Mi lett volna ha…

Érdekes feltételezés, ugye? Mindenkinek megfordul egyszer, kétszer vagy állandóan a fejében. Nos igen, én is elmélkedtem már ezen, és arra jutottam, hogy mennyivel másabb lenne az életem és nem biztos, hogy annyival jobb is.

Elvégre itt élek Magyarországon a családommal és barátaimmal. Van pár barátom, akik évek óta megvannak és van jó néhány, akikkel most találkoztam. Van, akiket nem ismerek személyesen, de több mindent tudnak rólam, mint akár a legjobb barátnőm és bár nem találkoztam még vele és lehet, hogy akkor talán nem is lennénk ilyen jóban, mégis tudom, hogy számíthatok rá és ő megért engem.

Ez van az életemben, de mi lett volna ha… mi lett volna, ha akkor mikor megfoganok nem magyarországi anya hasában vagyok, hanem egy németében.

Mi lett volna, ha a Tokio Hotel közelében élnék…

Mi lett volna, ha én lennék Georg húga…

Mi lett volna, ha akkor is szerelmes lettem volna Gustavba…

Mi lett volna, ha esetleg viszont szeretne…

Mi lett volna, ha elhívott volna randizni…

Vagy Mi lett volna, ha távolról figyeljük egymást, és esetleg sosem jövünk rá, hogy tetszünk egymásnak…

Mi lett volna, ha egyszer együtt megyünk bulizni…

Szerintem ez…

- Hagyj már békén Georg!

- Ne ücsörögj már folyton itthon! Tudom, hogy rém izgalmas lehet az a könyv… a rovarok szaporodása. Jó ég hugi! Legalább rendes pornót olvasnál!

- Szállj le rólam, kell a házimhoz! Olvass te pornót, az a te asztalod!

- Köszi én is épp így szeretlek! Adok neked 20 percet, hogy felöltözz és eljöjj velünk.

- Nem megyek Billel és a bandájával bulizni, hogy aztán holnap megint jöjjenek a cikkek, hogy ki a rejtélyes csaj ott köztük. – mondtam elváltoztatott hangon kiemelve a Bill és bandáját

- Nem Billel és a bandájával mennél, hanem a bátyáddal!

- Akkor hagy menjek csak a bátyámmal!

- Szerinted akkor nem cikkeznének? – vigyorgott önelégülten

- Belőled ki nézné ki, hogy becsajoztál?

- Na takarodj öltözködni!

- Oké, de nem vágok hozzá jópofát!

Elmentem nagy duzzogva öltözködni. Kihúztam a szekrényemből egy fekete nadrágot és egy lila cső toppot rá egy fekete kabáttal. Mostanában bele vagyok őrülve a lila-feketébe de főleg a lilába.

Egy gyors sminket raktam fel és egy alacsonyabb magas sarkút.

- Hű hugi! Ahhoz képest, hogy nem akartál jönni! Le a kalappal!

- Bárhol be lehet pasizni! – kacsintottam rá

Csak húzni akartam az agyát de úgy tűnik elég jól sikerült a dolog, mert nagyon felhúzta magát.

- Gyerünk már!

Georg felkapta magára a napszemcsijét és már mentünk is. Néha heccből megfogja a kezem, hogy néhány paparazzót verjünk át megint, de most nem volt sok kedvem hozzá. Láttam, hogy benne tombol már a buli vágy, vagy csak épp a tesztoszteron túltengésének tudható be.

Megérkeztünk a klubba. Jó hely volt, voltam már párszor itt. Na jó a pincér tudja a kedvenc italom.

Georggal sikerült bejutnunk a VIP szektorba úgy, hogy nem vettek észre, bár fel nem foghatom, hogy sikerült.

- Haver, hol voltál? – pacsizott le Tom a tesómmal – Héj szija baby, de csinos ma valaki!

- Most épp duzzog, mert nem akart jönni, de elrángattam a felettébb izgalmas könyve mellől. – gúnyolt ki drága tesóm

- Kitalálom! Egy bogár élete? – kérdezte Bill is miután leültünk az asztalhoz

- Kösz Bill, örülök, hogy találkoztunk!

- Ne hallgass rá, tudod milyen! – jött oda hozzám Gustav

Vele vagyok a legjobb viszonyban, bár ez részemről nem véletlen. Egyrészt a bátyám legjobb haverja, másrészt a legnormálisabb a bandában és sajnos több időt töltök velük, mint szeretném. Igen, aki nincs velük, az szeretne, aki igen az meg nem.

De ott tartottam, hogy Gustav odajött hozzám és adott három puszit nekem. Kettőt az arcomra és egyet a homlokomra. Ez nekünk ilyen szokás. Kb. fél éve találtuk ki a buszon, mikor mindenki más aludt, mi beszélgettünk.

- Van kedved táncolni, ha már elvonszolt téged a drága bátyád ide?

- Ha rámozdulsz a húgomra megverlek! – mondta Georg persze poénból

 Ő tudta, hogy tetszik nekem. Mindent elmondok neki, és bár igaz néha húzzuk egymást akkor is imádom őt és ő is engem.

Viszont Gustavról sosem mond nekem semmit, csak azt, ha akarjuk, ismerjük meg egymást. De még csak azt sem mondja el, hogy Gustav gondolt-e már rám más szemmel.

- Persze, menjünk!

Megfogtam a kinyújtott kezét és kimentünk a táncparkettre. Nem sok ember van itt. Többnyire csak dúsgazdagok és néha-néha egy sztár is, de táncolni nem nagyon szoktak.

Mikor kiértünk épp átváltott egy lassú számra a DJ.

- Lassúzunk? – kérdezte csendesen

Csak bólintottam neki.

- Ez furcsa. – mondta

- Mi?

- Hogy itt vagyok veled.

- De ez miért furcsa?

- Mert te vagy Georg pici huga!

Elhúzódtam tőle, és a szemébe néztem.

- Mi vagyok?

- Ne haragudj, de ismerlek 8 éves korod óta.

- De akkor is!

- Gyönyörű vagy ma! Mármint nem úgy értem, hogy máskor nem csak most még jobban, persze mindig az vagy csak…

- Felfogtam! Te bókolni próbálsz

- De úgy tűnik elég bénán csinálom, ha visszakérdezel rá. – tett hozzá egy szégyenlős mosolyt

- Olyan aranyos vagy.

- Te pedig gyönyörű!

- Meddig hajtogatod még mielőtt megcsókolsz?

- Én… szóval… én.

Nem vártam meg még bármit is kimakog így óvatosan megcsókoltam. Tudtam, hogy Georg figyelt minket de kellőképp messzire táncoltunk már tőlük.

Visszacsókolt. Annyira édes volt és bámulatos és észveszejtő. Nem akartam abbahagyni, de elhúzódott.

- Sajnálom! – mondtam neki csodálkozva

- Nekem barátnőm van…

- Hogy micsoda?

- Sajnálom, hogy nem mondtam! Annyira gyönyörű vagy és olyan jó volt táncolni,de …

- Csak jó kihasználni másokat! Tudod mit. Igen te más vagy! Nem vagy olyan önelégült és „én vagyok a legjobb a világon”. De nem vagy normális ember és soha nem is leszel, mert hiába, hogy nem vagy Bill de ugyanúgy el vagy telve magadtól és ugyanúgy kihasználsz másokat! Tetszettél igen és fél éve beléd vagyok zúgva, de fogalmam sincs, hogy miért. Én most hazamegyek.

- De most jöttél!

- Szerinted azután, hogy így sikerült beégetni magamat még itt maradok veletek jó pofizni?

--filmszakadás effekt---

Na várjunk! Nekem nem ez van az álmaimban! Ha megkapom azt a lehetőséget, hogy elgondolkozzak mi lett volna, ha, nem ezt választanám.

--film visszatekerése a csókig—

- Régóta vártam már erre! – szólt a csók után

- Vártál? Akkor miért nem csókoltál meg eddig?

- Nem gondoltam, hogy tetszem neked!

- Hű de jó színész vagyok!

Gustav arcán láttam, hogy gondolkodik

- Mi az?

- Azon gondolkodok, hogy túl tolakodó lenne-e ha megkérdezném, hogy lennél-e a barátnőm, hogyha lenne egy olyan helyzet, hogyha Georg sem venné rossz néven és te is szeretnél velem lenni szóval, hogy lehetne-e?

- Egy mondaton belül 5ször használtad a lenni valamilyen változatát. – mosolyogtam el magam miközben ismét táncolni kezdtünk

- Válaszolj!

- Igen, szeretnék veled járni! – válaszoltam vidáman

Erre megcsókolt, talán még jobb volt ez a csók, mint az előző. Ez más volt, ezt már a barátomtól kaptam.

Egy kis idő múlva visszamentünk a srácokhoz—kézen fogva.

Épp jött oda az a pincérlány, akit ismerek évek óta és az italainkat hozta ki

- Hű de szépek vagytok együtt!

Ugye mennyire ironikus a sors? Szépek lennénk együtt, szerintem is azok lennénk! Ha én odaszületek, abba a közegbe és így élnék, mint Georg húga. Talán ez lett volna.

De én itt élek és hiába gondolkodok ezen, hogy mi lett volna, ha ez vagy az történik, mert nem történt ez meg az. Az történik, ami történik, és el kell fogadnunk.

De olyan nehéz, mikor tudod, hogyha az lenne, az milyen jó lenne…