Különös házasság

- kicsim igyekezz! holnap 10-re a templomhoz kell érnünk és még el se indultunk!

- sietek anya!

igen. holnap 10-kor férjhez megyek egy Josh nevű emberhez. Igazából nem nagyon ismerem azt az embert. ez egy érdekházasság lesz. Anyámék egyre szegényebbek lesznek és, hogy pénzhez jussanak engem használnak fel. Egy nemesi névvel fogták ezt az embert mellém. soha nem láttam, soha nem halottam róla...és soha nem is szerettem. Kiskorom óta az esküvőmről álmodozok, hogy egy gyönyörű nagy templomba egy gyönyörű hófehér ruhába hozzámegyek ahhoz az emberhez akit igazán szeretek. Nos ez mind valóra válik… kivéve h nem az általam választott férjhez megyek. Azt kérdezitek mért nem hagyom faképnél?

szívesen megtenném higgyétek el. egy darabig azt hittem megteszem és otthagyom Josh-t a szüleimet és azt az 1500 embert akit összeválogattak vendégnek a szüleim és leendő férjem szülei. Ezt a rengetek embert otthagytam volna egyetlen egyért. Igen ő volt az igazi szerelmem. Billnek hívták. Magas, hosszú fekete haja volt és vékony alkata. Gyönyörű barna szemei toltak. Ahányszor csak belenéztem elöntött a forróság és úgy éreztem repülni is tudnék. Úgy éreztem vele minden lehetséges, vele mindenre képes lennék. Úgy éreztem jó ötlet, hogy megszökök vele. Ő nem tudta, hogy 1 nap múlva férjhez megyek... nem akartam elmondani neki... és nem is mertem. Féltem a reakciójától. De most egy nappal az esküvő előtt megint félelem érzetem támadt. Féltem, hogy elvesztem életem szerelmét, így gyorsan elindultam megkeresni, hogy elmondjam neki, hogy szöktessen meg és mentsen meg ettől az élettől ami rám vár és éljünk együtt. Nem is tartott sokiág megtalálni. A közeli parkba ült a mi fánk alatt. Odamentem hozzá és köszöntem neki.

- szia.

- szia- mosolygott.- már kerestelek, merre jártál?:)

- el kell mondanom valamit. - hajtottam le a fejem.

- mi a baj szerelmem? - megfogta az álam maga felé fordította és egy apró csókot lehelt ajkaimra.

- nem mondtam el valamit. Anyám egy hónappal ezelőtt bejelentette, hogy hozzákell mennem egy férfihoz akit nem is ismerek.

- micsoda? De hát kihez, miért? Ugye nem mész hozzá? Szerelmem mond, hogy nem hagysz el? - Bill teljesen kétségbe esett arccal nézett rám.

- egy francia főnemes fia. Sajnálom, de muszáj hozzámennem. Nincs több tulajdonunk egy jól csengő névnél. Ki kell húznom a szüleimet a koldus sorsból. Sajnálom

- képes vagy hozzámenni a szüleid miatt? És mi lesz velem? Velünk?

- soha nem felejtelek el. Hidd el ez nekem is ugyanúgy fáj.

- fáj? Még hogy neked fáj? ha igazán szeretnél nem hagynál itt! ellentmondanál a szüleidnek és velem maradnál! Azt hittem szeretsz és hogy velem akarsz élni életünk végéig. de látom tévedtem. - felállt és elment.

Örökre elment. Sírva néztem utána. Életem szerelme végleg kilépett az életemből. Olyan haszontalannak érzetem magam. Az életem üres lett. Nem tudtam mit tenni hát hazamentem. Nem volt valami jó ötlet. anyám rögtön lerohant.

- Hol voltál kislányom? El kell indulnunk a templomba. hosszú az út úgyhogy másnapra érünk oda. Siess hozd a ruhád.

- Igen anya. - indultam felfelé a lépcsőn

- Jah és Emily!

- igen? - fordultam meg.

- Most meg az arcod ne lássák h egy senki miatt sírtál.

- rendben. - anyám se tud javítani a kedvemen úgy látszik. nincs mit tenni belekell vetnem magam ebbe az őrületbe. Fogtam a ruhám és elindultam a lépcsőn. A 3.on volt a szobán így elég sokáig tartott míg leértem. De nem baj így legalább ennyi ideig egyedül lehetek. Hiába csipkedem magam nem ébredek fel. ez valóság. El se hiszem. Hozzámegyek egy olyan emberhez akit nem szeretek. De hát ebből már nincs visszaút. A ruhám rettentően hosszú úgy véletlen beleakadtam az aljába. Elvesztettem az egyensúlyom és legurultam a hosszú lépcsőn. Egy nagyot kiáltottam és elsötétült minden. halvány foltba emlékszem h anyám és egy mentős állt felettem. az anyám sírt a mentős pedig újraélesztett. Utolsó perceimben csak ennyire emlékszem: "sajnálom elvesztettük."

- Kisasszony kérem ébredjen! Öltözzön mert el fog késni az esküvőről!

- Micsoda? Milyen esküvőről? Nem haltam meg?

- Dehogy halt meg! Na készüljön hisz messze van németországtól ázsia és tudja csak egy napja van.

- Tudom. Mindíg csak egy nap van.