Tomnak igaza lesz

-          Szia.

-          Szia.

-          Hát te, hogy-hogy itt vagy?

-          Anyu hívott,hogy megint rosszul lettél.

-          Csak megszédültem. Semmi bajom nincs.

-          Kicsim, ez a megszédültem dumád, már 3 hónapja megy. Le vagy fogyva, lázad szokott lenni, szédülsz.. Mit ígértél nekem?

-          Tom légy szíves. Nincs semmi bajom. Nem kell egy ilyen pici dologból ekkorát csinálni.

-          El kell menned orvoshoz!

-          De nincs semmi bajom. Nem tudod felfogni?

-          Te nem tudod felfogni, hogy nem lehet ilyennel játszani. És ha feltételezzük valami komolyabb bajod van?

-          Édes. Ha komolyabb bajom lenne már elmentem volna orvoshoz. De ez csak egy sima rosszul lét.

-          Ami már 3 hónapja megy. Csak menny el az orvoshoz. Kérlek szépen.

-          Ha ennyire akarod legyen. holnap elmegyek -majd megszólalt Tom telefonja

-          David. fel kell vennem neki.

-          Jól van.

Amíg ő telefonon beszélt addig én elmerültem a gondolatimba. Félek elmenni orvoshoz. Félek attól a gondolattól, hogy esetleg valami komolyabb bajom van. Mert igaza van Tomnak 3 hónapja már ez megy. Szédülök, fáj a fejem, hányingerem van, le is fogytam. Félek. próbáltam minél jobban halogatni, hogy elmenjek orvoshoz. Tom még az elején elhitte, hogy csak egy sima rosszul lét. De kit akarok átverni? Már saját magamnak is bebeszéltem, hogy csak a vérnyomásom, de akkor miért fogytam le?

-          Wááááâ nem igaz. -Tom elég idegesen

-          Mi a baj?

-          Elegem van Davidból. -és leült mellém

-          Mit mondott?

-          Holnap el kell mennük egy fotózásra Billel. mondtam neki, hogy én veled megyek orvoshoz

-          Ugyan Édes. Majd elmegyek anyuddal, biztos rá fog érni.

-          De én akarok elmenni veled.

-          Majd fel hívlak, hogy mit mondott. Csak egy napról van szó. -és megöleltem

-          De.

-          Nincs de. ha te rá vettél, hogy elmenjek orvoshoz, akkor én meg rá veszlek, hogy menj el fotózásra.

-          Áh…

Majd beadta a derekát. Ő elment fotózásra én pedig Simonéval mentem az orvoshoz. A váróteremben a torkomban dobogott a szívem. Nagyon féltem. De mikor az én nevemet hallottam meg azt hittem ott esek össze. Majd az orvos még egy lapáttal rá tett a kérdéseivel.

-          Kis asszony milyen tünetei is vannak?

-          Fáj a fejem, szédülök és az, hogy lefogytam az is fontos?

-          Persze, és nem érzi magát étvágytalanak?

-          Néha.

-          Gyengének? szokott láza lenni? vagy ok nélkül verejtékezni?

-          Néha. de ez, hogy kapcsolódik ide? Mi bajom van?

-          Nem akarok előre semmit, mondani a vizsgáltok után, majd többet fogok tudni.

-          Vizsgálatok után? Milyen vizsgálatok?

-          Amire, majd most fog menni. Szokott dohányozni?

-          Igen.

-          Kábítószer?

-          Nem

-          Alkohol?

-          Nagyon ritkán.

-          Kérem, jöjjön utánam.

Szófogadóan követtem. Nagyon megijedtem, amint láttam Simone valakivel telefonált. nem volt nehéz kitalálni, hogy kit hívott fel.

-          Ide feküdjön le. Végig csukva legyen a szeme.

Engedelmesen csináltam azt amit mondott. Vért is vettek. Már egyre jobban ideges lettem. Tom is állandóan hívott. Csak azt vártam, hogy az orvos megmondja, hogy találtak-e valamit vagy nem. Majd megint behívtak.

-          Nos talált valamit?

-          Azt kell mondjam, hogy igen.

-          Tessék?

-          És.. és mit találtak. -szólt közbe Simone

-          Rákot.De..

És innen megszűnt minden, nem figyeltem azt amit az orvos mond, csak magam elé meredve ültem. Ez nem lehet. Ez valami… csak azt éreztem ,hogy valami végig folyik az arcomon. és igen, elkezdtem sírni, hisz mást ebben a percben nem tehettem.

Egy nap megváltozott bennem mindem. Csak egy nap. Amíg nem tudtam a betegségemről addig mindig rendben volt, és most? Tomnak el se merem mondani.

Ettől féltem.

Csak egyetlen nap.....