A legszebb és legboldogabb karácsony

Odakint szakadt a hó, de az esti sötétségben ez nem volt pontosan kivehető.

Szinte csak sejteni lehetett, hogy valami rendkívüli dolog készül.

Bent a lakásban a fenyő illata keveredett a narancsból és szegfűszegből készült díszek illatával.

Az ünnep előtti kellemes feszültség mindenkire ráragadt.

A 2 fiatal szerelmes nevetve kergette egymást a karácsonyi díszbe öltözött lakásban.

-Bill ne is próbáld tagadni, hogy miközben felhoztad a fát, leejtetted - nevette Engel

-Jaj cicám fejezd ezt be… tudod, hogy az lehetetlen... mert én olyan de olyan erős vagyok-mutogatta izmait a fiú

-Állj csak ide és nézd meg, hogy az a szegény fa totál el van ferdülve… örülhetünk ha nem dől fel -nézte a lány a fát

-Jó te inkább menj a konyhába és figyeld a mézeskalácsot, mielőtt úgy járunk mint tavaly -forgatta a szemeit a srác

Engel leült a kanapéra és elmerengett. Eszébe jutott a tavalyi karácsony.

Az volt az első közös karácsonya Billel. Sok mindent átéltek együtt.

Sírtak és nevettek. De mindig mindenben támogatták egymást.

A lány halkan felnevetett amikor eszébe jutott a tavaly karácsonykor elégetett mézeskalács.

Ilyenkor elfelejtette, hogy voltak olyan időszakok, amikor egymás nélkül talán ki sem bírták volna.

Engel szüleinek halála, a Tokio Hotel feloszlása, veszekedések, pénzéhség, hazugságok.

Egyiküknek sem volt könnyű élete. De ma este talán minden megváltozik. Talán...ha mindketten úgy akarják.

Eközben a fiú tekintete is üvegessé vált. Tökéletesen emlékezett rá, hogy milyen és mennyi áldozatot hozott a kapcsolatáért,

mennyit küzdöttek Engellel karöltve, azért, hogy bebizonyíthassák, Billnek is jár élet.

Ő is csak egy ember. És neki is csak egy élete van. Amit ha elszúr, már nem tud visszacsinálni.

Engel felnyitotta Bill szemét, megmutatta neki, hogy nem mindenki barát, aki annak vallja magát, nem minden a pénz, a hírnév és a csillogás.

Megtanította a fiút, hogy az igazán jó dolgokat nem euróban mérik, hanem ölelésben, csókban és mosolyban.

Nem túlzás azt mondani, hogy Bill, Engel hatására új ember lett.

Egy új, jobb ember, aki már nem függ senkitől és a saját életét éli rajongók és testőrök nélkül.

Gyengéden ránézett a mellette nyújtózkodó lányra, és életében először érezte hogy 100%-osan boldog.

Tudta hogy helyesen cselekedett és tudta, hogy helyesen fog cselekedni.

Megtanulta, hogy mindennek, így a boldogságnak is ára van, nem hullik csak úgy az ember ölébe.

-Jaaahj Bill mikor jön már a Jézuska? -nézett kérdőn a lány Billre

-Mondtam, hogy csak akkor jön, ha látja, hogy jó kislány vagy -nevetett Bill

-Szerintem egyáltalán nem szép tőled, hogy nem mondod el mit kapok -durcizott a lány

-Egy olyan valamit kapsz, amit már nagyon rég óta csak neked szánok, hiszen rajtad kívül senki nem érdemli meg -Bill

A lány tátott szájjal nézett majd felpattant az ágyról.

-Oké kis Kaulitz... tőlem játszhatunk így is-futott a szobába

Pár perc múlva egy elég nagy, kék papírba csomagolt, ezüst masnival átkötött csomaggal tért vissza.

-Ez a tiéd -nyújtotta Billnek

A srác érdeklődve nyúlt az ajándék felé, de csalódnia kellett,

hiszen Engel egy gyors mozdulattal elkapta az orra elől, a háta mögé süllyesztette és elé ült.

-Cseréljünk -bigyesztette ajkát Engel kislányosan

Bill nem felelt. Percekig némán bámult maga elé majd így szólt:

-Szerinted eljönnek? Szerinted túl lépnek a gyerekes sérelmeiken? Tom..ő vajon eljön? Úgy hiányzik -sóhajtott Bill és átölelte a lányt

Engel lesütötte a szemeit és lehajtotta a fejét.

-Miattam van… te is ugyanúgy tudod mint én… és Simone is tudja… mindenki -pityergett a lány

-Ne mondj butaságokat -simogatta Bill a lány fejét

Pedig Bill is tudta, hogy így van. Ha nem jön Engel, ez a szerethető, vadóc lány,

akkor Bill még mindig a Tokio Hotelben énekel, nem adja fel az álmát,

nem haragítja magára a családját és a barátait. De ő annak idjén döntött.

És Engelt választotta. A boldogságot. Hiszen minden ember azt keresi. Minden cselekedetünket az vezérli. A boldogság utáni vágy...

Megszólalt a csengő. Bill felpattant és az ajtóhoz sietett.

-Hát Bill… örömmel tudatom veled, hogy még mindig olyan vagy mint egy kis buzi -vigyorgott a raszta hajú srác az ajtóban

-Toooooom -üvöltötte Bill

-Hallod öcsike ha nem engedsz el akkor megfulladokkkk… jézus Bill hagyjál már -nevetett az idősebbik Kaulitz

-Az hogy itt vagy, azt jelenti, hogy már nem haragszol rám? -kérdezte Bill

-Tulajdonképpen csak azt, hogy Engel mézeskalácsát meg akarom kóstolni, hogy leszólhassam -kacsintott Tom

-Éljen -bokszolt Bill a levegőbe

-És ez még nem minden -mondta Tom -már anyáék is úton vannak, csak elmentek ajándékot venni -mosolygott

Bill vett egy mély levegőt.

-Te pont elég vagy közönségnek -nézett Tomra, majd Engelhez lépett, aki teljesen megilletődött

-Most jön a te karácsonyi ajándékod-csókolta meg a lányt

Bill letérdelt, mire Tom közelebb lépett és azt motyogta: Tudtam…

Aztán elhangzott az a kérdés, amire Engel és Bill is már nagyon régóta várt:

Engel Heinemann hozzám jössz feleségül?

A válasz természetesen egy határozott igen volt.

Mindhárman leültek és csendben emésztették az eseményeket.

Engel biztos volt benne, hogy erre a karácsonyra élete végéig emlékezni fog, méghozzá úgy, mint a: Legszebb és legboldogabb karácsony.

by:Clau