Ábránd és valóság…

Gyűlölök náthás lenni. Itt a nyár én meg meg vagyok fázva! Na ehhez szóljatok hozzá. Múlt héten voltunk kirándulni az osztállyal. Nem mondom h nagyon fel voltam öltözve de akkor is, ennyire megfázni.

Ezen a héten is mennek, most átrepülnek az óceánon egyenesen Spanyolországba.

Oh, nem említettem? Amerikában lakok és az osztályom tele van tini sztárokkal. Nem szeretnék kérkedni, de én is az vagyok. Van egy délutáni 1 órás sorozatom. Most arra gondoltok, hogy biztos Hannah Montana szerűség, de egyáltalán nem. Nem vagyok egy nyávogós csaj. De annyira nem erről akartam most beszélni. Szóval nagyon beteg vagyok. Meg akarok halni, általában ez van ha megfázok. Gyűlölök mindent és mindenkit. Hagyjon mindenki békén csak akkor jöjjenek ha teát hoznak vagy sajtos sütit.

Persze megvan a kivétel. Csak azt vártam, hogy Bill végre feljöjjön hozzám. Jóban vagyunk, legalábbis ő így tudja. Én halálosan szerelmes vagyok belé. Nem tudom miért pont ő… lehet h az édes német akcentusa miatt, én nem tudom de iszonyatosan rá vagyok kattanva a srácra.

Egész nap az ágyban feküdtem. Már épp ott tartottam, hogy megírom a végakaratom és az utolsó levelem miszerint megölt az unalom, kérem! Tartóztassák le.

De akkor kinyílt az ajtóm és belépett rajta az, akit a legjobban vártam. Nem mondhatnám, hogy meglepett, hogy itt van, hisz számítottam rá, de hogy mennyire számítottam!

- Szia! – lépett beljebb

- Szija! Hát te? Mi járatban?

- Nem voltál suliban, gondoltam beteg vagy, nem ilyenkor szoktál forgatni.

- Szóval emlékszel mikor forgatok? – mosolyogtam rá csíntalanul

- Jó a memóriám. Vagyis inkább szelektív, emlékszem arra aki fontos nekem…

- Ennek örülök!

Nem tudtunk mit mondani a másiknak, de nem is nagyon éreztem, hogy kellett. Tök jó volt így.

- Leülhetek? – szólalt meg pár perc után

- Jaj persze! Bocsi!

Erre lehuppant az ágyam szélére. De nem valahova a végére, áh! Mellém. Nem szívesen mutatkoztam ilyen kócosan, de ezzel jár ha az ember beteg.

- És mi a baj? Miért ragadtál itthon szépségem?

- Minek neveztél?

- Bocsi, nyelvbotlás volt!

- Semmi baj, tetszett! Amúgy csak megfáztam, de tiszta láz vagyok!

- Csak megfáztál?

- Igen, semmi komoly!

- Akkor talán nem lesz nagy gond, ha én most…

- Te most?...

Kérdeztem vissza bódultan mikor megindult az arcom felé

Gyengéd puszit nyomott a számra. Most először kivettem a kezem a takaró alól és visszahúztam a fejét a számhoz.

- Ennyivel nem érem be! – néztem a csodás szemei közé

- Aludj egyet! Utána folytatjuk!

Megsimogatta a fejem és nem sokkal később el is aludtam. Nem tudom mennyit aludhattam, de mikor kinyitottam a szemem Bill már sehol nem volt.

Anyu kiabált fel, de nem értettem tisztán, mit mond.

- Szia nagylány! Veled meg mi történt? – lépett be Bill egy nagy csokor virággal az ajtómon

- Nem sok, mikor mentél el?

- Mi az, hogy mikor mentem el? – mosolygott értetlenül – Most jöttem.

- De hát itt voltál az… áhh… - esett le a dolog

Valószínűleg csak álmodtam az egészet. Na ez gáz, most meg is tudta, hogy vele álmodtam. Ciki…

- Ez most érdekes helyzet!

- Az… de nem gond! Majdcsak kidumáljuk valahogy!

- és mit álmodtál velem? Megmentettelek egy lezuhanó kősziklától, vagy superment játszva mentettem meg a világot és te voltál Loise? – vágott be egy supermanes pózt

Annyira röhejes volt, hogy az már hihetetlen. Nem is bírtam magamban tartani a röhögést.

Jól elhülyültünk. Olyan 2 óra hosszát ott volt velem. Aztán elment

Kicsit szomorú is lettem, meg el is fáradtam így nagy nehezen rábeszéltem magam, hogy elaludjak. Túlzottan nem akartam pihenni, de vártam, hogy hátha megint vele álmodok, vicces lenne.

Lecsuktam a szemeim és vártam, hogy elaludjak.  Forgolódtam, nagyon sokat, de egyszer csak tényleg elnyomott az álom.

- Szia szépségem! Felébredtél? Épp itt az ideje! Beígértem még egy csókot.

- Na jó,ez ijesztő. Te most már mindig vissza fogsz térni az álmaimba?

- Nem álmodsz! – mosolygott ismét

- Dehogynem! Az előbb felébredtem és akkor látogattál meg!

- Nem! Elaludtál addig én lementem és anyukáddal beszélgettem, nem rég jöttem fel, hoyg megnézzem ébren vagy-e.

- Összezavartatok!

- Ki?

- Te meg te! Komolyan nem tudom most melyikőtök ábránd és melyik valóság?