2. rész. Vip részleg.
Nem állítom, hogy egy pillanatig is komolyan vettem Nia feltételeit, de azért elgondolkodtatott. Nem kell ahhoz komoly kapcsolatban élni, hogy egy este jól érezzem magam egy helyes sráccal. Csupán beszélgetni, ismerkedni. Így Nia is leszáll rólam és anyu is örülni fog. Végre elhiszi majd, hogy nem tértem át egy „más” irányba.
Aaronnal elkezdtem beszélgetni, de örömmel nyugtáztam, hogy igazam volt. Ez a srác nem csak hülyének tűnik… az is. Totál hülye. Mikor drága barátnőm észrevette, hogy Aaron csak beszél és beszél hozzám, én pedig elfordulva tőle szürcsölgetem koktélomat, felállt és a „bepúderezem az orromat, elkísérsz?” taktikával kirángatott a mosdóba.
- Na jó, belátom igazad volt. – ismerte el.
- Na ugye. Hagyj engem békén ezzel a sráccal.
- Új feltétel.
- Mégpedig?
- Én választok neked partnert, akivel meg kell ismerkedned. Ez így sokkal izgalmasabb is.
- Neked.
- És neked is az lesz. Ismerem az ízlésed, találok valakit neked, meglátod.
- Jól van. Találj végre egy helyes, értelmes, kevésbé öntelt srácot, aki képes beszélgetni úgy, hogy tényleg lekösse a figyelmem.
- Na jó ezt első látásra nehéz megítélni.
- Akkor csak találj egy helyes srácot. – mosolyogtam.
- Igenis.
- És Nia.
- Mi az? – fordult vissza az ajtóból.
- Adam egész normális.
- Ugye? – vigyorgott édesen és kiment.
Én pisiltem még egyet, ha már úgyis itt vagyok, majd kimentem. Ahogy kiléptem az ajtón, Nia szinte nekem ugrott.
- Meg van!
- Mutasd.
- Ott áll a pultnál szürke pólóban, kék farmer, barna haj.
- Hosszú hajú.
- És?
- Na jó. Legyen egy jó estéd, nem ellenkezem.
- Akkor később beszélünk. És figyellek. Nem rázod le egy perc múlva és hazudod nekem, később hogy hosszú órákat beszélgettetek, mert látlak.
- Kezdesz elfajulni egy kicsit.
- Na nyomás. Szép estét.
- Ja. Neked is. – kívántam viszont és fele annyira sem őszintén majd megindultam a pult felé.
Nem vagyok jó a leszólításban, a flörtölésben. Még jó, hogy a bárpultnál áll, mert kérhetek magamnak egy 30as számú koktélt, azzal is kitöltve az időt, míg szemből is megfigyelem ezt a háttal egész jónak tűnő srácot.
- Egy 30ast, légy szíves. – kértem a pont ott álló pultostól és leültem kiszemeltem – vagyis Nia kiszemeltje – mellé egy bárszékre.
Eszembe jutott útközben egy ötlet, aminek a végeredménye két esélyes. Vagy bénának tart, leordít és ott hagy, vagy aranyosnak találja ügyetlenségem, nem haragszik és még beszélgetésbe is elegyedik velem.
Ahogy megkaptam hát a koktélomat, elővettem a hátsó zsebemből a pénzemet. A pultos srác kezébe akartam nyújtani, de ez olyan szerencsétlenül sikerült, hogy a koktélos pohár felborult. Ráadásul egyenest a mellettem álló srác felé, beborítva színes alkoholos löttyel az asztalt, a srác pulton támaszkodó könyökét és felső ruházatát.
Ő pedig végre felém fordult, miközben arrébb ugrott egy „Basszus!”-t elengedve.
Megismertem. Egyből. És nem voltam boldog. Úgy terveztem, hogy könyörögve sajnálkozom és meghívom egy italra kárpótlásul, de most csak egy bocs, véletlen volt-ra tellett tőlem.
- Bocs, véletlen volt.
- Még egyet sóhajtok, és káromkodom magamban. Utána ha benne vagy, meghívlak a következőre, ha csak nem akarod a felsőmből kicsavarni.
- Nem szükséges. Ügyetlen vagyok, az én hibám.
A pultos fiú mosolygott egyet és előzékenyen elkezdte keverni a következőt.
- Tudod mit, akkor kárpótolj így.
- Hogy meghivatom magam egy italra?
- Igen. Nem mondhatsz nemet, nézz rám. Egy merő 30as vagyok. – nevetett.
- Igaz. – mosolyogtam én is.
Igazából szimpatikus volt. Baromira jóképű. Vagyis inkább helyes arcú, szép szemekkel és lehengerlő mosollyal. Tudja ez a srác, hogy mitől döglik a légy. De nekem most nincs kedvem őt körbe repkedni. Megiszom egy italt, és itt sem vagyok.
Nia asztala felé néztem, aki Adammel ülve minket bámult és teli szájjal vigyorgott. Színház.
- Parancsoljatok. – tett le elénk két egyforma koktélt a pultra a mixer.
- Van kedved ezt meginni az asztalomnál? A barátaimmal vagyok, ünneplünk.
- Hát akkor pláne nem akarok zavarni. – válaszoltam, mert nem akartam a bizonyos barátaival találkozni.
- Nem zavarsz, akkor nem hívnálak meg.
Átgondoltam. Évek teltek el, mióta legutóbb láttam Őt. Biztos, hogy nem ismerne meg. Legalábbis remélem. Viszont én megnézném Őt.
- Nem lenne illendő előbb bemutatkoznunk?
- Bocs, de.
- Nyugi. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ki vagy. – mosolyogtam.
- Georg. – nyújtott kezet.
- Viki.
- Akkor velem tartasz? Ezeket mindenképp el kell vinnem a srácoknak, és szerintem jól éreznéd magad velünk.
- Esélyem sincs elmenekülni ugye?
- Hát nincs.
- Na jó. Akkor add az egyik tálcát, viszem én.
Kezünkbe vettünk egy-egy tálcát és elindultunk – ahogy sejtettem – a vip részleg felé. Ez egy magasított szintű, elég jól elszeparált tér volt, bőrfotelekkel, asztalokkal, kisebb tánctérrel, hangulatvilágítással.
- Megjöttünk! – lépett fel az utolsó lépcsőfokon Georg.
- Na végre haver. Vattát köpök. – köszönte meg udvariasan Tom.
- Hoztam segítséget is. – állt arrébb, hogy én is fel tudjak lépni.
- Sziasztok.
- Fogadjunk te hozod a nehezebb tálcát. – nevetett Gustav.
- Égessetek, úgy van. Köszi.
- Mi történt veled? – kérdezte őt egy szőke hajú lány.
- Leöntöttem. – válaszoltam helyette.
- Véletlen. – vágta rá Georg, mert ahogy én is, ő is észrevette a szándékosság feltételezését az arcokon.
- Na jó. Én megyek. Köszi az italt Georg és bocs.
Letettem a tálcámat az egyik asztalra és levettem róla a koktélomat.
- Jó bulizást, akármit is ünnepeltek. – köszöntem így el és lesétáltam a lépcsőn.
Nem sértődtem meg, sőt inkább jobbnak láttam távozni. Nem tolakodhatok be egy vip-esekkel teli vip részlegre. Persze, hogy azt hitték, egy gyenge ötlettel próbálkozó rajongó vagyok. Pedig ha tudnák mennyire nincs igazuk.
Nem akartam visszaülni Niáékhoz, maradt a B terv. Mégpedig, hogy egyedül leülök egy olyan helyre, ami kiesik Nia látószögéből, majd később visszamegyek, elmondom, hogy igaza volt és ecsetelem, hogy mennyire jól éreztem magam. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
