Mi lett volna ha……

Már 3 éve boldog párkapcsolatban élek életem szerelmével Bill Kaulitz-cal. Boldogok vagyunk de valami mégis beárnyékolja boldogságunkat….ez nem más mint Bill súlyos betegsége, ami évekkel ezelőtt elvette élete egyetlen értelmét….a hangját, és annak csak töredékét adta vissza a sors.

Tisztán emlékszem arra napra amikor megtörtént a trgédia, amikor a Tokio Hotelnek vége lett és amikor megismerkedtünk. 20 éves voltam, egyetemista, Ő akkor 22 volt. De egy nap minden megváltozott….

***

Egy szórakozóhelyen voltunk, Én szokás szerint a bandámmal amiben többségben fiúk vannak, Ő pedig a testvérével, Tommal volt ott. Abban az időben mindenki utálta és nem is ismerte már őket és bevallom én sem szerettem már annyira, mint régen.

Egyszer amikor egyedül maradtam az asztalomnál odajött hozzám és halk rekedtes hangon megszólalt:

  -Szia… Bill vagyok!

  -Szia, én Cally vagyok!

 Először azt hittem hogy nem fog sikerülni 2 mondatnál többet mondania, de meglepődötten vettem észre, hogy mégis sikerült neki. Láttam…… láttam a szomorúságot a szemében és az arcán, és hogy mennyire el van keseredve, elmesélte hogy egy lányt se talál aki járna vele, így felajánlottam neki a barátságomat. Elkezdtünk találkozgatni, randizgatni, esténként feljött hozzám és vacsorával vártam, igazi magyar ételekkel. Nagyon boldog volt hogy van még olyan ember a Földön aki nem fordul egy beteg embertől. Amikor összeköltöztünk Bill szigorúan megtiltotta az éneklést és bármiféle dúdolást, mindent ami emlékeztetné a múltra. Ha véletlenül dúdoltam akkor mindig csúnyán nézett rám, jelezve ezzel hogy hagyjam abba. Ma van 2008. szeptember 29-e.

  -Bill képzeld, azt olvastam az újságban, hogy ha ma este kiállsz az ablak elé este 8:00 és 11:00 között, és hangosan kimondod amit kívánsz akkor valóra válik!- újságoltam a jó hírt

  -Tényleg?- kérdezte Bill meglepődve, felcsillanó szemekkel.

  -Igen. Kipróbálod?- kérdeztem

  -Azt hiszem…… igen.- felelte mosolyogva

Eljött az este 8 óra, de mi vártunk fél 9-ig a biztonság kedvéért. Bill ekkor az ablakhoz ment és elmondta a kívánságát.

Másnap mikor felébredt nyújtózás közben valami furcsát vett észre. A hangja……… megváltozott…………sokkal tisztább, hangosabb és cseppet sem rekedt. Kiszalad a konyhába hozzám, hogy elmondja mit tapasztalt.

  -Cally képzeld……- kezdte lelkesen, de a szava is elakadt úgy meglepődött. Csoda történt……IGEN!

A hangja visszatért, és ugyanolyan volt, mint régen. Nagyon boldogok voltunk és egy szoros ölelésben fonódtunk össze. Délután Bill mindenkit felhívott a családban hogy elújságolja a hírt. Senki nem akart hinni a fülének, pedig valóság volt……

  -Ez hihetetlen……….amit mondtál az valósággá vált……… azt kívántam hogy a hangom legyen újra régi és egész napokat beszélhessek át akadály nélkül………és teljesült- bújt hozzám immár a nappaliban a kanapén ülve.

  -Nagyon örülök édesem, hogy teljesült a kívánságod……….én is ezt kívántam volna..- mondtam teljes boldogsággal.

Általában nem szokásom újságot olvasni mert csak a sok szenny van benne……. De mi lett volna ha az nap nem olvasom ezt el……… mi lett volna ha nem ebben az újságban van benne a cikk, hanem egy olyanban, amit nem olvastam el…………………Soha ne ítélj el valakit azért, mert már nem olyan mint régen. Az évek alatt megtanultam hogy nem szabad elfordulni senkitől, mert nem olyan mint Mi vagyunk. Csodák léteznek a Földön, de a kérdés továbbra is fennmarad: Mi lett volna ha……?