Az utolsó nap,és vége,vége minden jónak, ami ért. Ők még nem tudják, csak én maró bűntudatot érzek,de tudom hogy ez a helyes. Megkell tennem bármenyire fáj.

Min gondolkozol? - zökkent ki a fekete srác a gondolkodásból.

Semmi!-mondom egy műmosoly kíséretében,és próbálom a gombócot a torkomból eltüntetni.

Nem megyünk föl?

A tetőre?mint régen?-kérdi Georg. Én csak némán bólintok….Mint régen…..víszhangzott bennem.

Menjünk!-vigyorog a rasztás és egy rekesz sör kíséretében elindulunk föl.

Mién szép hogy megy le a nap!-Gustav. Valahogy  úgy érzem mindenki érzi a változás szelét, csak még nem tudják hova tenni. Holnap mindenkinek új dolgokat hoz, amik nem mindig jók,de muszáj bekövetkezniük.

Hé nekem már nem is adtok sört?-mondom műfelháborodással.

Ki nem hagynánk!-dobja oda Bill. Csendben ültünk, feszengés és ciki gondolatok nélküli csend,mikor pár barát megpihen egy hosszú nap után.

Emlékeztek mi volt mikor utoljára itt voltunk?

Úhhh,sose felejtem elxD.Életemben nem ittam és röhögtem annyit mint akkor.-mondja a rasztás. Igen épp egy újabb díjat ünnepeltünk úgy ahogy kell „megfelő” alkohol mennyiségel ,épp elaludtunk volna itt a tetőn mikor elkezdett esni az eső mindenki épeszű menekült volna be de mi nem a zuhogó esőben hangosan nevetgéltünk és élveztük a pillanatot.

Úfff,jól megfáztam!-nevet föl Bill.

Énekeljünk!-adja az ötletet Gustav.

An deiner seite!-vágom rá imádom ezt a számot,mindig megnyugtat. Énekeltünk,most lényegtelen volt hogy ki mien bárhangon nyomja, az volt a lényeg hogy együtt voltunk.

Der letzte tag!-mondja Bill és  halkan énekelni kezdik,nem tudják hogy ez egy újabb döfés a már darabokra tört szívembe,még nem értik,és talán jobb is így,sőt biztos….

Ahogy a könnyeim úgy az eső is hullani kezdett,mint a mesébe ahol a főhös hangulatához igazodik az időjárás,de sajnos ez nem mese ez a  fájó valóság.

Szerintem most menjünk be mert ha megint megfázok,Dave megől!-vigyorog gyorsan bementek, én letöröltem a könnyeim és utánuk mentem.

Enyém a lenti!-Bill

Enyém a fenti!-Tom.

Enyém meg a nappali!-vágodok be a bőrkanapéra vizes ruhákkal.

Kicsi a rakás!- „ugrik” rám Georg, utána Gustav.

Áhh bakker kinyírtok!-röhögök

Kikérem magamnak nem is vagyok kövér!

Tudom Gustav csak erős csontozatú!-röhögök rajta.-De nem haragudnék meg ha átmásznátok a másikra!-vigyorgok.

Nah jó de csak mert anyira szeretlek!-másznak át.

Én is szeretlek titeket nagyon-nagyon!-vetődők a nyakába utána Georgéba,rossz belegondolni hogy nem lesznek itt. Már 3 éve velük élek,amióta azt a kis bérházat kivették nekik a Tokio hotel kezdetén,és most el kell hagyjam őket!

Nah mi ez a nagy szeretet és engem nem szerettek?-vigyorog Tom egy szál boxerbe.

Dehogynem!-vetődök át rá,hulló könnyekkel.

Nah miért sírsz?

Én….csak….annyira szeretlek titeket!-sírok idővel Bill is kijött és is beszált az én nyugtatásomba,kevés sikerrel. Inkább azon voltam hogy minnél több puszit és ölelést tudjak elraktározni, a következő istentudja hány évre.

Jobban vagy?

Igen!

Nah akkor sipirc fürödni!-csap a seggemre Georg.

Szép, meg moleszterálsz!-hagyom ott őket. Gyorsan megfürödtem nem húztam lesz még időm egyedül fürdni ,de még mennyi….

Hát a töbiek?-megyek be a nappaliba ahol Gustav árválkodik.

Az ikrek alszanak Georg fürdik,és én is lelépek fürödni!

Rendben!- Gyorsan felmentem az ikrekhez, 1. Tomhoz.

Jöttem jóéjt kívánni!- adok neki egy puszit és megölelem.-szeretlek jóéjt!-hagyom ott.

An én is szeretlek!-mondja halkan, vissza se nézek csak becsukom az ajtót. Kicsit öszeszedem magam,mindenkitől elköszöntem. A szobámba visszaérve befejeztem a pakolást,meleg cuccot vettem fel. A táskát magam után húzva elindultam ki. A nappaliba letettem egy levelet amin ez áll: „Sajnálom,de muszáj”. Csináltattam 5 nyakláncot egy az enyém,négyük nevével és egy 4ever friends felirattal. Nekik egy szívben a nevem és az neve akié és a 4ever friens. Még utoljára körbenéztem az otthonomba,igen hosszú ideje vagyok itt és 100% otthon éreztem magam itt. A levegőben a fiúk illata terjengedt ahogy beleszagoltam jóleső bizsergés járta át a testem. Kiléptem az ajtón a megbeszélt időpontba ott volt értem….Még egyszer nmegnéztem a házat és végűl beszálltam az autóba.

Nem tudnak semmiről?

Nem Dave,semmiről!-mondom és hulló könnyekkel hagyom hogy egy új életbe vigyenek……..