29.rész


-Viki nem biztos,hogy ő volt az miért ment volna oda?Ez nem igazán logikus ha most per pillanat utál.
-De ki más lehetett volna? Emlékszem,hogy az az ő felsője és és...-leültem a barátnőm ágya szélére és a szívem kissé összefacsarodott.-Rajtam volt amikor először lefeküdtünk vagyis utána...abban aludtam és ő elvitte neki.Valyon mit akarhat ezzel?Direkt kínoz?

-Fogalmam sincs ez nem volt túl szép tőle.De Billel akkor most kibékültél vagy hogyis van ez?
-Igen ő nagyon megértő és a stúdióban is a társam lesz meg segít a berendezésében.Szóval örülhetsz majd sokszor láthatod.
-Úristen el sem hiszem de beszéltem vele akkor is mikor nem találtunk nagyon aranyos volt csak úgy vettem észre,hogy félt tőlem.Vagyis inkább attól,hogy bármikor leleplezhetik.Legszivesebben megcsókoltam volna és felhozom hozzám és úúú...

-Jenni , Jenni ezt most hagyd abba nem vagyok rá kíváncsi,hogy mit tennél vele.-Megforgattam a szemeimet és erősen gondolkodni kezdtem.Kíváncsi voltam,hogy mit akart Madoxtól de sehogysem tudtam rájönni.Bosszút akar állni? De nem teheti szegény gyereknek semmi köze sincs ehez,ő nem tehet semmiről sem...

-Héé nézd már.-Jenni hirtelen kizökkentett mert erősen a vállamra csapott és felhangosította a televíziót.Valami ismerős dallamra lettem figyelmes és ahogy odanéztem hirtelen se kép se hang lebénultam. Megláttam Tomot a képernyőn aztán persze a többieket is de én még mindig nála voltam leakadva.Ez az a dal volt amit együtt írtunk és már videót is forgattak hozzá. El sem hittem az egészet és miután pár perc múlva vége lett én még mindig csak a képernyőt bámultam.Tökéletesen megörökítette a dal lényegét magam sem tudtam volna jobban elképzelni. Nem tudtam,hogy sírjak-e vagy nevessek mert egyrészt iszonyatosan boldog voltam másrészt eszembe jutatta azokat az időket amikor együtt voltunk és ettőll rettenetesen elszomorodtam.