5. rész. Törzsvendég vagy?
- Szia. – puszilt meg Nia, mikor odaért a megbeszélt sarokra.
- Szia.
- Hogy vagy?
- Nem tudnám megmondani. Izgulok és félek egy kicsit. De közben jó érzésem is van.
- Felkészültél?
- Tudod mi a legjobb? Hogy nem nagyon kell megerőltetnem magam. Bill az olvasatom szerint az olyan lányokat szereti mind külsőre, mind belsőre, mint én vagyok. Ráadásul nagyjából ugyanazok a dolgok érdekelnek mindkettőnket.
- Na ez jól hangzik. Járhatnátok.
- Hülye.
- Egyébként önző kisasszony még meg sem kérdezte, mi van velem és Adammel.
- Nia.
- Mi az?
- Mi van veled és Adammel. – mosolyogtam.
- Tegnap megcsókolt, miután hazakísért.
- És ezt csak most mondod?
- Valahogy a te témád nagyobb horderejűnek tűnt.
- És akkor ti most jártok?
- Igen.
- Ennek örülök.
- Tudom, hogy annyira nem, de jól esik, hogy legalább úgy teszel.
- Viszont egy dologra meg kell kérjelek. Ne mond el neki ezt az egészet. Senkinek ne mond el. Csak te és én tudjuk.
- Meg a blogodat olvasók.
- Ők nem tudják, ki vagyok valójában.
- Rendben. Kettőnk közt marad.
Ma gyalog mentünk, mert mivel Adam bandája lép fel, ezért ő már hamarabb ott kellett, hogy legyen. Jó volt látni Nia arcán az izgalmat, az örömet, hogy ott lesz és most már, mint az énekes barátnője nézi végig a fellépést. Ez jó érzés lehet.
Ahogy beléptünk, a szememmel őket kerestem. Nem láttam sehol a bandát a díszkíséretével.
Viszont vasárnaphoz képest elég sokan voltak a klubban. Nyári szünet. Csak ez lehet a magyarázat. Leültünk egy asztalhoz, ahová nagyjából egy perc múlva odajött Adam a kezében a két következő számú koktélunkkal. Megjegyezte. Noi csak szerelmesen mosolygott és megcsókolták egymást. Jó volt látni. Elterelték a gondolataimat Billről.
- Viki nincs kedved énekelni egy dalt ma este velem?
- Nekem?
- Persze. Hallottalak már párszor énekelni, sőt két hete itt karaokieztál és nagyon jól nyomtad.
- Nem tudom Adam. Aranyos vagy, de nagyközönség előtt még nem énekeltem.
- Most sincsenek többen mint akkor.
- Egy bizonyos közönségben lévő ember előtt nem akar beégni. – Nia.
- Ez nem igaz. Nem számít a véleménye.
- Gondolj bele, lehet így még jobban felfigyelne rád.
- Ja meg az a jó pár másik ember. Köszönöm Adam, de…
- Oké. Akkor a harmadik számnál várlak a színpadon. Itt a dalszöveg. – rakott le elém egy papírt, majd egy búcsúcsókkal elköszönt Niától és elment.
- Ez normális?
- Tudom, hogy élveznéd. Imádsz énekelni.
- A zuhany alatt.
- Megjöttek. – nézett Nia az ajtó felé.
- Billék?
- Igen. Jó páran, mint tegnap.
- Te hülye vagy? – kérdeztem tőle, mikor láttam, hogy integet.
- Megígértem Georgnak, hogy valahogy jelzek, ha itt vagyunk.
- Helló lányok. – jött az asztalhoz fél percen belül Georg.
- Szia. – köszöntünk nagyjából egyszerre.
- Látom van italotok, de a következőt én állom.
- Nem szükséges, tényleg. – feleltem.
- Tudom.
- Nem ülsz le? – ajánlotta fel Nia. – Én megyek Adam után. Jövök nemsokára. Készülj a fellépésedre. – kacsintott és elment.
- De.
- Légy szíves idd meg a koktélját. Nem kezdett bele. – ajánlottam fel. – Nem fog haragudni.
- Bocs a tegnapiért. – vágott is bele a közepébe.
- Semmi baj. Megértem a reakciójukat. Marhára nem volt ott szükség egy kívül állóra.
- Rosszul érzem magam a történtek miatt.
- Nem kell. Én leöntöttelek, úgyhogy kvittek vagyunk.
- Biztos?
- Tuti. – emeltem koccintásra a poharam.
- Egészségedre. – koccintott.
Rendes esetben flörtölnék vele, mert most így másodszori élőben találkozásra, már egyre jobban tetszik. Jó fej, közvetlen, rámenős, szép a szeme, vonzóak az ajkai és még a hosszú haja is tetszik. Ápolt és igényes. De ez nem egy rendes eset.
- És milyen fellépésről beszélt a barátnőd?
- A pasijáé a banda, aki ma fellép. Osztálytársak voltunk középiskolába és azt hiszi ez feljogosítja arra, hogy leégessen. Megkért, vagyis rám parancsolt, hogy énekeljek vele el egy dalt.
- Te fogsz ma énekelni?
- Igen. Nagyon úgy tűnik.
- De ahogy látom, annyira nem vagy mérges erre a srácra. – mosolygott.
- Kicsit azért izgulok.
- Kíváncsian várom.
Nem sokáig beszélgettünk, csörgött a telefonja, amit nagyjából két szó után – igen, jól van – le is tett. Elköszönt, azt mondta, később találkozunk és elment.
- Na végre haver. – Tom.
- Mit baszogattok?
- Nem egyértelmű? – David.
- Ez a lány nem rajongó.
- Aha.
- Tényleg nem. És tegnap szemetek voltatok vele.
- Hagyd már David. – szólt közbe Bill. – Ha rajongó lenne a csaj, akkor már rég itt toporogna aláírásért és közös fotóért. Ne aggódj már annyit.
- Kössz Bill. – Georg.
Megmondom őszintén, aggódtam a fellépés miatt. Egy kicsit jobban is, mint gondoltam. De azért nem tudta teljesen elterelni a gondolataimat arról, hogy ma van esélyem felkelteni Bill érdeklődését. Nem tudom még hogy kezdek hozzá, de majd jön magától.
Mikor elkezdődött a srácok kis koncertje, nekem már elfogyott a koktélom és utánpótlásért kellett indulnom. Addigra Nia is visszatért az asztalunkhoz, és mivel Georgal megitattam bosszúból a koktélját, ezért most neki is hozhattam.
- Szia. Egy 36os és egy 37es lesz.
- Törzsvendég vagy? – szólított meg hátulról valaki.
Egy pillanatnyi időm volt lefagyni, felfogni, hogy ő az és úgy lereagálni, hogy ne járassam le magam már az első percben.
- Sorba iszom őket. De nem a mai nap tartok a 37esnél. Mióta felfedeztük ezt a helyet.
- Értem. Ajánlasz nekem is valamit?
- 24-es. – vágtam rá kis gondolkodás után. – Kellően édes gyümölcsös és alattomos. Nem érzed benne annyira az alkohol ízét, mégis mosolyt csal az arcodra, mikor kiürül a poharad.
- Hm. Köszi. Írhatnál kis kommenteket a koktélok mellé az itallapra. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
