27. rész. Elég bizarr út volt.

Befeküdtem az ágyamba, bekapcsoltam a cd lejátszómat, betettem a kedvenc James Blunt albumomat és lefeküdtem. Szeretem ezt az albumot, és mivel kívülről tudom a számok szövegét, akarva akaratlanul is állandóan éneklem. Ez eltereli majd a figyelmem Billről.

Mikor reggel felébredtem, pont a kedvenc számom ment, Goodbye my lover. Ezek szerint egész éjjel ment. Jól is aludtam.

Szombat reggel. Mit fogok csinálni egész hétvégén? Nem merem Billt felhívni, mert még nem tudom, mi tévő leszek. Nia csak holnap este jön haza.

Mozi! Ez lesz a jó megoldás. Elővettem a laptopom, és míg bekapcsolt és felállt a rendszer, kimentem a konyhába teát csinálni. Hannover legnagyobb mozijának honlapjára tévedtem végre és rákerestem az új filmekre. Rengeteg van, amit még nem láttam. Anyuval kéne mennem, általában mindig kettesben megyünk. Csak nem haragszik meg, hogy most nélküle kritizálok agyon egy tucatvigjátékot, vagy egy langyi horrort. Rendeltem egy jegyet és felöltöztem, hogy lemenjek reggeliért a közeli kis boltba.

Csörögni kezdett a telefonom. Bill.

-          Szia. – vettem fel.

-          Jó reggelt.

-          Hamarosan akartalak hívni, ahogy megígértem. – hazudtam.

-          Velem töltöd a napot? Csak mi ketten.

-          Nem volna rossz, de ráérsz? Nem lesz baj?

-          Nincs semmi dolgom. Veled szeretnék lenni.

-          Én is veled. – vágtam rá ezt már sokkal őszintébben.

-          Ezt jó volt hallani.

-          Mikor találkozunk és mik a terveid? Én már foglaltam mozijegyet magamnak, de javíthatom kettőre.

-          Te már foglaltál jegyet magadnak? – ismételte kérdően. – Tehát nem volt terved velem lenni?

-          Én csak bebiztosítottam magam. Még nem szoktam hozzá alig egy nap alatt, hogy vagy nekem. – mentettem ki magam, úgy éreztem elég ügyesen.

-          Értem. Nos mehetünk moziba, de előtte átjöhetnél. A fiúk elmentek falat mászni.

-          Te hogyhogy nem mentél?

-          Mondanám, hogy miattad, de a legőszintébb verzió az, hogy az én karjaimmal és fizikai adottságaimmal nem túl bíztatóak a kilátások efféle sportokhoz.

-          Hát jó, átmegyek.

-          Érted küldöm Tobit.

-          Kettesben leszek vele?

-          Nekem még el kell készülnöm, és rendbe rakom a szobám. Nem hiszem, hogy látni akarod a trehány oldalam.

-          Pedig érdekes lehet.

-          Na jó, mikorra legyen ott?

-          Még reggeliznem kéne.

-          Jó ötlet. Hozzatok nekem is valamit.

-          Neked már megérte felhívnod engem. Én megyek hozzád, ki sem kell mozdulnod és még reggelit is viszek.

-          Ezért hiányzott nekem egy barátnő.

-          Na jól van kisherceg, küld a futárt. Húsz perc múlva kész vagyok.

-          Oké. Ja és a csokis croissant a kedvencem.

Miután letettük egy szó jutott eszembe, de nem mertem még a fejemben sem kimondani. Féltem tőle és gyorsan el is hesegettem a gondolatot. Én csak kedvelem Billt mindamellett, hogy évek óta forrongó gyűlölettel gondolok rá.

Mikor kijöttem a villámgyors zuhanyzásból, újra csörgött a telefonom.

-          Lefeküdtünk! – szólt bele szinte vinnyogva Nia.

-          Billel járok! – válaszoltam utánozva nevetséges hanglejtését.

-          Miért kell mindig überelned?

-          Nem állt szándékomban. Na és milyen volt?

-          Baromi jó. De mesélj inkább te. Jártok?

-          Igen. Tegnap este mégis eljött a parkba és bocsánatot kért. Aztán láttam rajta, hogy többet akar barátságnál. Össze-vissza habogott arról, hogy mi mindent kéne vállalnom, ha a barátnője lennék, én meg megcsókoltam. Azóta úgy néz ki, egy pár vagyunk. Legalábbis ma már úgy beszélt rólam, mint a barátnőjéről.

-          Ez jó! Írtál már a kíváncsi blogolóknak?

-          Még nem. – válaszoltam kis szünettel.

-          Ne már! Ezt tudniuk kell. Fantasztikus vagy. Alig egy hónap alatt elérted, amit akartál. Tudtam! Én tudtam! Nesze neked Bill Kaulitz, most meg vagy!

-          Na jó Nia, most mennem kell. Jön értem a testőre, átvisz hozzá.

-          Holnap este megyek, és részletes beszámolót kérek. Főleg az estétekről. – incselkedett.

-          Eszem ágában nincs lefeküdni vele. Nem vagyok kurva, hogy eszközként használjam a testem.

-          Egy kis móka azért belefér.

-          Na jó, szia.

-          Szia. – vigyorgott és letette.

Próbáltam nem felhúzni magam és igyekezni, mert ahogy kinéztem az ablakomon ott állt az út szélén az ismerős fekete, lesötétített kisbusz. Elképzeltem, ahogy mogorva úr ül benne, és baromira örül neki, hogy engem fuvarozhat.

Mikor kiléptem a kapun, kiszállt, átsétált az autó másik, felém eső oldalára és elhúzta a hátsó tolóajtót.

-          Jó reggelt. – köszöntem.

-          Jó reggelt. – felelte és megvárta, míg beszállok, hogy utána behúzza utánam az ajtót.

Nem beszéltünk út közben. Csak mikor megállt a közelben lévő pékségnél és megkérdezte, én mit kérek. Nem akartam túlfeszíteni a húrt azzal, hogy sokáig gondolkodom, így rávágtam, hogy sajtos pogácsát. Kiszállt és pár perc múlva visszatért egy zacskóval, amit az anyósülésre tett, miután visszaszállt a kormány mögé.

Mikor végre megérkeztünk, újra kiszállt. Gondosan körbe nézett, majd kisegített az autóból engem is. A kezembe adta a zacskót és elment.

-          Ez elég bizarr út volt. – köszöntöttem ily módon Billt, mikor ajtót nyitott.

-          Szia. – mosolygott kedvesen és adott egy puszit a számra.

-          Gyenge kárpótlás, de azért megteszi.

-          Hol a reggelim?

-          Gondolom ebben. – adtam oda neki a zacskót.

-          Gondolod?

-          Nekem túl sok közöm nincs hozzá. Tobi vette meg.

-          Ígérem máskor én megyek érted. De ne tudd meg, hogy nézett ki a szobám. Nem engedhettelek be.

-          Sebaj, mondtam. Kárpótlás a kulcsa mindennek. – viszonoztam végre mosolygását.

Hamar megreggeliztünk és közben Bill körbevezetett a stúdión. Úgy néz ki, mindenki szabad napot kapott, így kettesben lehettünk tényleg. Érdekes volt látni, hogy zajlik egy album felvétele. Láttam, ahol Bill énekli fel a dalokat, sőt ezt szemléltette is. Egy korábbi dalukkal, azt hiszem Reden lehetett a címe. Legalábbis a lényege ez volt. Tomnak rengeteg gitárja volt szanaszét és Bill elmondása szerint ez csak gyenge töredéke a teljes gyűjteménynek.

Mikor azt mondtam, még egy dalukat sem hallottam és egyetlen klipjüket sem néztem még végig, rámcsodálkozott. Nem tudtam, ez most sértődött vagy inkább meglepett reakció tőle. De szerintem titkon elvárta a barátnőjétől, hogy ismerje a dalait. Hisz azok a dalok az ő szerves részeit képezik. Tetszett, ahogy ezt mondta. És kicsit el is szégyelltem magam. Megígértem, pótlom a lemaradást.

Tündérien előzékeny módon előkeresett egy-egy példányt a korábbi albumokból és a kezembe nyomta őket.