Sziasztok! A nevem Vivian, és egy elég gazdag csalásból származom. Az apámé német ország legnagyobb és legjobb lemezkiadója, és én vagyok az örököse. Van egy gyönyörű Villám amiben egyedül élek, és szerencsére egyke vagyok, így minden az enyém lesz a szüleim vagyonából. Átlag magas, gyönyörű, barna hajú lány vagyok, aki után döglenek a pasik, és mindent megkapok amit a számon kiejtek. Nagyon szeretem az életemet, mert tele van jóval és ragyogással.

Nagyjából ha egy hónappal ezelőtt mondtad volna nekem, hogy jellemezzem maga, akkor körülbelül ezeket mondtam volna. De most már valami ehhez hasonlót mondanék magamról.

Sziasztok! A nevem Vivian. Apukám a tulajdonosa Németország legnagyobb lemezkiadó cégének. Most azt gondoljátok, hogy de jó lehet nekem, mert biztosan eszméletlenül gazdag vagyok. Apáék mindent megvettek nekem, amit kiejtettem a számon. Csak szeretet nem adtak. Régen büszke voltam rá, hogy majd mindent én fogok örökölni, de ma már másként látom. Én vagyok a földön a legszegényebb ember, mert hiányzik a szívemből a szeretet. És a szívem két darabban van, mert a régi énem miatt egy akkora csalódáson mentem túl, amit szerintem elmondok nektek is…

Éppen beszálltam a tegnap újonnan vásárolt Ferrarimba, és elmentem Berlin legjobb és legpuccosabb szórakozóhelyére. Imádok ott lenni, csak hírességgel találkozok, és nagyon jól lehet ott pasizni. Sosem jöttem haza még onnan pasi nélkül. Egy nagyon rövid szoknyát és egy nagyon kivágott felsőt vettem fel, hogy arassak.

Amikor kiszálltam a kocsiból, megkaptam az első füttyszókat. Büszke voltam magamra, megint tökéletesen nézek ki.

- Üdvözlöm Vivian. A szokásosat kéri? – mentem oda a pulthoz, ahol a kedvenc pultosom állt.

- Szia Nick. Igen köszönöm. Írd fel a számlámra légy szíves.

- Máris hozom Kisasszony. – pár perc elteltével jött is vissza. – Tessék.

- Köszi Nick. –és belekortyoltam. Természetesen a legdrágább koktélt kértem. – Tudod Nick, ha nem csak egy egyszerű pultos srác lennél, tuti hazavinnélek magammal.

- Köszönöm Kisasszony. – de én már fordultam is a tánctér felé, hogy megnézzem a mai kínálatot, közben pedig szürcsölgettem az italomat. Sokan néztek rám elismerő tekintettel, nekem pedig egyre jobban hízott a májam. És akkor megláttam a ma esti befutót. Egy fekete hajú, magas srác lett a mai kiszemeltem. 3 barátjával ült az egyik boxba, és a másik haverja épp felém közelített.

- Nicsak, ki ez a szépség? – jött oda hozzám. Nem mondom eszméletlen jól nézett ki ő is, de ha egyszer valakit kiszemelek, nem változtatom meg a döntésemet.

- Szia, Vivian vagyok. – mosolyogtam rá.

- Hello, én Tom vagyok. – harapott az ajkába.

- Mondd csak Tom, hogy hívják azt a fekete hajú srácot, ott annál az asztalnál.

- Őt? Billnek, de…

- Jó, akkor küldöm ezt az italt neki, és remélem nem baj, ha már beleittam. – adtam oda a poharamat neki, és már fordultam vissza a pult felé tudtára adva, hogy nem nagyon vagyok rá kíváncsi.

- Öcsém tessék. – lökte oda a poharat tesójának.

- De én nem is ezt kértem.

- Ja, az a bige, akire én akartam rámászni, az küldte, és üzeni, hogy reméli nem baj, hogy ő már beleivott. Még mindig nem hiszem el, hogy a tesómat választja.

- Melyik az? – kérdezte Bill, mert tetszett neki az ital.

- Az a rövid szoknyás barna hajú ott a pultnál. – mutatott az irányomba, és elkezdtem Billnek integetni. Ő mosolyogva intett vissza.

- „Ez a pasi is az enyém mára!” – gondoltam magamba, és küldtem neki egy puszit. Ő csak mosolygott rám, de ekkor a biztonsági őr súgott valamit a fülébe és elkezdtek szedelőzködni.

„Ez nem lehet!” kezdtem el kotorászni a táskámba, és elővettem a névjegykártyámat, majd odasétáltam hozzájuk.

- Tessék Bill, itt a névjegykártyám, ha gondolod hívj fel… bármikor! – kacsintottam rá, majd felkaptam a kabátomat, és kimentem a kocsimhoz és hazamentem. Ilyen nem történt még velem. Ez az első, hogy egy pasi nem aludt nálam…

És amióta belépett Bill az életembe, kezdtem megváltozni. Egész éjszaka rajta járt az eszem, ahogy rám mosolygott, először elkönyveltem annak, hogy ez azért van mert még nem feküdtem le vele. Másnap amikor felkeltem, elkezdtem izgulni, hogy mikor hív már. Ez sem rám vall. És amikor csörgött a telefonom ismeretlen számmal, akkor nagyot dobbant szívem és bezsongva vettem fel. Randit kért tőlem, és egyre többet találkoztunk. Nem akart lefektetni, legelőször, és ezt valahogy én sem bántam, ő irányította a beszélgetéseket, és nem zavart, máskor meg idegesített, ha felőlem kérdezősködtek. Teljesen megváltoztatott. Elkezdtünk járni, ami talán tinédzser koromban volt utoljára, és nagyon jól éreztem magam, vele. Szerelmes lettem. De őrültem szerelmes. Erre akkor jöttem rá, amikor szakítottunk. Jó időzítés mi?

Egy hétre el kellett utaznom, mert apa mondta, hogy menjek vele ügyet intézni. Nem örültem neki, hogy egy hétig megint nem látom Billt, de apának nem akartam csalódást okozni.

Épp egy tárgyaláson ültünk, és épp azon gondolkoztam, milyen jó ké nap és láthatom az én szerelmemet.

- Kicsim! Menj haza.

- Micsoda? – néztem rá értetlenül.

- Menj haza, menj Billhze, látom rajtad, hogy nem itt vagy gondolatban. Már át is tetettem a jegyedet.

- Köszi apu. Nagyon szeretlek.

- Én is, de menj már. – sürgetett apu és halkan kimentem a tárgyalóterembe, onnan pedig szaladtam és fogtam egy taxit és elmentem a szálodába összepakoltam a cuccaimat, és közben felhívtam Billt.

- Szia Kicsim!

- Szia Bill, mi van veled?

- Mi lenne?

- Csak furcsa a hangod.

- Lehet, hogy egy kicsit megfáztam.

- Szegénykém. – feltétel nélkül hittem neki, lehet ez volt a baj.

- Sietnem kell Kicsim!

- Semmi baj, már csak két nap és találkozunk. – mondtam boldogan.

- Ahha szia Kicsim. – és már ki is nyomta a telefont. Nem értettem ezt a megmozdulását, de biztos nem ért rá.

Boldogan és sugárzó arccal szálltam fel a repülőre, és egész úton nem bírtam magammal, nemsokára látom Billt. Álmaim férfiát.

- Bill, ez micsoda? - kérdeztem rá, amikor beléptem a lakásba és egy csajjal csókolózott a kanapén.

- Kicsim megmagyarázom.

- Nekem te ne magyarázkodj. Rohadtul nem vagyok rá kíváncsi. – kezdtem el ordítani. – Tudod milyen szarul érzem most magam? Mintha valaki most szúrt volna a hátamba egy hatalmas konyhakést. És tudod mért? Mert azt hittem, hogy előbb én foglak majd megcsalni és nem fordítva. Pedig megtehettem volna… Annyiszor nem voltál itthon, mentél ide meg oda turnézgatni. Őrülten hiányzott az érzés, hogy valaki ott van velem, és akármikor hozzábújhatok. De én megnyugtattam magam, hogy nemsokára találkozunk, nem kell már sokáig kibírnom. Erre egy hétre megyek, csak egy hétre. És mit látok, hogy egy modell cicával épp faljátok egymást. Hiányoztam igaz? Ezt látom. Amikor megismertelek, egy öntelt beképzelt kurva voltam, aki akármikor és akárhol lefeküdt az első pasival akivel találkozott. Azt hittem, hogy én vagyok az úristen, és csak egyet kell csettintenem és minden ott hever a lábam előtt. Egy hónap alatt, amit veled töltöttem, olyan gyökeresen megváltoztattál, és megváltoztam melletted, hogy még most sem hiszem el. – itt már nem bírtam a könnycseppek csak folytak és folytak. – Én azt hittem, hogy tényleg szeretsz, mert én annyira szerelmes vagyok beléd, hogy azt igazából nem lehet elmondani. És azért jöttem előbb haza, hogy végre veled legyek. Erre kapok egy kis előadást. Köszönöm Bill, most legalább megtudtam milyen vagy te igazából. Olyan öntelt vagy mint én voltam. Változz meg szerintem mert az az élet szar! További jó szórakozást.  – és kiléptem az ajtón, és Bill életéből ezzel együtt. Beszálltam a kocsiba, letöröltem a könnyeimet, de már jöttek is az újabbak, és hazavezettem. Ahogy hazaértem, ruhástul dőltem be az ágyba, és ezzel a dallal ringattam álomba magam.

„Én azt hittem így jó,

Azt hittem így kell,

Élni csak fényben és

Gazdagon lehet.

De éreztem, hogy hiányzik még,

Valaki nekem.

Ki el jön hozzám velem éli,

Újra életem.”