33.rész - Bill titkos találkozása Maci-vel

Este volt már mikor Billel kettesbe maradtam. Már a vacsorán is túl voltam és az ágyban feküdve gondolkodtam azon hogy min veszhettek össze apu és Bill. Nagyon fúrta az oldalamat mert nem akartam hogy miattam ne álljanak szóba egymással és nagyon biztos voltam benne hogy miattam volt az a kis veszekedés. Nem is bírtam magamban tartani muszáj volt megkérdeznem őt.

-Bill.- húzódtam közelebb hozzá mivel megkértem rá hogy ha már itt marad éjszakára akkor ne a széken kelljen kuporognia és így bebújt mellém

-Fáj valamid? - nézett rám aggódva

-Nem dehogy. Jól vagyok. - mosolyogtam rá

-Már megijedtem. - Bill

-Min vesztettek össze apuval? - kérdeztem miközben mellkasán táncoltattam ujjaim

-Nem vesztünk össze. - Bill

-Nem kell előttem leplezned ezt a dolgot. Hallottam róla. Miattam volt? - néztem fel rá de ő nem nézett rám

-Dehogy. Mindketten feszültek voltunk és nem figyeltünk a dolgokra. - Bill

-Engem nem érdekel ha miattam volt. Bár zavar de ha apu olyasmit mondott ami neked nem tetszett akkor biztos hogy valami bántó dolgot mondott. - fordultam a hasamra így jobban rá tudtam figyelni

-Nem fogom bemocskolni apudat és nem is volt semmi komoly. Felejtsd el. - nézett rám

-Ha elköltözöm tőle nem szólhat bele  a kapcsolatunkba. - én

-Nem akarok köztettek feszültséget szeretném ha javulna  a kapcsolatotok egymással. - Bill

-Nem ő fog arról dönteni hogy én kivel legyek és hogy kit szeressek. Én téged akarlak senki mást. - én

-De... - Bill

-Nincs semmi de. Az apám nem fog közénk állni. Vagy már nem akarsz velem lenni? - néztem rá kétségbe esve

-Dehogy nem. Mindenkinél fontosabb vagy nekem. De olyan rossz hogy miattam van köztettek ez most. - Bill

-Nem miattad, teljesen más miatt. Nekünk már ott megromlott a kapcsolatunk mikor menedzser lett. - én

-A mi bandáknak.- Bill

-Na jó Bill ha nem fejezed be le löklek az ágyról. Nem fog érdekelni se apu se senki. Ha titokban kell együtt lenni akkor úgy leszünk. Tina és Tom úgy se fog elárulni minket. Aput meg nagy ívben leszarom. Úgy se dobta be magát mostanában a szívembe még azt is lemerem fogadni hogy rám se tojik el van a kis családjával. - én

-Biztos hogy nagyon sokat gondol rád és hogy beszeretne jönni hozzád hogy lássa jól vagy. - Bill

-Bele törődött abba hogy nem akarom látni és inkább Miss Tökéletessel foglalkozik. - ültem fel az ágyba

-Nem szeretnéd hogy bejöjjön és tisztázni vele a dolgokat? - tette a fejét a vállamra

-Semmi értelme nem volna. Nem fogná fel hogy nekem milyen rossz. - sóhajtottam fel amit egy ásítás is követett

-Na jó tegyük félre ezt a dolgot. Késő van már és neked szükséged van a sok pihenésre. - Bill

-Nem vagyok fáradt. - néztem rá

-Nem is kérdeztem hogy fáradt vagy e. - mosolygott rám

-Undok vagy. - feküdtem vissza az ágyba

-Csak szeretném ha hamar meggyógyulnál. - Bill

-Már semmi bajom nincs. - én

-Jó éjt.- puszilt meg

-Szeretlek Bill. - én

-Én is szeretlek Bogyó. - súgta fülembe

-Sosem fogsz felhagyni ezzel? - kérdeztem lehunyt szemekkel

-Nem én. - puszilta meg az arcom - De most már csönd és aludj.

Többet nem is mondtam csak hozzá bújtam ő pedig átölelt és pár percen belül utat engedtem az álomnak.

Miután hamar elaludtam Bill a karomat simogatva gondolkozott azon hogyan tudná rendbe hozni a szét hullott családi állapotomat. Tudja hogy nem engedném meg hogy szervezkedjen de miután látta mennyire szenved nem csak én hanem Maci és David is. El is döntötte kerül amibe kerül rendbe hozza a családunkat és megpróbál a makacsságomon felül kerekedni. Mikor ezt eldöntötte adott egy puszit az arcomra amitől elmosolyodtam majd ő is elaludt mellettem.

Reggel mikor felébredtem Bill már nem volt mellettem csak egy üzenet hogy haza szaladt átöltözni és siet vissza. Nyújtózkodtam egy kicsit majd ölembe vettem a már rám váró reggelit és megreggeliztem.

Nem sokáig voltam egyedül hamarosan vendégem érkezett Tom személyében.

-Jó reggelt kislány. - puszilt meg

-Szia. Te hogy hogy ilyen korán? - mosolyogtam rá

-Billnek közbe jött valami és engem meg kirángatott az ágyból hogy jöjjek be hozzád. - Tom

-Kizavart a legnagyobb álmodból. - nevettem fel - Nem tudom hogy volt képes ilyet tenni. Meg amúgy is meg lettem volna egyedül.

-Ugyan nekem nem fáradtság a legjobb barátommal lenni. - mosolygott rám

-Apu hogy van? - kérdeztem egy kisebb csönd után

-Eléggé megviseli a dolog hogy nem jöhet be hozzád. De tiszteletben tartja a kérésedet. - Tom

-Szerinted helyesen cselekedtem? - én

-Tudom hogy bánt ahogy apud viselkedett és hogy őszinte legyek nem a legjobb apaként mutatkozik be. Ő az akinek helyre kellene hoznia a dolgokat és ezért ne emészd magad. Ő rontotta el a dolgot. - Tom

-És ha én nem engedem hogy helyre hozza? - én

-Ugyan avval hogy te nem szeretnéd őt látni akkor is benne kéne lennie hogy helyre hozza a dolgokat kettőtök között. - Tom

-Nem tudom mit kellene csinálni. - hajtottam le a fejem

-Nyugi kislány. A legfontosabb most hogy egészséges legyél. Most estél át egy komoly műtéten ami az életedbe is kerülhetett volna de te túl estél rajta és én mondom neked te vagy a világon a legerősebb kis csaj akit csak ismerek ha a daganatot legyőzted a családodat is újra tudod építeni. És nem vagy egyedül én itt leszek neked ahogy Bill, Georg, Gustav és persze Tina is. Ha kell még David-el is szembe szállunk hogy észre vegye meg korra egy ökör hogy képes átgázolni gyönyörű lányán. - Tom

-Ne síras meg. - néztem rá könnyekkel úszó arccal

-Nem szándékoztam csak elmondtam amit kell. - mosolygott rám

-Köszönöm hogy mellettem vagy és a többiek is. - én

-A legjobbat érdemled. És természetes hogy kiállunk melletted mert megérdemled és a barátaid vagyunk igaz Bill egy kicsivel több de sosem tudná elviselni azt hogy szenvedj és ezt mi se viselnénk el. - Tom

-Nekem vannak a legjobb barátaim a világon. - mosolyogtam rá letörölve arcomról a könnyeket

-Nekünk meg te vagy a legfontosabb most a banda sem lényeges csak te. - Tom

-Azért az még sem kellene háttérbe szorítani. - én

-Erre még csak gondolni se próbálj. - mutatott rám a mutató ujjával

-Oké oké meg se szólaltam. - nevettem

-Helyes. - ölelt magához és egy puszit nyomott a homlokomra - Egyébként fel kelhetsz ebből az ágyból?

-Persze fel lehet kelni. Sőt minden nap vagy egy órát két lábon kell lennem hogy ne sorvadjanak el az izmaim. - én

-Akkor mi lenne ha sétálnánk egyet a parkba. - Tom

-Rendben. - rúgtam le a takarót magamról

-Várj segítek. - kapta el a kezem mikor leakartam szállni az ágyról

-Tom nem vagyok béna. - néztem rá

-Te vagy a beteg én meg a személyes nővérkéd. - Tom

-Te hülye vagy. - nevettem fel - Fiú vagy akkor nem lehetsz nővér.

-Most kivételt teszünk. - vigyorgott rám miközben lesétáltunk a parkba

-Segítség egy örült pasival vagyok. - bokszoltam bele a vállába

-Csak ne ilyen hevesen kisasszony. - nézett rám szigorúan amitől nevetnem kellett

Tom is velem nevetett nem is bírta volna ki nevetés nélkül. Sokáig lent voltunk és nagyon jól elszórakoztunk. Összefutottunk az orvosommal is aki mosolyogva figyelte Tomot aki újságolta neki hogy a személyes nővér feladatott ellátja nálam. Még egy fehér köpenyt is kapott amiben röhejesen nézett ki de egyáltalán nem vette le. Tina is csatlakozott hozzánk és majd meg fulladt a nevetésben mikor meglátta Tomot a kórházi köpenyben.

Míg én elszórakoztam Tommal és Tinával eközben Bill a megbeszélt találkozó helyszínére ment ami egy kávézó volt. Időben volt és még a személy sem jelent még a helyszínen. Rendelt magának egy kávét és amíg várakozott kezébe vette a telefont és bátyát kezdte hívni hogy megtudja mi van velem.

-Mond Bill. - vette fel Tom

-Szia. Csak meg akartam tudni hogy van Nyky? - Bill

-Nyugi az asszonyod jó kezekben van  nálam. - Tom

-Asszony a fejed. - vágtam fejbe Tomot

-Látom jó kezekben hagytam. - nevetett Bill

-Várj oda adom neked. - mondta Tom majd kezembe nyomta a telefont

-Szia Bill. A bátyád szadizz egy nővér cuccban. Látnod kéne. Röhejesen fest. - én

-Ne hagyd magad Bogyó. - nevetett Bill

-Úgy ismersz aki hagyja? - én

-Nem. - Bill

-Látod. Mikor jössz be? Már hiányzol. -én

-Te is hiányzol. Nem sokára megyek addig próbáld meg elviselni a hülye bátyám. - Bill

-Hallottam. - kiabált Tom

-Fogd már be most én beszélek. - csaptam Tom fejére - Jól van de siess mert meghalok a nevetéstől mire ide érsz.

-Igyekszem de most le kell tennem. - Bill

-Rendben. Szeretlek. - én

-Én is Bogyó. Puszi. - Bill

-Szia. - én

Majd letette a telefont és miután elrakta a bejáratra tekintett ahol belépett a várva várt vendége. Mosolyogva állt fel és lépett Maci elé.

-Jó reggelt. - mosolygott rá Bill

-Neked is. Meglepett a hívásod. - Maci

-Igen ezt gondoltam. Nem akarlak sokáig fent tartani. - Bill

-Ugyan nem tartasz fel. - Maci

-Foglalj helyet. - húzta ki az egyik széket

-Köszönöm. - ült le

Majd miután leültek egymással szembe és Bill rendelt Macinek egy kávét bele kezdett amiért ide hívta őt.

-Azért szerettem volna beszélni veled hogy segítsek rendbe hozni a családotokat. - Bill

-Nyky ehhez mit szólt? - Maci

-Nem tud róla. Megfojtana ha tudná hogy én most találkozom veled. - Bill

-És hogy akarsz segíteni? Nem akarok problémát köztettek. - Maci

-Bántja hogy nincs együtt a családja és hiába erőszakoskodik saját magával azért még is szeretné hogy ez helyre jöjjön. Nem a semmiért szervezte múltkor azt az ebédet csak mivel az apja semmibe nézte így teljesen lemondott erről a dologról. - Bill

-Igen mindjárt gondoltam. Nem volt egy könnyű helyzet én sem tudtam hogy mit kellene kérdeznem tőle vagy mit beszélni vele. De miután David és Vici annyira összehangolódtak bele vontak a beszélgetésbe és nem bírtam vele beszélni pedig akartam. Mikor észre vettük hogy eltűnt azonnal keresésére indultunk de nem leltünk rá és mikor telefonáltál hogy kórházban van David elmondta hogy pár napja agy daganatot találtak nála. Összetörtem és csúnyán össze vesztem nem csak David-el hanem Vici-vel is mert nem magukkal kellett volna csak foglalkozni hanem Nyky-vel is. Ezért akartam vele beszélni hogy én mellette vagyok de tudtam hogy nem fog a legjobban viselkedni velem. - mondta Maci a bögréjébe mélyedve

-Most már tudom honnan örökölt ennyi mindent Nyky. - mosolygott Bill Macire

-Hogyan beszélhetnék vele úgy hogy ne küldene el melegebb éghajlatra? - Maci

-Mi lenne ha bejönnél velem a kórházba? - Bill

-El fog küldeni. És nem csak engem hanem téged is. - Maci

-Nem kell tudnia hogy én találkoztam veled előtte. És megpróbálnék vele beszélni hogy próbáljon meg neked legalább egy esélyt adni vagy legalább hallgasson meg. - Bill

-Nagyon szeretnék reménykedni benne hogy ez jó lenne de nagyon félek. Nehéz elviselni hogy a lányom keresztül nézz rajtam és szemembe mondja mennyire gyűlöl. Tudom hogy én hibáztam én szúrtam el mikor ott hagytam őket. Már rengetegszer megbántam de helyre akarom hozni és jobb anyaként működni. - Maci

-Ha ez nem válik be akkor kitalálunk valami mást. Előbb utóbb felfogja adni a harcot saját maga ellen. - Bill

-Nagyon hálás vagyok hogy segíteni próbálsz. - Maci

-Csak szeretném ha boldog lenne. - Bill

-Kérdezhetek valamit persze ha nem vagyok nagyon tolakodó? - Maci

-Kérdezz csak nyugodtan. - Bill

-Szereted a lányomat? Mármint szerelmes vagy belé? - Maci

-Ennyire feltűnő? - nevetett fel Bill - Igen nagyon szerettem őt. Senki se volt ennyire hatással rám mint ő. Igaz eleinte nagyon harcoltunk egymással. Utáltuk egymást de aztán kialakult közöttünk valami. Mikor jobban megismertem tudtam nekem ő kell senki más. Tudtam hogy valakinek mellette kell hogy legyen és mi nagyon kiegészítjük egymást.

-Szóval akkor együtt vagytok? - mosolygott Maci

-Igen de a kapcsolatunk titok mert David megtiltotta hogy kapcsolatom legyen Nykyvel. Már össze is vesztünk emiatt. - sóhajtott fel Bill

-A titkotok nálam meg marad. - mosolygott Maci miközben kezét Bill kezére helyezte

-Köszönöm. - mosolygott rá Bill

-Egyszer be fogja látni David hogy a lánya ki mellett a legboldogabb és nem fogja figyelembe venni hogy ki az a személy. Legyél az te vagy valaki más. De azt viszont már észre vettem hogy te nagyon boldoggá teszed őt és ezért nagyon hálás vagyok neked mert tudom nálad nem csak ő van biztonságban hanem a szíve is. - Maci

-Örülök hogy így gondolod. - Bill - Hogy döntöttél? Bejössz velem a kórházba?

-Menjünk még egy próbát megér. - mosolyodott el halványan Maci

-Minden rendbe lesz. Érzem hogy rendben fog menni minden. - Bill

-Bízom benne Bill. - Maci

Miután megitták a kávéjukat és Bill kifizette beültek az autójukba és a kórházba mentek hozzám...