30.rész Viszlát Bill!
2010.08.24. 19:33
30.rész - Viszlát Bill!
Az úton nem igazán beszéltünk. Folyamatosan járt az agyam azon hogy talán nagy hiba volt felkeresni Macit és elhívni ebédelni főleg így hogy apu már az első találkozáskor át nézz rajtam. Jó oké hogy rég nem látta őket de basszus úgy tudom hogy én is a lánya vagyok és velem törődött 20 évig most meg vissza csöppent a család két tagja és én már nem is létezem?
Mikor visszatértem a gondolataimból Bill leparkolt a már ismerős kis háznál, ami egy nyugodt kis tónál állt. Megnyugtató volt nem csak a látvány, hanem a légkör is és ez azért volt jó, mert nem gondoltam sem apura, sem a fuccsba ment ebédre. Mikor kiszálltam az autóból oda sétáltam Billhez és egy apró csókot adtam a szájára.
-mit szólnál hozzá, ha lemennénk a mólóhoz?- mosolygott rám
-Menjünk. - kulcsoltam össze ujjaimat az övéivel
Megpuszilt majd lesétáltunk a tóhoz és leültünk a mólóra.
-Itt egyébként lakik valaki? - döntöttem a fejem Bill vállára
-Nem. Egyszer felfedeztem ezt a helyet. Ez a ház akkor még nagyon le volt épülve. Megfogott a hely nyugodtsága és hogy milyen békés minden ezért eldöntöttem hogy rendbe hozom. Sok munkám volt vele de azt hiszem megérte. - Bill
-El se hiszem hogy ezt mind te csináltad. - néztem fel rá
-Nem vagyok cukorból hogy ne tudjak rendbe hozni egy faházat. - vigyorgott rám
-Én nem is ezt mondtam. Csak meglepő hogy ilyet is tudsz. - húzódtam el tőle és úgy néztem rá
-Tele vagyok rejtett tehetségekkel. - húzta ki magát büszkén
-Meg nagy egoizmussal is rendelkezel. - vágtam hasba nevetve
-De csak is utánad. - Bill
-Ez nem volt szép. - néztem rá csúnyán
-Én csak az igazat mondtam. - vigyorgott rám
-Te szemét. - löktem meg mire bele esett a vízbe
Nem bírtam ki nevetés nélkül. De már olyan szinten nevetnem kellett hogy elfeküdtem a mólón.
-Te se maradj már ki a jóból. - kapta el Bill a lábam és behúzott a vízbe
-Te hülye. - löktem egy adag vizet felé
-Nem gondoltad hogy ha már te bele löksz a vízbe szárazzon hagylak. - úszott oda hozzám és megragadott a derekamnál
Nem mondtam semmit csak sértődötten fordítottam el a fejem.
-Bogyó ne csináld. - puszilt bele a nyakamba
-Nem éri hogy ilyen hatással vagy rám. - fordultam felé mosolyogva
-Tudom hogy szeretsz Bogyó. - mosolygott rám
-Mi ez a Bogyó? - nevettem fel miközben átkaroltam a nyakánál
-Így foglak ez után hívni pont illik rád. Te vagy az én kis Bogyóm. - Bill
-Te nem vagy normális. - vigyorogtam rá
-Csodálod? Teljesen elvetted az eszem. - nézett komoly arccal
-Áh szóval én vagyok a hibás. - húztam fel a szemöldököm mosolyogva
-Persze. - mondta miközben megkereste a ruhám alját
-Mit akarsz? - vigyorogtam rá
-Eltüntettem a felesleges dolgot rólad. - mondta miközben leszedte rólam
-Akkor viszont rajtad sem tűröm meg. - húztam végig az ujjam a nyaka vonalán
Mosolyogva csókolt meg majd kidobálta a nadrágját és a pólóját a mólóra a ruhám mellé majd magához húzva újabb csókért hajolt amit meg is kapott. Lábaimat átkulcsoltam a derekánál, Bill pedig jobban magához ölelt.
Miután meguntuk a vizet ki vánszorogtunk a mólóra és lefeküdtünk egymás mellé élvezve a napot ami sütött ránk. Lehunytam a szemeim és úgy élveztem a nap perzselő sugarait. Bill nem tudott sokáig tétlenül feküdni mellettem. Rá ült a derekamra és a nyakamhoz hajolva apró puszikat kezdett el adni.
-Mit óhajt az urasság? - nyitottam ki a szemem mikor Bill tekintetével találkoztam össze
-Hm talán magácskát szép hölgyem. - suttogta fülembe amibe bele is harapott
-Oh. Nem képzeli hogy itt adom magam magának ennyi kíváncsi szem előtt? - én
-Kíváncsi szemek? - húzta fel a szemöldökét nevetve Bill
-Nem akarhatjuk megrontani a madarakat. - én
-Lehet jobb lenne bent folytatni mielőtt jobban nem kapnál napszúrást. - nevetett fel
-Hülye. - fogtam kezeim közzé az arcát és hosszan megcsókoltam
Mosolyogva hajolt el tőlem majd felhúzva a földről rohanva mentünk be a kis házba ahol kellemes hosszú perceket töltöttünk egymással. Az édes együttlétünk után egymásba karolva aludtunk el.
Mikor felébredtem Bill még szuszogott mellettem, a nyakamba furva fejét. Óvatosan arrébb tettem az arcát a párnára, adtam egy puszit a szájára majd magam körét tekerve a lepedőt sétáltam ki össze szedni az elhajított cuccunkat.
Kiterítettem őket a teraszon a korlátra majd a telefonommal a kezembe ültem a lépcsőre. Már ment le a nap ami még varázslatosabbá tette az amúgy is szép erdős környéket. Úgy éreztem hogy örökre itt tudnék maradni. Távol a zajos várostól, a gondoktól. Bill mellett mindent el lehet felejteni de még is úgy érzem ez az élet mellette hamar romba dőlhet.
Ijedten kaptam fel a fejem mikor a telefonom rezegni kezdett mellettem a padlón. Rá nézve a kijelzőre lefagyott az arcomról a mosoly. Apu hívott. Nem igazán volt kedvem beszélni vele, sőt haza se volt kedvem menni. Sokáig villogott a kijelzőn a neve de én meg se moccantam. Mikor lerakta feladva hogy nem veszem fel kezembe vettem és észre vettem hogy egy csomószor keresett már de nem csak ő hanem Tom is. Sőt vagy 10 üzenetem volt 5 aputól, 5 Tomtól.
"Merre vagy? Hova tűntél? Azonnal hívj fel ha ezt olvasod!" - olvastam el apu egyik üzenetét a többi is erről szólt
"Nyky! Ha apuddal nem is akarsz beszélni de legalább engem keress meg. Billel vagy? Csak annyit írj hogy igen. Elrohant valahova és azóta se láttuk. Aggódom miattad és Bill miatt. Kérlek jelezz vissza ígérem apudnak nem szólok semmit nem tud róla hogy én írok neked. Tom"
Elmosolyodtam mikor elolvastam Tom üzenetét. Tényleg aggódott értem és ezt értékeltem nála ezért már is pötyögtem neki a választ.
"Szia. Nyugodj meg Bill és én is jól vagyunk. Eljött értem miután megkértem szabadítson el a csúfos ebédről... Nem akarok most apuval beszélni de látni se akarom nagyon. Egy ideig még tuti hogy nem megyek haza. Billt haza küldöm én meg majd valamikor haza megyek. Ne szólj apunak hogy írtam. Köszönöm. Puszi. "
Miután elküldtem az üzenetet kikerestem Tina számát és hívni kezdtem közben reménykedtem benne hogy otthon van és nem Jeffel van.
-Szia. - vette fel
-Szia. Zavarlak? - én
-Nem dehogy. MI újság olyan rég beszéltünk? - Tina
-Sok volt a dolgom. Rá érsz ma este? - én
-Valami baj van? - Tina
-Találkoztam az anyámmal és apu rám se bagózott meg semmi. Mintha én ott sem lettem volna csak Maci meg Miss tökéletes. Ott hagytam őket de most nem akarok sem otthon lenni sem apuval találkozni. - én
-És most hol vagy? - kérdezte aggódva
-Egy kis tónál. - én
-Hogy kerültél oda? - Tina
-Szükségem volt egy nyugodt helyre. - én
-Tudott mit egy óra múlva gyere el hozzánk addigra haza érek Jefftől. - Tina
-Jeffel vagy? Akkor hagyd ne hagyd magára majd én el leszek valahogy. - én
-Hülye vagy? Nem hagylak cserben. Szükséged van valakire és nem leszek rossz barátnő. Úgy hogy egy óra és találkozzunk ha nem jelensz meg megfoglak keresni. - Tina
-Ott leszek. - én
-Rendben akkor várlak. -Tina
-Köszi. Szia. - én
-Szia. - Tina
Majd letettük. Tudtam hogy nem mondhatom el neki Billt mert nem a legjobb véleménnyel van róla főleg mióta szakítottam Rolival. Ha megtudná hogy Billel voltam délután biztos hogy kiakadna. Ismerem őt nagyon is.
Egy erős fájdalom hasított a fejembe amitől görcsösen hajtottam előre a fejem. Össze szorított szemekkel igyekeztem nem a fájdalomra gondolni. De nem sikerült úgy éreztem mindjárt szét robban a fejem. De ha ez nem lett volna elég hányinger tört rám és hamarosan feltört belőlem és már nem bírtam vissza tartani.
-Nyky! Te jó ég. - rohant oda hozzám Bill miközben én az egyik fának dőlve hánytam közben zokogtam az elviselhetetlen fájdalomtól.
Bill a hajamat hátra fogva támogatott hogy legalább ne kapjon a hajam több "váladékot".
Mikor már nem jött semmi Billhez bújtam zokogva aki szorosan ölelt magához és nyugtatott meg mondogatva hogy nem lesz semmi baj.
-Hogy vagy? - nézett rám immár a szobában én az ágyban feküdtem Bill pedig mellettem ült kezemet szorongatva
-Nem jól. - ráztam meg a fejem erőtlenül
-Haza viszlek. - állt fel
-Ne! Nem akarok. Tinával kell találkoznom. - kaptam keze után de már csak a levegőt "csapkodtam"
-Komoly bajod lehet. Tina megfogja érteni. Ez nem játék Bogyó. - hozta be a ruhámat Bill - Gyere.
Felültetett az ágyban és mivel én szinte a karomat nem tudtam megemelni rám adta a ruháimat.
-Utálom hogy így kell látnod. - zokogtam fel
-Kérlek ne sírj. Nyugodj meg rendbe fogsz jönni. - szorított magához
-Nem szabad így látnod nem engedhetem. - ráztam meg a fejem
Bill nem húzta tovább az időt felkapott az ölébe kivitt az autóhoz és miután beült elindította az autót és egyenesen a kórházba indult. Nem érdekelte most a sebesség csak hajtott ahogy csak tudott. Minél hamarább kórházba akart vinni.
Fél óra alatt értünk be a kórházba. Én már nem voltam magamnál már semmit sem tudtam magamról. Bill újra karjaiba vett és idegesen trappolt be a kórházba.
-MI történt? - jött szembe vele egy nővér
-Rosszul lett. Segítenie kell. - nézett rá Bill kétségbe esve
-Jöjjön utánam. - mondta
Majd bementek egy szobába ahol Bill lerakott az ágyra miközben a nővér elrohant keresni egy orvost. Míg várta hogy visszatérjenek Bill a kezemet szorongatta.
-Bogyó nem hagyhatsz magamra. Túl fogod élni nem halhatsz meg. - szólt hozzám miközben torkában gombóc keletkezett
A dolgok olyan gyorsan történtek hogy Bill mire feleszmélt a folyosón találta magát miközben bent élet harc folyt értem és az életemért.
Billnek össze kellett szednie magát és felhívni Tomot hogy jöjjenek be a kórházba. Remegő kezekkel kereste ki bátyja számát és tárcsázta.
-Bill. Merre vagytok? David már a haját tépi. - vette fel Tom
-Nyky. - szólalt meg Bill elhalóan
-Ugye nem? - kérdezte kétségbe esve
-Rosszul lett. Be kellett hoznom a kórházba. Nem tudom mi van vele ki raktak a szobából. - Bill
-Mindjárt ott vagyunk. Tarts ki és főként nem lesz semmi gond, Nyky túl fogja élni. - mondta Tom majd lerakta a telefont
Bill egy székre rogyott kezeibe temetve az arcát miközben utat engedett könnyeinek. Mi lesz ha soha többet nem látja szerelme mosolygó arcát? Nem ölelheti át? Nem csókolhatja meg? És ha soha többet nem szeretheti? Mi lesz vele nélküle? Nem hagyhatja magára abba maga is bele hal. Furcsa érzés kavargott szívébe. Facsarta a rossz érzés és a fájdalom. Mi van ha már nincs köztük?
Felugrott a székről és rohanni kezdett. Meg kellett tudnia hogy mi van szerelmével. Berontott a szoba ajtaján ahol megtorpanva állt meg meglátva szerelmét egy fehér lepedővel letakarva. Egész teste letakarva, a szobában hideg uralkodott és furcsa szag.
-Bill. - hallotta meg nevét háta mögött
Megfordult és nem hitt a szemének. Én álltam ott de nem mint ember hanem mint angyal.
-Nyky. - lépett felém de mikor hozzám akart érni keze át haladt testemen
-Sajnálom én már nem térek vissza többé hozzád. - pillantottam könnybe lábadt szemeibe
-Nem! Nem! Nem hallhattál meg! - ordította
-Viszlát Bill! Találd meg a boldogságod. - léptem hozzá
Kezeimet az arcára tettem és egy apró puszit adtam a szájára és lassan elhalványulva tűntem el örökre nem csak az ő hanem más életéből is...
|