32.rész - Billes téma

Mikor felébredtem egy kisebb alvásból egy nem várt vendég ült az ágyam mellett.

-Maga meg mit keres itt? - néztem Macire

-Csak meg szerettelek volna látogatni. Örülök hogy jól vagy. - fogta meg a kezem mosolyogva

-Most hogy látott akár el is mehet. - húztam ki a kezem a kezéből

-Tudom hogy nem egy egyszerű rendbe hozni amit elrontottam de nem adhatnánk egy esélyt? - Maci

-Nem. Én meg adtam az esélyt és akkor is mi lett belőle? Az apám semmibe nézett. Köszönöm én ebből nem kérek. Eddig is meg voltam maga nélkül. Nekem nincs anyám és soha nem is lesz. - mondtam végig a szemeibe nézve

-Megérdemlem a szavaidat de én tényleg szeretném helyre hozni. Hiányzol. - nézett rám könnybe úszó szemekkel

-Nem igazán hat meg a dolog. Annyira nem hiányozhattam, ha képes volt eldobni magától mikor a legnagyobb szükség lett volna a saját anyámra, aki megijedt a felelősségtől. Ha ez egy nagyon jó tett az anyámtól, akkor megtapsolom azt az idiótát, aki így gondolja. - mondtam dühösen

-Én sosem mondtam hogy ez volt a legjobb ötlet, amit valaha is csináltam. De nem bírtam tovább. Az hogy Vici és én háttérbe kerültünk és nem törődtek velünk nem tett jót a kapcsolatunknak. - Maci

-Nem tudom, minek mondja el ezt nekem mikor semmi közöm magához. - mondtam hidegen

Felsóhajtott és letörölte az arcán végig folyó könnyeket. Mikor belátta, hogy nem fogok több szót ejteni hozzá felállt majd egy puszit nyomott a homlokomra és kisétált a szobából.

Mikor kilépett a szobából szembe találkozott Billel, aki felfigyelt a síró asszonyra.

-Minden rendbe? - lépett hozzá Bill

-A lányom gyűlöl és látni se akar. Ennél rosszabb már nem is lehetne az életem. - zokogott fel Maci

-Ha esetleg tudok valamiben segíteni... - kezdett bele Bill

-Kedves tőled de azt hiszem ezen már nem lehet segíteni. Örökre elvesztettem a lányomat. Elszúrtam avval mikor ott hagytam őket. Ezt nem lehet megbocsátani főben járó bűn, ha elhagyod a gyerekedet aki az életéért  küzd. - Maci

-Sajnálom. - Bill

-Jobb ha megyek. Vigyázz rá. - nézett Maci könnyes szemekkel Billre

-Vigyázni fogok rá. - Bill

-Viszlát. - bólintott Maci majd ott hagyta Billt

Bill egy darabig nézte, ahogy elhalad és eltűnik Maci majd mikor végleg kilépett a látóteréből felsóhajtott és belépett a szobámba.

Mikor Bill belépett az ajtón letöröltem az arcomról a könnyeket.

-Minek engedted be ezt a nőt? Idegen a számomra és az idegeneket nem tűröm el.  - rivalltam rá

-Nyky kérlek. Ő csak helyre akarja hozni, amit elrontott. - ült le az ágyra

-Most már te is a pártját fogod? - néztem rá dühösen

-Nem fogom a pártját, csak csupán azt mondom, ami az igazság. Biztos vagyok benne, hogy te se tudnál megbocsátani neki. Jó rendben nem a legjobb dolgot művelte veled és apuddal de tudni kell megbocsátani. Ha nem érdekelne téged a dolog akkor nem sírnál. Legalább egy esélyt adj neki, hogy bebizonyítsa mennyire szeretné ha újra együtt lenne a családotok. - mondta Bill miközben szorgosan törölgette az arcomról a könnyeket

-Olyan nehéz túl lépni ezen. Mi lesz ha újra levegő leszek mint az ebédnél? - én

-Én melletted leszek és akár még azt is elviselem hogy rajtam töltsd ki a dühödet. Szeretném ha adnál neki egy esélyt. - fogta meg a kezem

-Félek. - én

-Tudom hogy félsz de nem vagy egyedül. Itt vannak a barátaid akik ki tartanak melletted és szeretnek. - Bill

-Sziasztok. - hallottuk meg Tina hangját

Bill elhajolt tőlem és zavartan nézett hátra Tinára és Tomra.

-Sziasztok. - töröltem meg az arcom

-Mit csináltál Nykyvel? - nézett Tina szúrósan Billre

-Tina nyugi. Bill nem csinált semmit. Kiborultam anyám látogatása után és ő vigasztalt. - én

-Itt volt anyud? - lépett mellém Tina

-Igen. - én

-Mit akart?- Tina

-Rendbe akarja hozni a családunkat. - én

-Oh akkor gondolom te szépen elküldted. - Tina

-Előtte elmondtam amit elkellet. De ne beszéljünk róla többet. - én

-Persze ne is. - Tina

-És hogy vagy? - Tom

-A körülményekhez képes remekül. - mosolyogtam rá

-Nagyon ránk ijesztettél. - Tom

-Én se számítottam rá hogy kórházba kerülök. - én

-Még jó hogy Bill ott volt veled. - Tom

-Fiúk megkérhetnélek titeket hogy magunkra hagynátok. - nézett rám szúrósan Tina

-Persze. - mondta Tom

Majd felkeltek mellőlem és kimentek a szobából. Miután kimentek Tina egyből neki kezdett.

-Azt a kis információt elfelejtetted közölni, hogy Billel vagy. - nézett rám

-Mert tudom hogy nem a szíved csücske. De ha már itt tartunk, mi van közted és Tom között? - vágtam vissza

-Ne terelj. - Tina

-Nem terelek. Köztem és Bill között nincs semmi de én úgy tudom te és Tom nagyon összemelegedtetek. - én

-Nekem ne mond hogy nincs köztettek semmi. Mikor beléptünk az ajtón nem úgy látszik mintha csak barátok lennétek. - Tin

-És akkor még én terelem a témát. - néztem rá vigyorogva

-Na jó ha te elmondod a Billes témát én is elmondom a Tomos témát. - Tin

-De nincs semmi Billes téma. - én

-Hát jó akkor én se mondok semmit. - tette karba kezeit

-Nem vagy jó fej ugye tudod. - vigyorogtam rá

-Halljam csak. - fordult felém

-Na jó de meg kell ígérned, hogy hallgatsz róla. - én

-Megígérem csak mond már. - Tina

-Bill és én együtt vagyunk. - én

-MI? - kérdezte miközben leesett az ágyról

-Jól vagy? - néztem le rá

-Mióta? - kérdezte a földön ücsörögve

-Nem olyan régóta. Azelőtt jöttünk össze mielőtt találkoztam az anyámmal. - én

-Mért nem mondtad el? - nézett fel rám

-Mert tudom, hogy nem szeretted Billt mert azt hiszed miatta ment tönkre  a kapcsolatom Rolival. - én

-De azóta rá jöttem, hogy nem és azt hiszem Bill sokkal jobban illik hozzád, mint Roli. - tápászkodott fel végre a földről

-Tényleg így gondolod? - néztem rá meglepetten

-Persze. Hülyén viselkedtem, és ezt sajnálom. - Tina

-Ugyan te csak jót akartál nekem ezért sosem haragudtam. - mosolyogtam rá

-Úgy szeretlek te kis boszorkány. - ölelt magához

-Én is szeretlek te kis csitri. - nevettem fel

-Örülök hogy semmi bajod nincs. - Tina

-Leszámítva ezt a kötést a fejemen. - én

-A fő hogy rendben vagy. - Tina

-Na de úgy emlékszem most te jössz Tommal. - vigyorogtam rá

-Azt hittem elfelejtetted. - pislogott rám

-Én ilyet? Szó sem lehet róla. - nevettem - Na halljam.

-Nem tudom mi van köztünk. Tom nagyon jó fej de hallottam a nő ügyeiről és nem tudom. - Tina

-Én mióta megismertem Tomot én egy csajjal sem láttam. Jó fej és édes egy srác. De te szeretnél tőle valamit? - én

-Az a baj hogy nem tudok bele látni. Mi van ha ő nem akar tőlem semmit? Elvoltunk a két hétben de ő lehet csak barátként tekint rám és nem akar többet. - Tina

-Jeff? - én

-Őt inkább hagyjuk. - sóhajtott fel bánatosan

-Összevesztettek? - én

-Mikor kórházba kerültél rengeteg időt töltöttem itt mint vele. És nem akarta elfogadni hogy nekem most fontosabb vagy te, mint ő. Összevesztünk és azóta se beszéltünk. - Tina

-Szóval két hete egy szót sem beszéltettek? - én

-Nem. De azt hiszem este összefutom vele és megmondom ez így nekem már nem megy. - Tina

-Milyen érdekes hogy először én szakítottam Rolival aztán most te Jeffel és eleinte hogy oda voltunk értük. - én

-Megkaptuk amit akartunk és már nem kellenek. - mosolygott rám

-Azért ez azért több volt annál. - én

-Ez igaz. - Tina

-Szerintem az lenne nektek a jó ha lassan haladnátok ahol kitudnád deríteni hogy Tom szeretne e többet tőled. - én

-Taktikázzak? - Tina

-Igen ebben úgy is mindig ügyes voltál. - mosolyogtam rá

-Egy próbát megér. - Tina

-Helyes. - én

-És apud tud rólatok?  -Tina

-Szerinted élnék még vagy Bill? - én

-Ez igaz. De nem értem őt egyébként. Úgy hallottam hogy most nem is beszélnek egymással. - Tina

-Kik? - én

-Apud és Bill. - Tina

-Mi? - néztem rá értetlenül

-Nem tudtál róla? - Tina

-Nem. Bill egy szóval sem mondta. - ráztam meg a fejem

-Nem tudom pontosan min vesztek össze de szerintem miattad. - Tina

-Ugye nem mondta el hogy együtt vagyunk? Bár azt kétlem mert apu tuti hogy már bejött volna. - én

-Szerintem nem mondta meg. Ő is tudja mi lenne a következménye ha kiderülne a dolog. - Tina

-Tiszta szívás hogy szerettem őt, boldogok vagyunk és apu idiótasága miatt nem élvezhetjük ki. - én

-Ha elköltözöl tőle nem szólhat bele hogy kivel vagy együtt. - Tina

-Ez igaz. Ha kimegyek innen egyből átköltözöm a lakásomba. - én

-Tud már róla hogy vettél egy lakást? - Tina

-Apu az egyetlen aki nem tud róla. - én

-Akkor biztos meg fog lepődni. - Tina

-Inkább ki akad mint meglepődik.  De lehet egyiknek se fog örülni ha egyszer szóba állok vele. - én

-Ez igaz. Na visszahívjuk a srácokat? - Tina

-Vissza már biztos tűkön ülnek. - nevettem

-Az biztos. - Tina

Majd Tina felkelt  a helyéről és szólt a srácoknak hogy visszajöhetnek. Elszórakoztattak főleg Tom aki nem hagyta otthon a humorát. Később bejött egy nővér, aki el vitt egy kis időre, amíg kicserélik a kötést a fejemen és közölték velem, hogy egy hétig maradok még bent aztán haza mehetek mert nagyon szépen gyógyulok. Ennek örültem és mosolyogva indultam vissza  és letámadtam Billt aki meglepődve hőkölt hátra és ijedten nézett Tina-ra aki felnevetett rajtunk. Tomon láttam, hogy ő se lepődött meg a dolgon szóval Bill és ő is minket lányokat beszéltek ki miközben Tina és én folytattunk beszélgetést róluk. Örültem neki mert a két nagyon fontos ember is tudott a kapcsolatunkról és ez egyáltalán nem volt rossz...