Az utolsó nap

- Jó reggelt picim! – csókolt meg Bill.

- Neked is!- mosolyogtam, majd ásítottam egyet.

Még mostsem tudom elhinni, hogy Billel holnap leszünk 3 éve együtt, és ekkor tartjuk az esküvőnket is. Már minden kész volt, a helyszín, a ruhák, az étel. Úgyéreztem, hogy minden tökéletes.

- Ma későn érek haza, mert fotózásra kell mennem.- mondta, majd elkezdett öltözködni.

- Szerintem én is későn jövök haza, mert még átkell néznem pár vázlatot és fontos papírt. Hihetetlen, hogy Rita semmit nem tud magától elintézni.- forgattam a szemeimet.

Csináltam reggelit Billnek, majd elindultam a munkahelyemre. Egy divatcégnél dolgozom, körübelül a „főnök jobbkeze” szerepet töltöm be. Először nekem kell átnézni a vázlatokat, és a bent maradottakból választ Tiffany. 

 Sok munkám volt, jön a nyár, ami egyenlő az új kollekcióval.

- Tiff, én ezzel ma nem tudok végezni.- mutattam az asztalomon lévő papírokra.

-Rendben, de azért örülnék ha a nagyrészét megtudnád most csinálni, hamár egy hétig hiányolnom kell majd téged.- sóhajtott.

7 óra kürül írtam egy SMS-t Billnek, hogy nem tudom mikor érek haza, de ne idegeskedjen. Erre nem jött válasz, szóval gondoltam még a fotózáson van. 

Egészen fél 9-ig bent voltam, siettem haza, hogy minnél hamarabb találkozhassam szerelmemmel. Mikor benyitottam a házba, sötétség volt. Ledobtam a cuccaimat, és elindultam a hálószobába. A zárt ajtó alatt kiszűrödött a TV fénye.

- Szia kicsim megjö...-nyitottam be, de egyből megis bántam.

Bill egy szőke hosszúhajú lánnyal volt az ágyban, és éppen csókolóztak. A lány rémülten nézett felém, és csak ekkor láttam meg, hogy a lány nem más mint Tiffany.

-Nem hiszem el Bill...én azt hittem...-zokogtam- azt hittem szeretsz. És te Tiff, hogy lehetsz ekkora köcsög??- nem vártam meg, hogy bármit is mondjanak, elindultam lefelé a lépcsőn.

Vissza ültem a kocsiba és elindultam, a könnyeimtől alig láttam. Bill hívott, de nem vettem fel. Épp a kereszteződésnél mentem át, mikor egy kamion nekem jött oldalról.

Nem tudtam mi történik körülöttem, csak néhány hangot hallottam.

-Sűrgősen a kórházba kell érnünk, különben elveszítjük!-mondták.

-Tiff, menjel kérlek!- nyitotta ki az ajtót Bill.

A lány nem szólt semmit, csak mosolyogva távozott.

Bill csak üllt a nappaliban és nézett maga elé, mikor megcsörrent a telefonja.

-Kicsim, sajnálom!! Gyere haza és megbeszéljük!-sírtael magát a telefonban Bill.

-Jó estét, ön Nagy Bernadett hozzátartozója??-szólt bele a telefonba egy nő.

-Igen, és ön ki?-kérdezett vissza Bill.

- Bernadettet, egy súlyos autó baleset érte!- mondta a nő.

- Azonnal indulok!!- tette le a telefont Bill és már indult is.

Hamar beért a kórházba, neki mégis óráknak tűnt.

-Holvan??-rohant oda a recepciós pulthoz.

-Jó estét! Kit keres?-kérdezte egy idős nő.

- Nagy Bernadettet!!- mondta idegesen Bill, mintha a nőnek ezt tudnia kéne.

- A 3. emelet 483-as termében.- mondta a nő, miután megnézte a számítógépen.

Bill felrohant, de az ajtó előtt egy ápolónő állította meg.

- Elnézést, de még nem mehet be!-mondta bocsánatkérően.

- Mitörtént vele?-kérdezte Bill kétségbe esetten.

- Bernadettnek, súlyos agyrázkódása,belső sérülései vannak, valamint eltört a jobb könyöke.- mondta el a nő, szinte egy levegővel.

- És a baba??-kérdezte Bill.

- Sajnálom...-hajtotta le a fejét.

Bill lerogyott a székre és sírni kezdett, a könnyei egyre jobban hullottak.

- Bemehet, nincs magánál, de hallja amit mondanak!- jött ki az orvos, majd el is ment.

Bill bejött a kórterembe és megfogta a kezemet.

- Sajnálom picim, én nem akartam, hogy ez legyen! Nem tudom, miért csináltam. Én téged szeretlek, örökre!!-sírta.

Kinyitottam a szemem, és utolsó erőimmel megszorítottam a kezét. Bill felkapta a fejét.

- Kicsim, megfogsz gyógyulni! Minden rendbe jön!!- nézett a szemembe.

- Szeretlek.-mosolyodtam el, és ez volt az utolsó szó amit mondtam.

Minden napot úgy kell élni mintha az lenne az utolsó. Hiszen nem tudhatod, lehet hogy tényleg csak 1 nap van, amit ha elrontassz, akkor vége.