31.rész - Újra az életben

Bill arra riadt fel hogy elsuhant előtte egy nővér be a műtőbe. Felsóhajtott mikor tudatosult benne hogy csak egy álom volt az egész. Meg kellett volna nyugodnia de még sem tudott. Az álma erősen rögződött az agyába. Előtte lebegtek a dolgok ahogy ott állt a hűvös szobába előtte fehér lepedővel letakart szerelmét aztán meghallva nevét megfordult és ott állt előtte élettelenül. Megakarta érinteni de a keze átszaladt a testén. Könnybe lábadt a szeme ahogy vissza gondolt a nem szép pillanatra. Sosem akarta megélni ezt a pillanatot. Soha.

David a lánya mozdulatlan teste mellett ült szorosan fogva kezét.

-Hogy tudtam így elszúrni a dolgokat? Már megint rossz apaként működtem. Nem igaz hogy arra kellett figyelnem hogy megváltozott az édesanyád és a nővéred. Megérdemeltem hogy ott hagytál az étterembe. Gondolnom kellett volna rád, a betegségedre. Meg kell gyógyulnod, nem hagyhatsz magamra. Tény hogy nem vagyok egy minta apa de szeretlek és sosem bocsájtanám meg magamnak ha elvesztenélek. Az én hibám hogy itt vagy és nagyon hálás vagyok Billnek hogy vigyázott rád és behozott ha ő nem lett volna veled ki tudja mi lett volna veled. - beszélt hozzám

-Uram most már ki kell mennie. - szólt halkan egy nővér

-Nem lehetne még egy kicsit elhúzni? - David

-Nem, így se szabadna bent lennie. - nővér

-Rendben. - sóhajtott fel bánatosan

-Most mennem kell kincsem de itt leszek veled és a többiek is mind itt vannak és szorítanak hogy felkelj. - mondta majd oda hajolt hozzám és egy puszit adott az arcomra majd lassan kisétált az intenzívről

Mikor kilépett az ajtón a négy srác és Tina egyszerre állt fel és lépett Davidhez.

-Hogy van? - Tina

-Még mindig eszméletlen de szörnyű látvány. - törölte meg az arcát

-Nem hiszem el hogy ez történt vele. - zokogott fel Tina

-Rendbe fog jönni. - ölelte magához Tom Tina-t hogy meg vigasztalja

-Te tehetsz arról hogy itt van. - mutatott Tina Davidre

-Tina. - csitította le Tom

-Nem igaza van... Oda kellett volna figyelnem rá. Tudtam hogy milyen beteg és még sem törődtem vele többet. - mondta

-Ha elvesztem a barátnőmet sosem fogom megbocsájtani neked. Egy szemét alak vagy aki csak saját magát helyezi előtérbe és nem a lányát akinek sokkal jobban szüksége van az apjára mint bárki másra. Még Bill is megérdemelné Nyky szerelmét még ő is jobb fej nálad. - Tina

-Gyere Tina sétáljunk egyet. - fogta meg kezét Tom és húzni kezdte

Majd ott hagyva a megszeppent srácokat és Davidet kimentek a kórház parkjába.

-David jól vagy? - lépett oda hozzá Gustav

-Tinának igaza van. Szörnyű egy apa vagyok. - rogyott le az egyik székre

-Ő sem gondolta komolyan. Csak az aggodalom beszél belőle. - tette Gustav a kezét David vállára

-De komolyan gondolta. Ismerem őt annyira hogy tudjam mikor mond komoly dolgokat és most nagyon is komolyan gondolja. Ki áll  a barátnője mellett és nem is mond semmi rosszat mert ez az igazság. De én csak Nyky kérését akartam teljesíteni. Helyre akartam hozni a családunkat de azt hiszem azt már nem lehet de lehet nem is akarom helyre hozni. Nekem Nyky jelenti a mindenemet nem érdekel hogy van még egy lányom. És hagytam magam ezt az állás pontot megváltozni nem szabadott volna. - David

-Minden rendbe fog jönni. - Gustav

-Azért valamire kíváncsi lennék. Mit értett azon Tina hogy Bill jobban megérdemelné Nyky-t. Van közted és Nyky között valami amiről nem tudok? - nézett fel Billre

-Nincs. Hisz a lányod tabu téma. Barátok vagyunk ennyi az egész. - Bill

-Az jó ha tudod mi a dolgod. - David

-Mért volna baj ha Nyky össze jönne valamelyikünkkel? - bukott ki a kérdés Georgból

-Nem bírnám elviselni ha csalódnia kellene valamelyikőtökbe. Nem engedhetem meg hogy bele szeressen valamelyikőtökbe neki nem ilyen jövőt képzelek el. Nem járhat zenésszel. - David

-Nem irányíthatod Nyky érzéseit. - Bill

-Ő se akarna soha járni zenésszel. Utálja őket. - David

-Nem hiszem hogy utálná őket. Ha valakit megszeret nem azt fogja nézni hogy zenél vagy nem zenél. - szólt fel Bill idegesen

-Ne hogy megpróbáljatok itt össze veszni. - állította le őket Gustav

-David inkább menj haza és pihenj le egy kicsit. Most úgy is csak várni tudunk. - Georg

-Nem kell ennyi személynek itt lennie. - David

-Majd maradok Tommal és Tinával. - Bill

-Nem Bill te nem maradsz itt. - David

-Mért nem? Nem tilthatod meg hogy ne látogassam Nykyt. - Bill

-Elég legyen már. - kiáltott rájuk Gustav - Bill marad mi meg megyünk.

David idegesen trappolt Gustav és Georg mellett. Bill sem volt a legnyugodtabb. Nem akarta elhinni hogy David ennyire megtiltja és beszabályozza a lánya életét. Most már tisztába volt vele hogy Nyky mért akart ilyen gyorsan elköltözni a házból. Nem miatta vagy a banda miatt hanem az apja miatt. Ha külön költözik önálló élete lehet és nem az apja árnyékában fog tovább élni.

2.hét telt el mióta megműtöttek és eltávolították a daganatot. David és Bill között még mindig nagy volt a feszültség nem is nagyon beszélgettek egymással. Tom és Tina nagyon közel kerültek egymáshoz talán komolyra is fordulhat a dolog. És hát velem mi van? Talán ez a legfontosabb kérdés. A műtét óta nem ébredtem fel de az élet körülményeim jók voltak de az orvosok nem tudták miért nem ébredtem még fel és ez nagyon megerőltető volt minden családtagom részére. Bill volt az aki nagyon össze tört belülről de mióta behozott a kórházba nem nyúlt szerekhez és ami volt is neki mindtől megszabadult. Rá jött hogy nincs ilyenekre szüksége. Erősnek kell lennie és be kell bizonyítani magának hogy rendbe fog jönni az akire a legjobban szüksége van. Éjjel nappal bent volt nálam és csak annyira hagyott magamra hogy lezuhanyozzon és átöltözzön. Tom hozott neki mindig ennivalót hogy a végére ne úgy nézzen ki mint egy zombi.

Egyik nap Bill épp a reggeli átöltözésre ugrott haza miközben a kórházban az egyik nővér a reggeli infúziót cserélte ki nálam amikor két hét után magamhoz tértem.

-Hol vagyok? - kérdeztem halkan de még így is felfigyelt a mellettem ácsorgó nővér

-Jó reggelt Nicol. - mosolygott kedvesen rám - Kórházban van.

-Mit keresek én itt? - próbáltam felülni ami sikertelen volt

-Lassan csak. - mondta majd segített felülni - Az egyik barátja hozta be mert rosszul lett. Meg kellett műteni. A műtét sikeres volt de két hét telt el azóta.

-Két hétig fel se keltem?- dülledtek ki a szemeim

-Igen. Szólok a orvosának hogy vizsgálja meg. Egy pillanat és jövök. - mondta majd magamra hagyott

Nem akartam elhinni. Bele se mertem gondolni hogy mi lehet a többiekkel. Aztán az agyam más irányba terelődött. Ha engem megműtöttek akkor ezek szerint ki vették ami nem oda való volt? Már a fejem se fáj. Ez jó jel lehet?

Oda nyúltam a fejemhez és éreztem hogy körbe van tekerve kötszerrel és megakartam nézni hogy nézhettek ki. Biztos nem lehettem egy szép látvány.

-Jó reggelt. Üdvözlöm újra közöttünk. - lépett be mosolyogva az orvos

-Jó reggelt. - mosolyogtam rá

-Jó jel ha már mosolyogni látom. - lépett oda hozzám és vizsgálni kezdett

-Minden rendbe van velem? - kérdeztem miután végzett

-Igen. Az élet jelei rendben vannak. A műtét során sikerrel eltüntettük a daganatot. Egy pár hónap és már nem is fog emlékezni semmire sem. Egy ideig gyógyszert kell szednie és vizsgálatokra kell járnia hogy nem újul e ki a daganat de nagy esély van rá hogy nem lesz semmi baj. Nagyon erős szervezete van. - mosolygott rám

-Azt hiszem ezt kiskoromban is felfedezték már. - én

-Ez igaz. - bólintott - Szólok az apjának hogy felébredt biztos hogy nagyon fog örülni neki. - mondta

-A barátaimat jobban szeretném látni mint apámat. Nem lehetne hogy nekik szólna és ne apámnak. Nem akarom most őt látni. - én

-Ahogy szeretnéd Nicol. Azt hiszem az egyik barátod hamarosan vissza fog jönni. - doki

-Már itt is van. - szólalt meg egy nővér és kinyitotta az ajtót ahol Bill lépett be rajta

-Jó reggelt. Nyky? Úristen. - rohant oda hozzám és szorosan megölelt

-Bill. - karoltam át és erősen vontam magamhoz

-Azért óvatosan. - szólt ránk a doki

-Elnézést. - engedett el Bill de csak azután hogy egy puszit adjon az arcomra - Jól van Nyky?

-Igen minden a legnagyobb rendbe van. Most megyek később még vissza nézzek de azért ne nagyon fárasszák ki. - mosolygott ránk

-Nem fogjuk. Köszönjünk. - Bill

-Viszlát. - köszönt el a doki és már ki is lépett a szobából

-El se hiszem hogy felébredtél. Már nagyon aggódtam miattad. - nézett rám Bill

-Van egy olyan sejtésem hogy te mindig itt voltál. - mosolyogtam rá

-Éjjel nappal. Csak annyira ugrottam haza hogy átöltöztem és lezuhanyoztam. - Bill

-Örülök hogy téged látlak először. De kérek ám valamit. - néztem rá nagy szemekkel

-Te tényleg nagyon jól vagy már. - nevetett fel

-Csak szeretnék egy csókot lopni az én drágámtól. - én

Bill kuncogott egyet majd lehajolt hozzám és megcsókolt. Megremegtem amitől elvigyorodott de amikor már közelebb akartam húzni magamhoz elvált tőlem és vissza ült az előbbi helyzetbe.

-Ne szóljak apudnak hogy felébredtél? - Bill

-Ne. Nem akarom látni. - én

-Nagyon aggódott miattad. - Bill

-Egy ideig még biztos hogy nem akarok a szemébe nézni. Nem tudok olyan könnyen túl lépni azon amit csinált. Rosszul eset na. - én

-Én ezt megértem Bogyó. - kulcsolta össze ujjait az enyémekkel

-Ez már úgy hiányzott. - mosolyogtam rá

-Te is szörnyen hiányoztál. Nem voltam önmagam nélküled. De nagyon megrémültem mikor behoztalak. - Bill

-Nem akartam rád hozni a frászt. És szörnyen érzem magam hogy olyan állapotban kellett látnod engem. - hajtottam le a fejem szomorúan

-Bogyó felejtsd el. Az a lényeg hogy jól vagy és egészséges. Ne azon rágódj hogy mi volt. Túl vagyunk rajta. - emelte fel a fejem

-Rendben. - bólintottam és kaptam tőle egy apró csókot

-Akarsz valami érdekeset hallani? - mosolygott szélesen

-Na halljam. - néztem rá kíváncsian

-Ha nem akarok nagyon rossz lenni szerintem Tom és Tina között van valami. - Bill

-Mi? - hőköltem hátra meglepve

-Ebben a két hétben Tina nagyon maga alatt volt miattad és Tom vigasztalta. Ez a dolog össze hozta őket és kedvelik egymást. Tom elmondta nekem hogy nagyon megkedvelte őt de nem akarja Tina kapcsolatát tönkre tenni. - Bill

-Tom bele zúgott Tinába? - kérdeztem magam elé nézve

-Úgy fest. De szerintem Tinának sem közömbös Tom. - Bill

-Nem hiszek a fülemnek. Tom és Tina. Tina és Tom. - filóztam a dolgokon Bill meg csak mosolyogva rázta a fejét

Nem tudtam elhinni a dolgot. Sokkolt de tényleg. Tina komolyan bele volt zúgva Jeff-be és ha Tom iránt érezz valamit akkor tényleg sok időt voltak együtt. Ki kellett derítenem. Muszáj megtudnom mi az igazság.

Bill végig ott volt velem. Bejött Georg és Gustav is mikor értesültek róla hogy felébredtem. Apu is tudott róla de mikor megtudta hogy nem akarom látni kiborult de még is jogosnak érezte a dolgot és próbált bele törődni a dologba. Talán egy pár nap múlva majd üzenek hogy jöjjön be de addig nem akarok vitatkozni vele rendbe akarom tudni a dolgokat a fejembe. Valamiért volt egy olyan érzésem hogy Bill valamit nem akart elmondani nekem talán történt valami míg én "aludtam"? De úgy éreztem ha elakarja mondani akkor úgy is elfogja...