

-Jól van akkor ott leszünk mind a ketten. - Maci

-Oké. Akkor további jó estét. Viszlát. - köszöntem el

-Szia Nicol. - köszönt el majd lerakta

Szóval holnap lesz a nagy nap. Találkozom az édesanyámmal és a testvéremmel. Ha most megkérdezné tőlem milyen érzés kavarog bennem nem tudnám neki megmondani. Van bennem félelem, öröm, aggodalom egy szóval minden.

Még mielőtt visszamentem volna a konyhába foglaltattam asztalt nekünk holnapra majd végleg bementem és mikor leültem Bill elém rakta a vacsorámat.

-Hú de jól nézz ki. - szagoltam bele a tányéron gőzölgő tésztába

-Remélem ízleni is fog. - mosolygott rám

-Köszi Bill. - mentem oda hozzá majd egy puszit nyomtam az arcára - Mást is kiérdemeltél evvel. - súgtam a fülébe

Vissza ültem a helyemre és falatozni kezdtem. Már az első falatnál dicsértem Billt mert tényleg nagyon finom lett most már nem volt kérdés hogy milyen jutalmat fog tőlem kapni ezért.

-Azért az én tésztám is jó. - nézett rám Tom

-Hát persze Tom. Mindkettőtöknek nagyon finom nem tudnék választani hogy melyik a legjobb. - mosolyogtam rájuk miközben újabb falatott rágcsáltam

-Megjöttünk. - lépett be Georg a konyhába nagy zacskókkal

-Látom te már megelőztél minket. - mosolygott rám apu

-A gyomrom nem bírta ki. - nevettem fel

-Pedig a kedvencedet csináltam volna. - tette le a kezében lévő zacskót

-Sok kedvencem van. - toltam el az üres tányérom

-Én személy szerint a Csirkés fajitára (egy mexikói étel. by: szerk. ) gondoltam. - mosolygott rám

-Fuh de rég ettem, annak azt hiszem van még hely. - vigyorogtam rá

-Ennek örülök. Segítesz? - apu

-Naná.- ugrottam le a székről

Majd kipakoltunk mindent az asztalra és a fiúkat bevonva készítettük el az én kedvencemet. Ami elkészültével a fiúknak is nagyon bejött. Nem csoda hogy az én kedvencem. Mikor megvacsoráztunk - amit én duplán tettem meg - elpakoltunk és elmosogatunk majd bevonultunk a nappaliba egy kis film nézős estét tartani. Míg a srácok keresgéltek addig én apuval közöltem a holnapi programot.

-Apu. - én

-Mond kicsim. - nézett rám

-Holnap elmehetnénk a Tacco's van egy kis meglepim számodra. - én

-Ezer éve nem voltam arra. És milyen meglepetés? - nézett rám kíváncsian

-Nem gondolod h elárulom? - én

-Oké oké kivárom a holnapot. - nevetett

-Helyes. - vigyorogtam rá

Nem beszéltünk többet róla. Bill az egyik, Tom a másik oldalamon foglalt helyet a kanapén majd leoltottuk a villanyt és bele kezdtünk a filmbe. Két filmet néztünk meg de a végére mindenki ki dőlt csak Bill és én maradtunk még talpon na igen a délutáni szundi eredménye ami most nem is volt rossz. Mikor már megbizonyosodtam róla hogy fent elvonult mindenki aludni felhúztam a lábaimat  a kanapén majd Billhez bújtam aki erősen a tv-re koncentrált. Megfogtam az állát majd magam felé fordítottam és hosszan megcsókoltam. Bill az ölébe húzott miközben én szembe fordulva vele csókoltam meg újból. Nem igazán tudtam már arra gondolni hogy esetleg valaki letámolyoghat az emeletről de Bill még észnél volt és elhúzódott tőlem.

-Lejöhet valaki. - mondta levegő után kapkodva

-Akkor menjünk le a stúdióba ott senki se hallja mit csinálunk. - másztam ki az öléből és megragadva a kezét már rohantam is lefelé

Felnevetett majd magához húzott és hosszan megcsókolt. Átkaroltam a nyakánál mikor megragadott a fenekemnél és felemelt én pedig a lábaimmal átkulcsoltam a derekát és így mentünk le a stúdióba ahol magunkra csuktuk az ajtót hogy még az se látszódjon van lent valaki. Bill feloltotta az egyik álló lámpát ami halvány fénnyel borította be a helységet ami pont elég volt ahhoz hogy annyit lássunk amennyi szükséges. Elvezetett az egyik kanapéhoz majd letett rá és felém hajolt de közben egyszer sem váltak el ajkaink a másikétól. Miután már semmi sem választott el minket hogy kezdettét vegye a mindkettőnk vágyát teljesítsük,  Bill elhúzódott tőlem és rám nézett.

-Gyönyörű vagy. - súgta a fülembe amitől a hideg futkosott a hátam

Megfogtam az arcát és egy érzelmes csókot adtam a szájára majd kezdettét vette az édes beteljesedés. Fél óra elteltével Bill lihegve és kifáradva feküdt rajtam és mindketten próbáltuk vissza állítani a légzésünket normálisra.

-Szeretlek Bill. - néztem barna szemeibe

Egy édes mosoly húzódott arcára és egy csókot kaptam jutalmul ami több és több követett. Azon az éjszakán megint csak többször váltunk egymáséi a harmadik után már nem is törődtem a számokkal csak az számított hogy Billel vagyok és senki sem állhat közénk még a kínzó fej fájás sem ami újra fejembe dübörgött. Tudtam ideje volna beadni az injekciót de úgy döntöttem reggelig kivárom és addig majd Billre terelem a gondolataimat és nem foglalkozom a fájdalommal. Erős leszek annak kell lennem. Egy daganat nem foghat ki rajtam, a boldogságomon, a családomon. Nem azt nem engedem. Küzdeni fogok az életemért hogy minden olyan legyen azután is hogy megműtöttek...