Hinni kell az �giekben!

�

December 24.-e van. Gy�ny�r� ebben az �vben a t�l, igazi feh�r kar�csonyunk van. F�rjemmel, �s k�t gyermekemmel �gy �rzem, hogy b�k�s �s boldog kar�csonyunk lesz.

-Kicsim! – hallottam Bill suttog�s�t magam mellett – J� reggelt!

-Szia! – k�sz�ntem rekedtes hangon, majd lassan kinyitottam a szemeimet. Meglep�dve n�ztem kedvesemre aki m�r meleg�t�nadr�gban, nagy kab�tban �s egy k�t�tt sapiban guggolt az �gyam mellett.

-H�t te meg? – k�ny�k�ltem fel az �gyban, majd egy puszit adtam az ajkaira

-Kor�n kidobott az �gy… �s hogy hasznosan t�ltsem a reggelem elmentem a p�ks�gbe. – mosolygott, majd mell�m �lt

-Oh �s mi finomat hozt�l?

-Neked sajtos pog�cs�t, Emilynek �s Danielnek pedig kaka�s csig�kat!

-Meg is n�zem �ket! – k�sz�l�dtam ki a paplanok k�z�l

-Hagyjad! Most n�ztem meg �ket �s m�g �desen aludnak. – h�zott az �l�be �s egy puszit adott az arcomra

-„J� jeggelt” – hallottunk Daniel kiab�l�s�t �s fut�s�t

-„V�jj meg endem isz” – sik�totta Emily is, majd egy pillanat m�lva berontottak a h�l�szob�nkba

-Oh a mami kicsi kincsei. – mosolyogtam el magam �s magamhoz �leltem gyermekeimet. Daniel 5 �ves, Emily pedig 3 �ves… �ldott j� gyerekek. Egy rossz szavunk se lehet Billemmel… �letvid�m, �des gyerekek.

-„Hagy b�jjunk be hozz�tok pap����” – l�gott Emily apja nyak�n

-Tudod mit kicsim! A papi felhozza ide nektek a reggelit, �s majd itt megessz�k… De csak ha a mami is megengedi! – nevetett fel�m

-„J�cci mami” – b�jt hozz�m Daniel… Tipikus csal�di k�p… a kisl�ny ap�s, m�g a kisfi� any�s

-H�t most az egyszer! – egyeztem bele. Am�g Bill lent a konyh�ban �sszek�sz�tette a reggelit, addig mi bef�szkelt�k magunkat a takar� al� �s v�rtuk a papit.

-Itt is vagyok! – l�pkedett �vatosan Bill a hatalmas t�lc�val, rajta 4 habos kaka�val �s a p�ks�tikkel. Sz�pen, lassan megeszegett�k a reggelinket. Nem kellett sem az oviba, sem a munkahelyre sietni…

-Na �s mit szeretn�nek csin�lni az �n kis gyerk�ceim? – k�rdezte Bill, majd elkezdte csikizni a kicsiket… Nagyon j�l elvoltunk… szeretem az ilyen pillanatokat…amikor egyik�nknek sem kell sietnie… csak elh�ly�sked�nk a gyerekekkel

-�, most jut eszembe ! – kaptam a fejemhez – Az aj�nd�kok�rt most kell elmennem.

-Jajj, ne m�r kicsim. – szomorkodott Bill

-Gyorsan elmegyek �rte, �s j�v�k is haza hozz�tok!

-Elmenjek �n? M�r �gy is felvagyok �lt�zve… csak kocsiba �l�k �s m�r megyek is.

-�h nem kell k�szi… Te m�r elment�l a reggeli�rt…majd �n elmegyek. Egy f�l �ra �s itthon is vagyok! – gyorsan felkaptam magamra egy egyszer�, de meleg ruh�t �s visszamentem a h�l�ba

-Fogadjatok sz�t apucinak! – adtam egy puszit a gyermekeimnek, f�rjemnek pedig egy cs�kot

-„V�junk mama” – mondta Daniel, majd bekapcsolta a mesecsatorn�t. Bill gyorsan kik�s�rt a gar�zsba

-Szeretlek! Nagyon vigy�zz az �ton, lehet hogy m�g le van jegesedve. Reggel m�g olyan volt.– h�zott mag�hoz �s megcs�kolt

-Rendben, vigy�zok magamra! Szeretlek! – simogattam meg az arc�t, majd besz�lltam a kocsimba �s elhajtottam. �pp a kedvenc dalomat d�dolgattam vezet�s k�zben, amikor arra lettem figyelmes hogy egy fekete terepj�r�s f�rfi idegesen dud�l m�g�ttem…Hagytam is hogy megel�zz�n… nem akartam feltartani… ez volt az �n hib�m. A f�rfi k�r�ltekint�s n�lk�l hajtott mell�m, a jeges �ton megp�rd�lt a tengelye k�r�l, majd a szembej�v� nyerges kamionnal front�lisan �tk�z�tt… Minden egy pillanat leforg�sa alatt t�rt�nt. A kamion p�tkocsija lesodort az �tr�l engem is elsodorva �s �n az �rok csap�dtam… Innent�l kezdve minden kiesett n�lam. Nem �rz�keltem a k�lvil�got, nem tudtam hogy mi t�rt�nik k�r�l�ttem…

�

-Tom! – sz�lt bele Bill k�ts�gbe esett hangon- Anita.- �s elcsuklott a hangja

-Mi van Bill? Mi t�rt�nt?

-Anit�nak balesete volt a sztr�d�n. – kapkodta a leveg�t - �s most m�t�tt�k, de k�m�ba esett. – s�rta el mag�t

-Atya �g! Azonnal megyek… a gyerekek hol vannak?

-A szomsz�dokn�l… szeg�nyk�im annyira megijedhettek… - szipogta

-Melyik k�rh�zban vagytok? – Tom

-A Szent Ann�ban…

-5 Perc �s ott vagyok.

-J�l van… de nagyon vigy�zz magadra. – tette le Bill a telefonj�t. Ez id� alatt az orvos besz�lt Billel �s megengedte neki hogy bent maradhasson velem…

-Itt is vagyok Bill ! – toppant be Tom a k�rtermem ajtaj�n

-Hogy van Anita? – l�pett k�zelebb az �gyamhoz

-K�m�ba esett… - mondta maga el� b�mulva

-Sajn�lom. – hajtotta le a fej�t – Az orvosok mit mondtak?

-Semmit… - mondta �lettelen�l. – V�rjunk! Ez az egy megold�s van… v�rni �s v�rni, am�g� fel�bred. Ha egyszer m�g fel�bred szeg�ny! – t�rt ki bel�le a s�r�s

-Jajj Bill – �lelte mag�hoz �ccs�t- Fel fog �bredni, hidd el!

-Megk�rhetn�lek valamire?

-Persze mond csak.

-Emily�ket elvinn�d magatokhoz n�h�ny napra?

-Ez term�szetes. Sarahval vigy�zni fogunk r�juk! Behozzam �ket?

-Igen… de csak hogy elmondjam hogy most mi t�rt�nik vel�nk!

-Biztos Bill?

-Igen. – mondta hat�rozottan majd elk�sz�nt testv�r�t�l, aki egyb�l is ment a gyerekek�rt. Este 7 �ra k�r�l toppant be Sarah �s Tom a kicsikkel a k�rterembe. A gyerekek ahogy megl�tt�k az apjukat, egyb�l fut�snak indultak.

-„Sia pap���” – �lelte �t apja nyak�t Emily

-Szia kicsi bogaram! – simogatta meg l�ny arc�t, majd fi�t is mag�hoz �lelte

-Most j�l figyeljetek a papira! – guggolt le el�j�k ,� majd vett egy nagy leveg�t- A maminak �s nekem itt kell maradnunk n�h�ny napra.

-„De mij�rt?” – k�rdezte k�ts�gbe esett arccal Daniel, majd az �gyam mell� s�t�lt �s a kis kez�t az �n kezemre tette

-Nagyon elf�radta anyuci �s sok alv�sra van most sz�ks�ge.

-„De otthon is ajudhatna” – felelte Emily majd � is az �gyamhoz s�t�lt

-Itt lesz a legjobb anyucinak… - mondta Bill el – el csukl� hangon – �gyhogy most n�h�ny napra Tom b�csi�khoz fogtok k�lt�zni.

-„�n nem akajok” – pityeregte el mag�t Emily – „�n a mamival sejetn�k lenni”

-Jajj �desem… ne s�rj! Mit sz�lna a mami, ha l�tn�, hogy az � kis hercegn�csk�je pityereg? – nyugtatta Bill kisl�ny�t �s let�r�lgette apr� k�nnyeit

-„Emily… anyucinak most aludnia kell… a papi megmondta!” – sz�lalt meg Daniel

-Igen kicsi fiam. – �lelte meg gyermekeit, majd egy-egy puszit adott gyermekeik arc�ra – Daniel nagyon vigy�zz a kish�godra.

-„�gy lesz apuci!”

-Gyertek kicsik�im – sz�lalt meg Sarah aki eddig az ajt�ban �llt – Ideje hazamenn�nk… biztos f�radtak vagytok m�r.

-„�jmos vagyok m�j… de a mamit akajom!” – n�zett k�nnyes szemekkel Emily, majd Sarah karjaiba vette �s megnyugtatta. Szeg�ny nagyon �ssze lehetett zavarodva… nem �rtette hogy most mi zajlik k�r�l�tte

-„Papi bej�het�nk majd holnap anyucihoz?” – k�rdezte Daniel mik�zben Tom adta r� a kis kab�tot

-Persze, kisfiam… - �lelte m�g egyszer mag�hoz kisfi�t majd kisl�ny�t – Meg�g�ritek, hogy j�l viselkedtek Sarah n�ni�kn�l?

-Igen. – felelt�k egyszerre

-H�t… akkor szia Bill. – adott 2 puszit Sarah, majd Tom is odament

-Vigy�zunk a gyerekekre �s nyugodj meg… Anita fel fog �bredni! – mondta halkan majd meg�lelte az �ccs�t

-„S�p �jmokat mami” – mondt�k egyszerre a kicsik majd integettek �s kil�ptek a k�rteremb�l

-Szerelmem… - n�zett k�nnyes szemekkel r�m, �s le�lt az �gyam mellett l�v� sz�kre – Nem hagyhatsz itt engem… a gyerekeket! Sz�ks�g�nk van r�d. – fogta meg hideg kezem, majd megpuszilta a k�zfejem. Pr�b�lta visszafojtani a bel�lr�l k�nz� s�r�st… de nem b�rta. 1000 sz�mra hullottak a k�nnyei…

-Annyi minden sz�pet �lt�nk meg… nem lehet hogy most v�ge legyen a szerelm�nknek. – suttogta

�

Eml�kszel a tal�lkoz�sunkra? Azt mondtad olyan volt mint egy mese. Egy operab�lon tal�lkoztunk… eszem �g�ban sem volt elmenni. De anya r�besz�lt! �s elmentem… Ahogy megl�ttalak abban a csodasz�p feh�r ruh�dban, el�llt a l�legzetem. Az arcodat egy kis maszk fedtem �pp �gy mint az eny�m! De tudtam, hogy gy�ny�r� arcra tal�lok majd a maszk alatt. Amikor felk�rtelek egy t�ncolni, Te f�lve mondt�l „Igen”- t. M�g most l�tom magam el�tt, ahogy �vatosan leveszem r�lad a maszkot, �s megpillantom ragyog� szemeidet. M�g �letemben nem l�ttam olyan gy�ny�r�, �szinte szemeket… �n f�lve engedtem, hogy leleplezd arcom. Nem tudtam, hogy mik�nt fogsz viselkedni. Tartottam att�l, hogy megismersz, mint a Tokio hotel �nekes�t… de �n azt akartam, hogy �gy n�zz r�m, mint egy �tlagos fi�ra. Amikor megpillantott�l, l�ttam a szemedben, hogy Te m�r az els� pillanatban felismert�l. �s mikor az el�sz�r cs�koltalak meg a csillagos �g alatt, azt mondtad: „Fekete hercegem”. Egyb�l bel�d szerettem… - t�r�lgette a k�nnyeit

�

Eml�kszem, hogy mennyire v�rtad az esk�v�nk napj�t! – mosolyogta el mag�t – B�r azt mondtad hogy megel�gszel egy kicsi esk�v�vel is, de �n azt akartam, hogy mindig eml�kezz arra a napra. A templom telis – tele volt a kedvenc vir�goddal, a feh�r r�zs�val. Ahogy apuddal megjelent�l, a sz�vem teljesen meg�llt… l�legzetel�ll�t�an gy�ny�r� volt�l. Mint egy angyal… Az esket� pap besz�d�t alig b�rtuk kiv�rni… mindig egym�sra mosolyogtunk mint k�t ovis. Tiszt�n eml�kszem arra a napra, amikor Te kijelentetted hogy �n milyen ovisan szeretlek. Nem s�rt�dtem meg, hiszen igazad volt… �gy �vtalak mindent�l, mint egy kis ovis a macij�t! �gy szerettelek, �s szeretlek mint egy ovis… Csak Te kellesz nekem. B�rmi is t�rt�nj�k Te �r�kk� szent leszel nekem… - simogatta meg a k�zfejem �s egy pici puszit adott a homlokomra

�

Eszembe jut Daniel sz�let�se is. Aznap volt a turn�sorozatunk utols� �llom�sa. Te azt mondtad, hogy maradjak Veled… mert sz�lni fogsz. Meg�lmodtad az el�z� �jszaka. De m�g 3 h�t volt a sz�l�sig… biztos voltam hogy m�g v�r egy picit Daniel. �pp a koncert kell�s k�zep�n voltunk, amikor a f�lemre mondt�k a j� h�rt. A hangom elcsuklott a boldogs�gt�l, �nekelni sem tudtam. Tom�k ijedten n�ztek r�m, a fanok led�bbentek. P�r m�sodperces cs�nd ut�n, f�lve de magabiztosan belesuttogtam a mikrofonomba: „Te j� �g… sz�l�nk! ” �Majd hatalmas k�nnyekkel v�gt�ztam le a sz�npadr�l �s padl�g�zzal hajtottam a sz�l�szet fel�l. J Te m�r bent fek�dt�l a sz�l�szob�ban mikor be�rtem. Gyorsan r�m aggatt�k a r�mes orvosi g�nc�ket. Z�ld ruhacip�, az a ki�llhatatlan ruha, maszk �s a fejemre az-az id�tlen bigy�… de nem �rdekelt hogy �gy n�zek ki mint egy boh�c. Oda�lltam mell�d �s megfogtam remeg� kezed. Nyugtatni pr�b�ltalak, de nem siker�lt… minden tol�f�j�s ut�n er�sen markoltad a kezem. �jul�s k�zeli �llapotba ker�ltem, hiszen a v�rkering�st v�gleg kiszor�tottad bel�lem… de m�r semmi sem �rdekelt, amikor meghallottam, hogy fels�rt a mi kisfiunk. – k�nnyezett meg ism�t

�

-Nem mehetsz el k�z�l�nk! �lned kell m�g szerelmem! Mi lenne vel�nk n�lk�led? Ha meghaln�l �n is ut�nad menn�k… nem b�rn�m elviselni a keser� mag�nyt. A gyerekeknek anyuk�ra van sz�ks�g�k… egy �des anyuk�ra aki mindig vel�k lesz. Emilyk�m is annyira �ssze volt zavarodva… nem �rtette, hogy az � anyuci�k�j�nak mi�rt kell most bent maradnia…

�

Eml�kszel, hogy mennyire szerett�nk volna egy kisl�nyt Daniel mell�? Minden �lmunk egy kisl�ny volt. Az 5. h�zass�gi �vfordul�nkra elvittelek egy kis szigetre… aminek az volt a neve hogy Szent Emily. Csod�s egy hetet t�lt�tt�nk ott… csak mi voltunk ott �s senki m�s. Mindv�gig egym�ssal foglalkoztunk. K�nyeztett�k, �lelgett�k, pusziltuk egym�st. Ott, a kis mesebeli paradicsomban fogant meg Emily.� �rezt�k azon az �jszak�n, hogy ism�t sz�l�k lett�nk… �s mikor megsz�letett, nem adhattunk neki m�s nevet, mint ahol megfogant…

�

-De nem is f�rasztalak. Rem�lem hallottad, amiket most Neked mondtam. Hiszek abban, hogy ott fent seg�t majd Isten nek�nk – kulcsolta im�ra kezeit – Sz�p �lmokat szerelmem. – f�l�m hajolt, egy gyeng�d puszit adott az ajkaimra, majd kezemet fogva elaludt.

-„Persze hogy hallottalak Picim… minden szavaddal er�t adt�l, hogy fel�bredjek, �s �jra veletek legyek. Soha sem hagyn�lak itt tieteket! Hisz szeretlek Titeket!

– gondoltam tudat alatt, majd hatalmas er�t v�ve magamon, alig �rezhet�en de megszor�tottam kedvesem puha kezeit �s kinyitottam a szemeim. Szerelmem k�nnyekkel k�szk�dve n�zett r�m, elmosolyodott �s h�l�t adott az �gnek, hogy �lek…

�

Tal�n nem is kellett szebb aj�nd�k Billnek ezen a kar�csonyon… hisz Kedvese �j �letet kapott az �giekt�l…

�

�

�Anita(L)Bill