34.rész - Anyai ölelés

Hamar oda értek a kórházhoz majd együtt felmentek a 3.-ra ahol az én szobám volt. Mikor felértek és meglátta Bill Tomot és Tina-t a folyosón megijedt hogy valami baj van.

-Baj van Nykyvel hogy itt vagytok kint? - Bill

-Szia.. - nézett fel Tina de megakadt a szeme Maci-n

-Nyky jól van. Kimerült egy kicsit és alszik. Nem akartuk zavarni hogy nyugodtan tudjon aludni. - mondta Tom

-Ah jól van már megijedtem. - lélegzett fel Bill

-Ő meg mit keres itt? - meredt rá Tina Macire

-Összefutottam vele lent a parkolóban. Nykyhez jött. - Bill

-Úgy tudom Nyky nem óhajtja magát látni. - Tina

-Tina. Ne... - kezdett bele Bill

-Nyugi nem akarom lehordani. Én is örülnék ha Nyky családja újra rendbe volna hisz még is csak én tudom a legjobban hogy milyen volt megélnie ezt a dolgot. És hogy tudja amiben csak tudok segíteni fogok. - mosolygott rá Tina Maci-re

-Köszönöm hogy így gondolod. És hálás vagyok hogy így próbáltok segíteni. - Maci

-Rendbe jön minden. - mosolygott Tom

Mivel én aludtam így leültek a folyosón lévő székekre és beszélgetni kezdtek hogy addig is eltereljék a gondolatát Maci-nek és ne gondoljon arra mi lesz mikor felébredek és beszél velem.

Mikor felébredtem nem igazán tudtam behatárolni mennyi lehet az idő. Először észre sem vettem hogy vannak a szobába csak mikor jobban körbe néztem. De meg is bántam a dolgot egyből. Maci háttal állt nekem és az ablakon nézett kifelé. Dühös voltam hogy már megint itt volt és hogy a többiek képesek voltak beengedni őt ide mikor tudják nem akarom látni.

Hirtelen megszólalt a telefonja én meg úgy tettem mintha még mindig aludnék.. Elővette a telefonját és felvette.

-Szia.- szólt bele halkan miközben rám nézett

- ...

- Nem itt vagyok a kórházban Nykynél. - Maci

- ...

-Ne kezd megint. Megmondtam hogy ne keress addig amíg fel nem fogtad amit nektek mondtam. - Maci

- ...

-Ő is a lányom nem csak te vagy. Mint mondtam szeretném helyre hozni a hibámat és apádnak is tudnia kéne hogy mennyire nem jól működik. - Maci

- ...

-Victoria ezt most fejezd be. Legyél tekintettre a húgodra. - Maci

- ...

-Figyelj én most leteszem majd ha haza megyek akkor megbeszéljük most szeretnék minél több időt a húgoddal lenni. - Maci

- ...

-Na jó szia. - tette le Maci majd szomorkásan felsóhajtott

Már nem törődtem vele hogy meg látja hogy ébren vagyok. Érdekelt ez a beszélgetés bár nem értettem a viselkedést. Szót kéne fogadnom Billnek és adni egy esélyt hogy meghallgassam aztán lesz ami lesz? Nem gondolkoztam sokáig rajta mert egy érdekes hang ütötte meg a fülem. Maci zokogni kezdett amitől a szívem összepréselődött és a gyomromba is egy furcsa érzés keringett.

-Itt az ideje tovább lépni. - mondtam magamban

Majd halkan kiszálltam az ágyból és oda sétáltam a zokogó Macihez.

-Jól van? -  tettem a kezem a vállára amitől megrezzent

-Úristen. Remélem nem miattam ébredtél fel. - törölte meg az arcát

-Nem dehogy már fent voltam. Minden rendbe? - mosolyogtam rá kedvesen

-Persze csak kicsit kiborultam. - Maci

Beállt közénk a csönd. Próbáltam beszélgetni vele vagy legalább formálni egy értelmes mondatott de nem tudtam nem ment. Sokáig nem maradtunk szótlanok mert Maci nem tudott halkan ácsorogni velem szembe.

-Tudom hogy nem akarsz látni és nem szeretném azt sem ha túl nyomulósnak tartanál. Csak szeretném komolyan rendbe hozni amit elrontottam és amit apád elrontott. Nem volt szép dolog amit az étterembe csinált. Én akartam veled beszélni sőt előtte nap nem bírtam aludni mert izgatott voltam és féltem a találkozástól. Mikor észre vettem hogy eltűntél dühös lettem és kiosztottam apádat hogy hogy lehet ilyen felelőtlen veled szembe és mikor később megtudtam hogy kórházba kerültél még jobban dühös lettem de nagyon aggódtam is miattad. Nem tudom hogy valaha is megbocsátasz nekem de tudnod kell hogy képes vagyok bármeddig várni rád. - mondta könnyeit vissza fojtva

-Befejezte? - kérdeztem de nem voltam undok rendes kislány módjára kérdeztem

-Mindent elmondtam amit szerettem volna. - mondta ijedten

-Tudom nem a legjobb módon mutatkoztam be de azt hiszem mindenki így reagálna ha 20 év után megkeresné az édesanyja amitől felfordul az élete. Oké nem egy normális élet volt az enyém hisz nem függtem senkitől sem talán ezért is voltam ennyire makacs önmagammal szembe hogy meglássam mennyire fontos az hogy a család együtt legyen ha ez még valós dolog is volna. Régebben mikor apu turnézott a srácokkal és egyedül voltam otthon sokszor gondoltam arra hogy milyen jó lenne ha mindig ott volna az az ember akit egykor boldoggá tette aput de sosem reméltem hogy valaha is találkozhatok vagy megismerhettem. Szeretném ha eltekintenénk az utóbbi találkozásunktól és tiszta lappal kezdeni a kapcsolatunkat. Szeretném ha újra te lennél az édesanyám. - néztem rá mosolyogva

-Tényleg komolyan gondolod? - nézett rám könnyektől úszott arccal

-Igen. - bólintottam

-Úgy örülök hogy így gondolod. - ölelt magához - Jaj bocsánat. - húzódott el tőlem

-Ugyan örök életemben egy anyai ölelésre vágytam. - öleltem át

-Meg teszek mindent hogy jobb legyen a kapcsolatunk. - puszilta meg az arcom

-Én meg igyekszem rendesen viselkedni és nem undok lenni. - én

-Te sosem voltál undok csak azt mondtad ami a szívedet nyomta. - Maci

Maci nagyon sokáig ott volt nálam és szinte minden lehetséges dolgot kibeszéltünk. Nem bántam meg hogy adtam egy esélyt hogy megismerhessem sőt már bántam hogy nem hamarább szántam el magam erre a dologra.

Mikor Maci elment Bill jött be oldalán Tommal és Tina-val. Mind 3-an érdeklődve figyeltek és várták hogy megmagyarázzam a dolgot de én mást kezdtem el mondani.

-Köszönöm hogy ide hoztátok őt főleg neked Bill. Tudom hogy te beszéltél vele és ezért nem jöttél vissza délelőtt. - néztem Billre

-Honnan tudtad meg? - nézett rám zavartan

-Meghallottam mikor vele beszéltél. - én

-És nem vagy dühös? - Bill

-Dehogy. Ellenkezőleg nagyon boldog vagyok hogy itt volt és legyőztem makacsságom és adtam neki egy esélyt. Azt hiszem miután kimentem innen meg fog változni az életem. De csak is jó irányba. - mosolyogtam

-Jó látni téged ennyire felszabadultnak. - ölelt meg Tina

-Most már csak egy feladatom van. - én

-Még pedig? - Tina

-Beszélnem kell apuval. - sóhajtottam fel

-Jól meg gondoltad? - Tina

-igen. Ha bár még mindig mérges vagyok rá de túl kell tennem magam rajta és remélem ő is el fogja fogadni azokat  a tényeket amiket eléje állítok. - én

-Szabályokat állítasz elé? - Tom

-Úgy is fogalmazhatunk. De ez majd úgy is akkor fog meg valósulni ha ki megyek addig hagyom hadd gondolja át a dolgokat velem kapcsolatba. Maci is fog beszélni vele hogy komolyan gondolkozzon el azon hogy szeretné hogy újra egy család legyünk. - én

-Ennyire megértitek egymást? - mosolygott Bill

-Megkedveltem ez alatt a pár óra alatt amíg itt volt velem. - mosolyogtam

-Ennek örülök. Rendes asszony megérdemli a szeretettedet. - puszilt meg Bill

-De nélkületek ez nem valósult volna meg. - én

-Meddig fogod ezt mondogatni? - vigyorgott rám Tom

-Ameddig én akarom. Hova tűnt a nővérke ruhád? - néztem rá felhúzott szemöldökkel

-Vissza adtam hisz itt van Bill rám már nincs szükséged. - Tom

-Dehogy nem hisz te vagy a legjobb barátom. - én

-És én? - Tina

-Tudod hogy te is fontos vagy nekem. - öleltem meg barátnémat

-Helyes. - puszilt meg

-Gyere Tina hagyjuk a szerelmeseket kettesben. - fogta meg a kezét Tom Tinának ami mosolygásra késztetett

-Hova siettünk? - nézett Tina össze kulcsot ujjaikra

-Menjetek csak. - mondtam Tomra nézve

-Elküldesz?- Tina

-Ugyan már dehogy. - nevettem fel

-Megyünk? - kérdezett rá Tom mosolyogva

-Na jó menjünk. - sóhajtott fel Tina

Miután elköszöntek kézen fogva kisétáltak a szobából de mielőtt Tom távozott rám nézett és eltátogott egy köszönömöt. Mosolyogva bólintottam miközben levontam hogy Tom és Tina nem haza fognak menni hanem teljesen más helyre. Tom már tervezett nekik egy kis programot kettejüknek bár azért nagyon kíváncsivá tett hogy mit tervelt ki. Bill észre vette merengésemet és nem is tartott sokáig míg neki is le esett Tom kis terve.

-Ugye nem gondolod hogy Tom ki tervelt valamit estére? - nézett rám érdeklődve

-Szerintem igen. De holnap úgy is kiderül. - én

-Ez igaz. - csókolt meg

Átkaroltam a nyakánál és magamhoz húztam. Egy darabig elvoltunk majd nevetve húzódott el tőlem.

-Mi az? - néztem rá értetlenül

-Úgy hallom a kórházi koszt nem elég a gyomrodnak. - nézett rám mosolyogva korgó hasamra téve kezét

-Jah hát igen alig várom hogy rendes kaját ehessek. - én

-Hozzak neked valamit? - Bill

-Nem hiszem hogy megengednék. - én

-Nem kell mindenről tudniuk legalább jól laksz. - Bill

-Nem vállalok felelősséget érte. - vigyorogtam rá

-Majd én leszek a bűnbak. - puszilt meg

-Siess vissza. - néztem rá

-Sietek. Nem hagylak sokáig egyedül. - Bill

-Rendben. - én

Mielőtt elment volna adott egy csókot és kilépett a szobából. Úgy döntöttem amíg várom Billt és a vacsorámat addig elmegyek és lezuhanyzom.

Bill negyed óra alatt beszerezte a vacsoránkat hisz ha már ott van akkor magának is hozz egyet. Mikor leparkolt a kórház parkolójában és elindult hogy feljöjjön a szobámba egy nem várt személy jelent meg előtte.

-Szia drága. - mosolygott Billre Kim

-Kim! Te mit keresel itt? - nézett Bill a lányra

-Nem kerestél már egy ideje és hallottam hogy minden nap itt vagy a kórházba úgy gondoltam eljövök és megnézlek és hoztam a barátodat. - emelte fel a kis dobozt amibe több kis zacskó anyag volt

-Kár volt ide jönnöd. Nincs szükségem ilyenekre. - Bill

-Oh ugyan drága. Nem szabadulhatsz meg tőle hisz nem emlékszel milyen jól eltudja feledtetni veled a gondokat? És most hogy a kis ribid a kórházba van sok a stressz körülötted. - Kim

-Ne nevezd Nykyt ribancnak ő nem az. - mordult fel Bill

-Nyugi Billci drága tök mind1 hogy mi csoda. Na fogad el szépen úgy is tudom hogy kell neked. - dugta az orra alá Kim a dobozt

-Nem. Mint mondtam nem élek ilyenekkel. - lökte el Bill a dobozt

-Előttem nem kell játszanod. Látom a szemeidbe mennyire vágysz rá. Úgy tudom hogy mikor használtad senki sem tudott róla mit csinálsz. - Kim

-Nem bukhatok le. Nem akarom hogy csalódjanak bennem. - sóhajtott fel Bill

-Oh ugyan te olyan ügyes vagy hogy senki sem jön rá. Na fogad el szépen és élvezd ki a tartalmát. - adta a kezébe

-Mit kérsz cserébe érte?- vette el Bill

-Csak annyit hogy ne felejts el és hogy keress meg a többit majd akkor megbeszéljük. - mosolygott diadalmasan Kim

-Rendben keresni foglak amint lesz időm. - Bill

-Jól van drága várni fogom. - Kim

Majd oda lépett hozzá és egy apró puszit adott Bill szájára és eltűnt a sötétségben. Bill tekintette a dobozra siklott majd miután eszébe jutott a vacsora gyors léptekkel a kocsihoz lépett a dobozt a kesztyű tartóba tette és eltakarta a benne lévő dolgokkal majd lezárta az autót és az eredeti útjára indult...