36. rész - Az őszinte barátság kezdete

Az ágyamon feküdtünk mind a ketten és faggattam Tinát Tomról.

-Na mesélj mit csináltattok múltkor mikor Tom kézen fogott? - én

-Miután úgy elküldtél elmentünk  a kocsijához megjegyzem végig a kezemet szorongatta. Kérdeztem tőle hogy hova megyünk, meg hogy mi ez a sietős? Ő meg csak fél oldalasan rám mosolygott és annyit mondott hogy majd úgy is meg látom nem kellenek ide üres szavak. - Tina

-Fogadjunk vacsorázni vitt. - vártam szavába

-Ne már lelövöd a poént. - lökött meg nevetve

-Oh elnézést szerelmes kisasszony. Meg se szólalok. - tartottam fel a kezeim védekezően

-Dinka. - nevetett Tina - Na szóval nem faggattam csak kíváncsian vártam hogy hova megyünk. Nem is tudom már mennyit autókázhatunk csak arra lettem figyelmes hogy megálltunk a város egyik legnevesebb étterménél. Én meg beszóltam hogy nem gondolod komolyan hogy ilyen cuccban fogok bemenni? Tom csak nevetett és azt mondta hogy nem érdekli a hely én így is szép vagyok. De nem is hagyott szóhoz csak bementünk az étterembe. Életem egyik legjobb estéje volt. Életem végéig bennem fog élni ez az élmény. - Tina

-És csak vacsiztattok vagy tovább is mentettek? - vigyorogtam rá

-Nagy volt a kísértés de tartottam magam. Nem jött még el az ideje hogy ennyire közös legyen minden. Először még azt kell eldöntenem hogy mi lesz ennek a vége. - Tina

-Csoda hogy kibírtad hogy ne tépd le róla a ruhákat. - nevettem fel

-Hé! Te se vagy különb nálam. - lökött meg

-Én nem vagyok te. - öltöttem rá a nyelvem

-Na és ti jól vagytok? - ült fel és úgy nézett rám

-Igen, azt hiszem. - én

-Ez nem volt a legbiztatóbb kijelentésed. - Tina

-Mostanában olyan furcsa. Nem tudom neked jobban elmagyarázni. Olyan más lett úgy érzem már nem önmaga. - én

-Azt hiszed van valakije rajtad kívül? - Tina

-Nem tudom. Talán. - én

-És mit akarsz csinálni? - Tina

-Még magam sem tudom hogy valójában mi lehet vele de meg kell tudnom mert ebbe fogok megőrülni de nem élném túl ha elveszteném őt. - néztem rá

-Te tényleg nagyon szeretted őt. - mosolygott rám

-Mindennél jobban de félek Tina. Egyszerűen rettegek hogy valami rossz fog velünk történni. - én

-És ha rákérdeznél nála? - Tina

-Szerinted ha megkérdezném el is mondaná? Ha eddig nem mondta el mi a gond nem hiszem hogy megnyílna előttem. - én

-Ez igaz. - sóhajtott fel

-Talán velem van gondja? Nem vagyok jó barátnő? - merengtem magam elé

-Ne hogy már magadat hibáztasd! Te vagy a világon a legjobb barátnő! - Tina

-Nem tudom Tina. Olyan zavaros ez  az egész dolog. Csak annyit tudok hogy nagyon szerettem őt. Senkibe se voltam ennyire szerelmes mint belé. Még Rolit sem szerettem ennyire mint őt. Most totál úgy érzem nem vagyok normális. - nevettem fel kínomba

-Normális vagy, szerelmesen vagy normális. Tudod mióta vele vagy meg változtál. Boldogabb és érettebb vagy. Eddig se voltál éretlen de mióta vele vagy kinyíltál mint egy virág. Rolinál ilyen nem volt. Ő mellette egy átlagos szép csaj  voltál de amióta belépett ő az életedbe más lettél. És ez nem csak rád fejtette ki ezt a hatást hanem a rajzaidra is. Nézd meg másképp rajzolsz, boldogabban. Tudom hogy mindig is a szenvedélyed volt ez a munka de mióta ebben a kapcsolatban vagy a terveid is kivirágoztak akár csak te. - mosolygott rám

-Úgy érzem te se vagy már a régi. - mosolyogtam rá - Te se gondoltad eleinte hogy ez működni fog. És most te beszélsz erről pedig utáltad őt.

-Mert nem ismertem és úgy utáltam őt hogy szinte semmit sem tudtam róla. És mikor elkezdtem komolyabban azon rágódni és magamba látni észre vettem mennyire más lettél, mennyire boldoggá tesz téged. És ez vagy te, ez az igazi Nyky. A boldog Nyky és nem akarok rossz barátnő lenni aki megtiltja neked kivel legyél. - Tina

-Te sosem vagy rossz barátnő. Mindig is te leszel az én legjobb barátnőm. - öleltem meg

-Ez nálam is így van. Emlékszel hogy ismerkedtünk meg? - nevetett Tina

-Hogy felejthetném el? Sosem fogom elfelejteni. - én

-Az oviba történt minden. Vagy hamarább? - Tina

-Hamarább. Az oviban már nagy barátnők voltunk. Emlékszem mielőtt oviba mentünk volna apu le vitt a játszótérre mint minden nap. Vittem a kis vödrömet amibe a homokozó készletem volt akkoriban az volt a szerelmem minden hova azt vittem. Szerettem mikor apuval mentünk a játszótérre mindig kaptam tőle fagyit és sokszor együtt játszottunk még  a homokba is beült mellém és velem játszott. Aztán egyik nap mikor lementünk észre vettem hogy egy új kislány van akit még nem is láttam erre fele. - mondtam vissza emlékezve

3om éves lehetettem talán még be se töltöttem. Apu nagyon sok időt töltött velem. Délelőtt dolgozott délután pedig minden egyes percét velem töltötte. Mikor a délutáni szundim volt ő is velem aludt aztán mindig kimentünk a játszótérre.

Mindig is jól emlékeztem vissza arra a napra mikor megismertem Tinát. Sosem tudnám elfelejteni. Épp a szokásos napi programunkat kísértük apuval.

-Apa gyere már. - kiáltottam az emeletre

-Itt vagyok kicsim. - jelent meg az emeleten

-Végre. - lendítettem meg a kis vödrömet

-A játszótér nem fog elszaladni. - fogta meg a kezem

-De ha nem érünk oda időben elfogják foglalni a homokozott. - néztem fel rá

-Akkor majd kitalálunk valami mást amíg szabad nem lesz. - zárta be az ajtót

-A homokozó az enyém senki másé. - engedtem el a kezét és szaladni kezdtem

-Nyky állj meg. - rohant utánam

Csak fel nevettem és tovább szaladtam de apu gyorsabb volt és elkapott. Felvett és meghúzta az orromat amit én sosem szerettem. Rácsaptam a kezére de csak nevetett rajta.

Mikor beértünk a játszótérre apu letett a földre én pedig már sprinteltem is a homokozóba ahol nem volt senki. Beültem a homokba és magam elé téve a vödröt sorba kiraktam belőle a szerszámaimat.

Jó ideje el lehettem mikor leült valaki elém. Felnéztem és egy hosszú barna hajú, kék szemű lány ült mosolyogva. Nem emlékeztem rá pedig én mindenkivel jóba voltam aki a játszótéren volt. De őt nem ismertem.

-Szia. - köszönt rám

-Szia. Ki vagy te? - én

-Tina vagyok. Beállhatok én is játszani? - Tina

-Én pedig Nyky vagyok. Általában egyedül szoktam vagy az apukámmal. Nem szerettem kiadni a kezemből a játékaimat. - én

-Oh. - mondta a homokot nézve

-De azt hiszem rád bízhatom őket. - tartottam fel az egyik lapátomat - És egyedül nem olyan élvezetes mint ketten.

-Köszi. - nézett fel rám mosolyogva és elvette a lapátot

És neki vetettük magunkat a nagy játékunknak. Apu is beállt közénk játszani mire össze néztünk Tina-val és nevetve ugrottunk apura aki elfeküdt a homokba és neki fogtunk betemetni őt de nem sikerült csak egy ideig mert apu kiszállt  a homok kupac alól mi meg szaladni kezdtünk előle. Apu kapkodta a fejét jobbra balra hogy melyikőnk után szaladjon. És olyan ügyesen kicseleztük őt hogy a végén annyira kifáradt hogy az egyik fánál pihent meg.

Ezután a nap után Tinával minden nap találkoztam és jókat játszottunk. Sokszor volt nálunk és én is náluk. És azóta is tart a mi barátságunk és biztos voltam benne hogy ez így is marad bármi legyen velünk.

-Jók is voltak azok az idők. - kuncogott Tina

-Naná. Főleg nálatok a nagy medencés vízi csaták. - én

-Mindig te nyertél bennük nem is csodálom hogy emlékszel rájuk. - Tina

-Pedig te túl erőben voltál. - nevettem

-Persze de a bátyám sötét volt és semmire sem figyelt. - forgatta meg a szemét

-Tényleg mi van vele? Olyan rég hallottam róla. - én

-Eljegyezte a barátnőjét. És most tervezik a közös életüket. - Tina

-Mi a fene? Peter ennyire komolyan gondolja Jessica-val? Mióta is vannak együtt? 6 éve? - én

-7 az a 6. - mosolygott rám

-Sosem tudtam őket megérteni hogy tudnak annyi évet egymás mellett lenni. - én

-Azért elég sok zűrjük volt. - nevetett Tina

-Ez igaz. De őket egymásnak szánta az ég az már biztos. - én

-Igen és Jessica is nagyon jó fej csaj. - Tina

-Pontosan. - én

-Na de ideje lesz mennem anyunak megígértem besegítek neki a vacsoránál. - Tina

-Jól van. Köszi hogy itt voltál. - öleltem meg

-Ugyan. Sok sikert a vacsorához. - Tina

-Köszi és úgy mindent. - én

-Én is köszönöm. Jó legyél aztán majd holnap találkozunk. - puszilt meg

-Rendben. - én

Majd lekísértem őt és miután elment apu tájékoztatott hogy nem sokára itt lesz Maci és Vici ezért felmentem a szobámba és gyors lezuhanyoztam. Mikor végeztem a szekrényemhez léptem és gondolkoztam mit is vehetnék fel. Apu az udvaron terített meg a vacsorához és egész jól kitett magért. Úgy döntöttem az egyik lila ruhámat fogom felvenni. Az idő jó volt úgy hogy semmi akadálya nem volt.

Mikor elkészültem és indultam volna le a földszintre megszólalt a telefonom. Bill neve villogott a kijelzőn.

-Szia. - vettem fel mosolyogva

-Szia Bogyó. Remélem nem zavartam meg semmit csak hiányoztál. - Bill

-Még nincsenek itt. Te is hiányzol. Kár hogy apu elküldött titeket haza. - én

-Ha szeretnél átszökhetsz hozzánk? - Bill

-Tényleg? - én

-Persze. Csörögj rám ha jössz és elmegyek érted.- Bill

-Rendben de most mennem kell mert megjöttek. - én

-Jól van. Várom hívásod. - Bill

-Hívni foglak. Szeretlek. - én

-Én is Bogyó. Puszi. - Bill

-Szia. - köszöntem el majd letettem

Miután letettem vissza raktam helyére és lementem a földszintre ahol apu, Maci és Vici voltak. Nagyot sóhajtottam majd lesétáltam a lépcsőn.

-Sziasztok. - köszöntem rájuk mosolyogva

-Szia. - lépett oda hozzám Maci és megölelt - Látom leváltották a kötést.

-Igen így sokkal jobb. - mosolyogtam rá

-Azt elhiszem. - Maci

Majd bementünk a nappaliba ahol beszélgetni kezdtünk. Vicivel nem igazán beszéltem még mindig furcsa volt hogy ő a testvérem de egyáltalán nem szívleltem sőt ő se engem. Később kimentünk az udvarra és nyugodt körülmények között megvacsoráztunk

Jól éreztem magam a vacsorán és apu se adott okot arra hogy kételkedjek a döntésembe. Tényleg helyre akarta hozni a családunkat és ennek én nagyon örültem. Apuval épp a konyhában pakoltuk a desszertet mikor csöngettek.

-Maradj majd én kinyitom. - mondtam rá nézve mikor elindult

Ott hagytam őt hogy kinyissam az ajtót. De mikor megtettem nem hittem a szememnek az ott ácsorgó személytől...