- Boldog Karácsonyt! – keltettem fel Billt, egy „jó reggelt” csókkal.

- Hmm… ha így kezdődik ez a nap, akkor hogy fog befejeződni…

- Hát, szerintem tökéletesen… mutatom is az első meglepit.

- Inkább bújj vissza mellém… - rántott be maga mellé a takaró alá. Ő behunyta a szemét, hogy még pihen egy kicsit, én felültem, elkezdtem simogatni a fejét és csak néztem őt, a számomra legtökéletesebb pasit…

- Miért nézel? Feküdj te is inkább vissza. – mondta csukott szemmel. Hát igen… már nagyon jól ismerjük egymást.

- Nem tudok Picim, fel vagyok már pörögve. – vigyorogtam.

- Látom rajtad… - nyitotta ki a szemét és rám mosolygott. – De minek hívtál az előbb?

- Picimnek… az egyik barátnőm hívott így régen, és eszembe jutott.

- Tetszik!

- Picim, kelj már fel! Meg akarom mutatni az első meglepit!!

- Nyugi, van még 24 óránk.

- Nem nyugszom le, mert annyit dolgoztam vele.

- Jó menjünk… jó leszek boxerbe is?

- Tökéletes leszel… - mosolyogtam rá. Megfogtam a kezét, és levezettem őt a nappaliba…

- Kicsim! Ez gyönyörű… - nézett csillogó szemmel.

- Imádom, ha Kicsimnek hívsz!

- Tudom. – és megcsókolt.

- Nagyon köszönöm. – A nappali egyik sarkában egy feldíszített karácsonyfa állt, és az egész szobát kidekoráltam.

- És ezt egyedül?

- Ühüm.

- Jól van, most már biztos, hogy megtartalak. – nevetett, és próbáltam rá mérgesen nézni, de nem bírtam sokáig én is nevettem rajta.

- Gyere reggelizzünk meg…

- Reggelit is csináltál? Mikor keltél te?

- Nem elég korán… - megreggeliztünk, vagyis inkább megetettük egymást, kimentünk a kertbe és építettünk, egy fiú hóembert és egy lány hóembert… A fiút én csináltam, a lányt meg Bill.

- Szép Kicsim, de az enyém szebb lett! – mondta a kis Egómanóm.

- Persze, blablabla… az enyém jobb lett. – néztem büszkén a művemet. Bár ne tettem volna. Bill telibe a fejem közepét találta el egy hógolyóval.

- Hehe, elég viccesen nézel ki.

- De te, hogy fogsz kinézni…- majd letepertem őt és megfürdettem.

- Na, szerintem neked ma már nem kell fürdened… egyébként annak a fürdésnek már itt volt az ideje… - mosolyogtam rá angyalian, nehogy megforduljon a fejében, hogy visszavágjon.

- Kicsim! Ha már megfürödtem, akkor nem kéne neked is? Tudod elég büdös vagy! – mosolygott rám, de elengedtem a fülem mellett a megjegyzést. Inkább elkezdtem szaladni…

Elkezdtünk a ház körül szaladgálni,. Bill nem tudott elkapni, én meg nem figyeltem, hogy már nem fut mögöttem, és szépen belesétáltam a csapdájába, jobban mondva ráestem, mert amikor észrevettem, hogy előttem van, én le akartam fékezni, csak hát a hónak van egy olyan tulajdonsága, hogy csúszik, így szépen ráestem Billre. De nem úsztam meg a fürdést se. Amikor már mindketten elég vizesek voltunk akkor bementünk.

- Bill, siess fürödj meg, aztán megyek én.

- Jó… - ment be a fürdőbe, majd fél perc múlva kinézett onnan. – Nem fürdünk együtt?

- Azt hittem már meg se kérdezed. – mentem be a fürdőbe és egymást masszírozva és kényeztetve jó két órát áztunk a kádban.

- Ez jól esett… - nyújtózkodott Bill a kanapén.

- Nekem is. – bújtam hozzá. – Ezt sose lehet megunni.

Az egész délutánt a TV előtt töltöttünk, ezért is szeretem a karácsonyt… jobbnál jobb filmek vannak. Egymáshoz bújva néztük a TV-t, néha röhögtünk egy-egy poénon, de nem szóltunk egymáshoz, jó volt ez így, el tudtunk merülni a gondolatainkba…

- Tényleg, mi van Tommal, még mindig nem beszéltek?

- Nem semmi. – szomorodott el. – Még egy sms-t se küldött, hogy Boldog Karácsonyt te fasz. Nem tudom… én nem merem felhívni, nehogy még jobban összevesszünk és olyanokat mondjak neki, amit nem akarok. Egyébként ő sértődött meg, neki kell bocsánatot kérnie nem nekem. – makacsolta meg magát.

- De azért szeretnéd őt látni nem?

- Hát persze. Már annyira hiányzik az a hülye gyerek. – szomorodott el.

- Bocs nem akartam Bill, ne legyél szomorú hiszem karácsony van, vagy mi a fene! Majd a varázs puszim segít! – felálltam és adtam a szájára egy puszit.

- Annyira hülye vagy! – nevette el magát. – Olyan jó, hogy vagy nekem… - behúzott az ölébe és szorított magához. Én adtam neki egy puszit az arcára és simogattam őt. Nehéz lehet most neki, hogy itt van a szeretet ünnepe és azzal emberrel, akit a legjobban szeret, össze van veszve. – Nagyon szeretlek. – nézett rám.

- Én is téged. – és megcsókoltuk egymást. – Oké ennyi volt a nap depis része. És most gyerünk partyzni…

- Partyzni?

- Azt mondtam? Nem azt akartam. Juj de egy idióta vagyok.

- Tudom Kicsim.

- Kapd be, jól van?

- Amint kinő Kicsim… nekem nem kell kétszer mondani.

- Hallgassunk már egy kis TH-t. – tereltem a témát inkább.

- Ne Kicsim légyszi ne!

- De Pici Babám. Tudom, hogy te is akarsz.

- De miért pont TH-t?

- Meg van rá az okom! – néztem rá, és láttam az arcán, hogy meg akarja kérdezni, hogy mi az ok, de túl jól ismert ahhoz, hogy tudja, hogy úgysem tudja meg. Háh, ezt a meccset én nyertem.

Így hát az akaratomnak megfelelően végighallgattuk a Zimmer 483-at, és örömmel nyugtáztam, hogy valahol mélyen örül annak, hogy újra elénekelhette a számokat. Akkor talán megfelelő ajándékot kapja majd idén karácsonykor.

- Már ennyi az idő?

- Ezek szerint.

- Akkor gyere ajándék osztás van! – megfogtam a kezét és behúztam őt a nappaliba. Ez a szoba este még szebb, mint gondoltam… Annyira családias és meghitt hangulata volt, ahogy beléptünk.

- Nézd csak a Mikulás meghozta az ajándékokat! – mutatott a fa alá Bill, mint az ötéves.

- Kicsikém, szeretnéd, ha megnéznénk az ajándékokat?

- Ühüm. – bólogatott csillogó szemmel. Leültünk a fa tövébe, odaadtuk egymásnak az ajándékokat.

- Tessék Kicsim ez a tiéd. – nyújtott át nekem egy dobozt Bill.

- Köszönöm szépen. Bill egy annyira szép, ez az a cipő, amit kinéztem magamnak.

- Pontosan! És még szeretnék egy gyűrűt kettőnknek, meg ha szeretnéd, akkor az ünnepek után nézhetnénk neked egy kocsit. Mit szólsz?

- Annyira örülök. – borultam a nyakába.

- Reméltem is. És én mit kapok? – kezdett el fészkelődni…

- Ezt… - adtam egy borítékot a kezébe.

- Egy nyaralás Dubai-ba! – csillantak fel a szemei. – Már nagyon régóta akarok Dubai-ba menni.

- Tudom. – mosolyogtam rá, annyira édes, ha örül valaminek, mint egy nagy gyerek. – És még valami. Ma elmegyünk egy bárba. És ott lesz az én igazi ajándékom. Ha gondolod el is kezdhetsz öltözködni, és szépen csípd ki magad! – kacsintottam rá, ő meg szalad fel a lépcsőn, hogy öltözzön. Csak mosolyogtam rajta. Kidobáltam a csomagolópapírt, majd én is mentem öltözni.

- Bill siess már, legkésőbb hétre ott kell lennünk. – tipikus, mindig rá kell várni.

- Itt is vagyok… na így megjelensz velem? – kérdezte mosolyogva.

- Tudod, most újra beléd szerettem.

- Ennek örülök, én minden nap újra szerelmes leszek beléd. – adott egy csókot a számra és elindultunk.

- Na megjöttünk. – állítottam le a kocsit, és kiszálltam belőle.

- Jó napot. Vivian Kaulitz névre van foglalva asztal.

- Erre jöjjenek! – mutatta a pincér, és hátul egy kis boxba ültünk le, és kértünk piát.

- Nagyon tetszik ez a hely. – nézett körbe Bill.

- Nekem is, most nyitottak nem rég, és amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy tetszeni fog. Bocsi ezt fel kell vennem. – mondtam Billnek, és kimentem.

- Szia… igen itt… szerintem igen… ne izgulj, örülni fog neki!… én is, szia.

- Ki volt az?

- A rendező, majd be kell mennem egyik nap.

- Ja, jó, akkor koccintsunk, erre a gyönyörű estére.

- És a folytatásra. – majd beleittunk a pezsgőnkbe, és akkor megláttam őket. Ők is észrevettek minket és odajöttek az asztalunkhoz és leültek.

- Sziasztok.

- Császtok. Nem mondjátok, hogy ezt a szar löttyöt isszátok, mindjárt szólok a pincérnek, hogy hozzon valami erősebbet. – Bill annyira meglepődött, hogy félrenyelte a pezsgőt.

- Jaj bocsi haver, így megijesztettelek, nem akartalak. – nevetett Georg.

- Ha látnád a fejed Bill. – nevetett Gustav is.

- Mit kerestek itt? – ezt tudta először kinyögni Bill.

- Ez a tünemény hívott meg minket.

- Mondta, hogy ezt szeretné neked ajándékba adni, hogy megint összejön a nagy csapat.

- Remélem nem késtem el. – érkezett meg Tom is.

- Gyönyörű vagy Kicsi Tökmag. – mosolygott rám Tom, és adott két puszit. Bill most már megkövülve ült, és nem tudta elhinni, hogy itt van Tom is.

- Te se panaszkodhatsz Kicsi Baba…

- Szia Bill.

- Szia Tom.

- Na mi van, az egyetlen bátyádat meg se öleled? – mosolygott Tom. Billnek könnybe lábadt a szeme és megölelte testvérét.

- Annyira hiányoztál. – mondta Bill Tomba bújva, de én halottam a hangján, hogy sír. Megnyugodtam, mégis sikerült.

- Te is nekem öcsi! – Tomnak se kellett volna sok, hogy el ne sírja magát.

- Annyira köszönöm Kicsim! Nagyon nagyon imádlak. – ölelt át Bill.

- Igazán nincs mit Picim! Én is nagyon szeretlek. – adtam egy puszit a szájára.

- Na megjöttek az italok.

- Igyunk arra, hogy ez életem legjobb karácsonya! – nézett rám Bill.

- A legszebb karácsonyra! – mondtam, majd felemeltük a poharunkat és egyszerre ért az össze az 5 pohár.