35.rész - Bill furcsaságai

Már több mint egy óra eltelt hogy Bill elment vacsoráért. Kezdtem azon aggódni hogy esetleg valami baja történt. Talán nem volt a legjobb ötlet egyedül elküldeni őt. A telefonomért nyúltam hogy felhívjam. Épp hogy fülemhez emeltem a telefont belépett az ajtón.

-Végre itt vagy. Már azt hittem valami bajod eset. - néztem rá letéve a telefont

-Sokan voltak és nem bírtam hamarább elszabadulni. - jött oda az ágyhoz és adott egy puszit

-Lehet nem kellene ennyire egyedül mászkálnod. A baj könnyen meg van. - én

-Ugyan Bogyó tudod hogy óvatos vagyok. - mosolygott rám miközben elém tette a műanyag dobozt amiben a vacsorám volt

-De sosem lehet tudni és nem szeretném ha bármi bajod lenne miattam. - pillantottam rá

-Nekem kéne miattad aggódnom nem fordítva. - Bill

-Ez nem vicces. - én

-Nem annak szántam. De ne is beszéljünk többet erről inkább együnk. - Bill

-Jól van. - sóhajtottam fel megadóan

Majd leült mellém és enni kezdtünk. Miközben csöndben falatoztunk akaratlanul is Billt figyeltem aki gondolataiba merengve falatozott. Úgy éreztem valami történt az alatt az egy órában amíg távol volt valami olyan amit nem akar velem megosztani. Még ha próbálja is előlem el titkolni a szemeiből ki tudom olvasni hogy valami nincs rendben. Már akkor is feltűnt nekem mielőtt kórházba nem kerültem de addig nem volt ott ez a furcsa dolog mikor a műtét után magamhoz tértem de most újra ott van és ez nagyon megrémít. Először azért mert nem tudom mi az, másodszor pedig félek hogy valami nagyon rossz dolog ami nem csak neki árt de nekem is.

Már éhes sem voltam elment az étvágyam attól hogy Bill nem osztja meg velem a gondját. Pedig én tudnák neki segíteni bármi is legyen az.

-Alig ettél. - nézett rám Bill mikor letettem a kis szekrényre a dobozt

-Már nem is vagyok éhes. - feküdtem el az ágyban

-Jól vagy? - fogta meg a kezem és aggódva nézett le rám

-Persze csak álmos vagyok. - én

-Akkor aludj. - puszilt meg

-Itt maradsz? - néztem szemeibe

-Amíg el nem alszol. - Bill

-De nem úgy hanem éjszakára. - én

-Ma nem de reggel mire felébredsz itt leszek. - Bill

-Jó. - mondtam bele törődve

Adott egy puszit az arcomra majd hátat fordítva neki néztem a falat és rágtam magam ezen az egész dolgon. De aztán el is aludtam.

Miután én elaludtam Bill egy ideig még ott ült és nézte ahogy nyugodtan alszom majd úgy döntött haza megy.

-Sajnálom. Tudom hogy segíteni akarsz de nem tudsz. - suttogta a fülembe - Szeretlek Bogyó.

Egy puszi adott az arcomra majd lassan kiment a szobából és haza ment.

1.hét elteltével...

Az elmúlt napok gyorsan lezajlottak. Tom és Tina amikor csak tudtak bejöttek és elszórakoztattak. Emellett Maci is sokszor volt bent és mindig meglepett valamivel ami nagyon jól esett és komolyan kezdtem úgy érezni hogy helyesen tettem hogy adtam egy esélyt arra hogy megismerjük egymást úgy mint anyja és lánya. Már nem is érzem magam idegennek mikor beszélek vele igaz még mesze vagyunk attól hogy tökéletes legyen a kapcsolatunk de jó úton haladunk szép lassan. Semmit sem szeretnék elkapkodni. Tény hogy jobb kapcsolatom van vele de még sem kell mindent elsietni. Apuval nem beszéltem de a többiek tájékoztatják felőlem bár azt megtudtam hogy nem igazán tud aludni mióta közöltem vele nem akarom látni. Bár amikor haza megyek komoly beszélgetésnek vonnom alá ahol elmondom neki mit szeretnék változtatni és természetesen azt hogy el fogok költözni hisz vár a lakásom amit már jó ideje megvásároltam.

És hát Billel mi van? Nos a helyzet nem változott. Még mindig furcsán viselkedett és nagyon éreztem hogy nincs rendbe valami vele. Úgy éreztem mintha más világban volna egy olyan világba ahol nem tudja irányítani döntéseit és az akaratát. Már át futott az agyamon egy éjszakán hogy esetleg szedhet valamit amiről senki se hinné hogy ilyet csinálna. Bár én se vagyok benne 100%ig biztos és megbízom benne hogy nem nyúlna semmi öngyilkoló szerhez de talán megmagyarázná a furcsa viselkedését mostanában és azt is hogy mért találkozik még mindig Kimmel. Ha nem is mondom neki hogy tudok róla azért Tom értesít róla bár ő azt mondja mindig hogy biztos Kim az aki nem hajlandó végre felfogni hogy Bill nem akar tőle semmit de én még is kételkedem ebben és rossz hogy bizonytalan vagyok. Tényleg megbízom Billben és abban hogy nem csal meg a hátam mögött de hogy tudnék ilyen helyzetben komolyan eldönteni hogy mi van és mi a helyzet mikor közöttünk ilyen csupa kérdőjeles dolgok vannak. Ha ezt nekem el tudja magyarázni valaki akkor fejet hajtok előtte. Azt az egyet azért tudtam magamban hogy nem szeretném elveszíteni Billt hisz ő jelenti nekem az életet. Nem tudnám már elképzelni nélküle az életemet azok után amin keresztül mentünk együtt. Talán önzőség ilyet mondani de nekem nincs szükségem másra csak rá és nem szeretném ha lenne valaki más az ő életébe rajtam kívül.

Egyik reggel...

Végre eljött a nap mikor haza mehetek. Már korán reggel fent voltam és összepakolva vártam hogy megérkezzen értem Bill és végre haza mehessek és elhagyhassam a hideg fehér falakat amik ennyire meghatározták az elmúlt napokat. De mielőtt haza mehettem volna az orvosom egy utolsó vizsgálatokat végzet el rajtam és a kötésemet is kicserélték egy kisebbre ami nem fedte be az egész fejemet csak a műtéti sebet fedték be aminek nagyon örültem.

Mikor vissza értem a szobába Bill már ott várt rám.

-Jó reggelt Bogyó. - lépett oda hozzám és egy hosszú csókot kaptam tőle

-Szia. - mosolyogtam rá

-Készen állsz a haza menéshez? - Bill

-Már hajnali 5 óta erre várok. - vigyorogtam rá

-Hát akkor ne is vesztegessük az időt induljunk otthon már várják hogy újra köztük lehess. - kulcsolta össze ujjait az enyémmel

-Menjünk. - hajoltam fel hozzá egy csókért amit meg is kaptam

Majd felkaptuk a cuccaimat és lementünk a kocsihoz majd beültünk és haza fele mentünk.

-Tudod mi a legjobb hogy haza mehetek? - kérdeztem

-Micsoda? - nézett rám mikor megálltunk egy piros lámpánál

-Végre senki sem zavarhat meg minket. És felhőtlenül lehetünk együtt amikor csak akarunk. - hajoltam át hozzá és egy apró puszit adtam a nyakára amitől megremegett

-Ilyet ne csinálj többet még a végén itt esek neked. - húzott magához

-Este lesz időnk bepótolni mindent. - suttogtam fülébe majd vissza helyezkedtem eredeti helyzetembe

Visszahúzott egy csókért majd újra útnak indultunk amint zöldre váltott a lámpa.

Szinte elrepült az az idő amit a haza fele vezető út volt. Mikor Bill leparkolt a ház előtt kicsit ideges lettem és ezt Bill is észre vette.

-Minden rendbe? - fogta meg a kezem

-Persze csak kicsit ideges vagyok apu miatt.  Nem tudom hogy fog viselkedni mikor meglát. - néztem rá

-Szerintem ő is ettől tart. - mosolygott rám

-Gondolod? - én

-Első kézből tudom hogy így van. Gyere menjünk nem lesz semmi gond. - Bill

-Tudom hogy nem lesz gond mert te itt vagy nekem. - mosolyogtam rá

-Én mindig itt leszek neked. - Bill

Tudtuk hogy itt nem lenne célszerű egy utolsó csóknak ezért kiszálltunk az autóból és bementünk a házba. Ahogy beléptünk a nappaliba Tina és a 3om srác egyszerre jöttek oda és öleltek meg.

-Üdv újra itthon kislány. - szorított magához Tom - Apud nagyon ideges hogy újra lát. Úgy hogy adj bele mindent. - suttogta a fülembe hogy csak én halljam

Rá mosolyogtam majd miután túl estem minden ölelésen apuhoz léptem aki félve pillantott rám.

-Szia. - mosolyogtam rá

-Szia. Hogy vagy? - mondta nagyot nyelve

-Sokkal jobban most hogy újra itthon vagyok. - én

-Örülök hogy jól vagy és itthon vagy. - apu

-Remélem tudod hogy miért mondtam azt hogy nem szeretném ha bejönnél hozzám a kórházba. Kellett egy kis idő hogy elgondolkozzak egy pár dolgon kettőnkkel kapcsolatba. - én

-Igen már megint mindent egy perc alatt elszúrtam. Az anyád vagyis Maci már ki osztott egy párszor. - apu

-Nos mivel eléggé át rágtam a dolgokat volna pár feltételem hogy rendbe hozzunk mindent. - én

-Hallgatlak. - apu

-Először is szeretném ha megemberelnéd magad és úgy viselkednél mint egy apa. Szeretném ha újra egy család lennénk és ez úgy nem fog működni ha te Miss Tökéletessel foglalkozol és engem magasról leszarsz. Már bocsánat a kifejezésért. Nem szeretnék semmit sem elsietni mint Macivel mint a családunkkal kapcsolatba. Jó volna ha normális család lennénk. Ha komolyan szeretnéd hogy egy család legyünk és ez jól működjön nem szabad úgy viselkedned ahogy velem tetted az elmúlt pár évben mert akkor az egész erő feszítés fuccsba megy. Én tényleg szeretném ezt a családot még ha eleinte ellene is voltam de azóta mióta megismertem jobban Macit sokkal másképp látom a dolgokat és nagyon bízom abban hogy egyszer azt mondhatom "igen ők az én nagyszerű családom". Mit szólsz megtudod ezt tenni értem, Maciét és Victroiáért? -  én

-Értettek és tökéletes családért megfogok tenni mindent. Változtatni fogok a szokásaimon és ha esetleg nem úgy esnének a dolgok ahogy nyugodtan figyelmeztess. - apu

-Örülök hogy így vagy vele. Nem fogom hagyni hogy újra elkanászodj. - vigyorogtam rá

-Hadd öleljelek meg végre. - tárta szét a karjait

-Hiányoztál. - bújtam karjaiba amivel szorosan magához ölelt

-Nekem még mennyire hiányoztál. Őrületesen. - puszilta meg fejem búbját

-Egy jó kis lecke volt számodra ez hogy könnyen eltudod veszteni azt aki a legfontosabb számodra. - néztem fel rá

-Te tényleg nagyon hasonlítasz anyádra. Ő is pont így gondolkozott mint te. - apu

-Hát még is ő az anyám így nem csoda hogy örököltem pár dolgot tőle. - nevettem

-Ez igaz. - nevetett miközben elengedett

-Oh és míg el nem felejtem egy dolgot még közölnöm kell veled. - én

-Mond. - mosolygott rám

-El fogok költözni. Már vettem egy lakást ahova csak beköltöznöm kell csak. - én

-Oh. - mondta lehangolva

-De csak akkor fogok komolyabban elköltözni mikor teljesen rendbe jövök. Mert ahhoz hogy elköltözzem a saját lakásomba ahhoz szükségem van az erőlétre amit egyenlőre tilos és szigorú pihenésen vagyok min. 1 hónapig. - én

-Majd besegítünk neked a pakolásba. - Tom

-Igen és mire teljesen helyre jössz már át is költözhetsz is. - mondta apu

-Tényleg így gondolod? - néztem apura

-Persze hisz már mondtam nem tarthatlak itt örökké egyszer el kell engednem a lányomat. - mosolygott rám apu

-Köszönöm. - öleltem meg

-Ugyan nem kell semmit megköszönöd tartozom ennyivel. - apu - No de szerintem menj és foglald el a szobádat és pihenj le egy kicsit aztán én elintézzek egy vacsorát estére Macivel és Victoriával.

-Csak mi négyen leszünk? - én

-Csak mi négyen. - bólintott mosolyogva

-Rendben. - én

Majd adtam egy puszit még az arcára és Tinával együtt felmentünk a szobámba és míg én átöltöztem kényelmes otthoni ruhámba addig kibeszéltünk minden fontos kérdést amit eddig nem tudtunk. Főleg a Tommal való kapcsolatáról amiről eddig nem volt hajlandó beszélni mert ott nem volt nyugodt légkör de itt már minden szabad volt és mindent meg tudtam amire eddig kíváncsi voltam...