Kop-Kop!!

Rémülten ült fel egy lány az ágyában, és nézett körül a szobában. A hangok megismétlődtek. A szemét a hang irányába fordította, és meglepetten vette észre, hogy az ablak felől jön, mégpedig két hógolyó okozta. Először megrémült, hiszen annyi rémtőrténetet hallani, de aztán mégis erőt vett magán, és az ablakhoz sétált. Az ég már sötét volt, az utcai lámpák gyenge fénye világította csak meg annak az illetőnek a körvonalát, aki a hógolyókat dobta. Violett gyorsan felhúzta az ablakot, és kikiálltott rajta:

- Te hogy kerülsz ide??- majd hirtelen a szája elé kapta a kezét. Még sem kellett volna ilyen hangosan, mert hangok jöttek az ajtaja mögül.

- Kicsim, minden rendben van??- hallotta anyja aggódó és egyben álmos hangját.

- Persze anya, csak... csak véletlenül ráfeküdtem a Tv távirányítójára!!

- Jól van...- majd egy ásítás.- Jó éjt Kicsim!!

- Neked is anya!!- majd csoszogó léptek, és ajtócsapódás jelezte, hogy az anyja visszatért a szobájába. Violett visszafordult az utcára, de az alak már nem volt ott. Körbe nézett egyszer, majd mégegyszer, de még mindig nem látott senkit, így úgy döntött bezárja az ablakot, és csak képzelődött. Éppen csukta volna be, amikor két kéz kapaszkodott meg az ablakpárkányban, amikhez egy kötött sapkás, csillógó szemű fej tartozott.

- Violett!!- mondtam halkan az idegen, és hallatszott a hangján, hogy erölködik. A lány először megijedt, és majdnem lecsapta az ablakot, de a kezdeti sokkból feleszmélve feljebb tolta az ablakot, és átsegítette a párkányon a fiút.

- Hogy kerülsz te ide??- tette fel a kérdést újra.

- Te engedtél be!!- dölt neki a falnak a földön ülve a fiú.

- Nem úgy értem, hanem hogy ide?? Magdeburgba??- guggolt elé a lány.

- Én vagyok a mikulás!!- vigyorgott a srác, majd levette a sapkát, utat engedve fekete fürtjeinek.

- Akkor ezek szerint jó kislány voltam??- ment bele a játékba a lány.

- Hát...- vonta közelebb magához a lányt, hogy az arcuk már csak pár centiméterre volt egymástól.- Igen!!

- És mit kapok??- kérdezte a lány álmatag hangon.

- Hm...- húzta a fiú édes mosolyra ajkait.- Mit kérsz??

- Téged...- suttogta csendesen a lány, majd közelebb hajolva a fiúhoz, ajkaik egy végtelen táncba kezdtek. A szobábab forrt a levegő, a nyitva hagyott ablak ellenére is, pedig odakint repkedtek a minuszok. A napsugár első sugarai lassanként rávetették fényüket a pékésen szunnyadó párra, felébresztve ezzel őket.

- Mennem kell!!- suttogta szenvedő hangon a fiú, majd megpróbált felállni, de a lány visszahúzta a kezénél fogva.

- Ugye csak álmodom??- kérdezte. A fiú mosolyra húzta a száját, majd megrázta a fejét.

- Nem!!

- Biztos??

- Teljesen!!

- 100% százalék??- a fiú halkan felnevetett, majd visszadőlt az ágyba, elvéve Violett telefonját az éjjeliszekrényről, és arconcsókolta a lányt, egy vakus villanás kíséretében.

- Itt az bizonyíték!!- mutatta a képet a lánynak, majd felkapta a cuccait, és az ablakból búcsúcsókot küldve elment. A lány még nézte egy darabig a képet, majd kitette háttérképnek, majd a telefont az éjjeliszekrényére helyezte, még vetett az ablakra egy pillantást, és visszamerült az álomvilágba.

- Kicsim, ébresztő!! Gyere reggelizni!!- hallatszott egy teljesen éber hang, az ajtó mögül.

- Megyek!!- jött a válasz valahonnan a takaró alol, majd két láb, két kéz, és végül egy bozontos kobak bukkant elő. A fejhez tartozó szemek még kóstolgatták egy darabig az erős fényt, amely az ablak felől jött, majd hirtelen mégis kipattantak, és a lány máris az ablaknál termett. Zárva volt, úgy zárva, mint ahogy tegnap este az anyukája hagyta, és egy szem hó sem volt az utcán, sem pedig az ablak párkányán. Szomorú mosolyra húzódott az ajka, és még szomorúbban nyugtázta magában:

-"Csak egy álom volt!!"- majd felvette a köntösét, és a telefonjáról meg is feledkezve futott ki a szobából. Épp hogy kilépett...

Pitty-pitty

Törte meg a csendet egy kis hang, amely az éjjeliszekrényen heverő telefonból jött. "Akkumlátor lemerült!!" volt olvasható a kijelzőn. A lány visszaszaladt a telefonja hangjára, majd meglepetten vette tudomásul, mi a háttérképe. Még a hideg is kirázta, amint megpillantotta...

-"Talán még sem álom volt??"- nézett értetlenül a telefonjára, ahol boldogan feküdt szerelme karjaiban...