28. rész. Régi fotók.

Mikor alaposan körbejártuk a stúdiót, felmentünk az emeletre, hogy megmutassa a szobáját is. Tényleg nem volt túl nagy és fényűző, de még mindig jobb, mint az én kolesz szobám. Hatalmas ágya volt, fekete selyem huzattal. Ez ragadta el az első pillantásom, ahogy beléptem.

-          Ez hatalmas.

-          Imádom. Én egész éjjel mozgolódok, kell a nagy ágy.

-          Kényelmes. – állapítottam meg, miután lehuppantam rá a hátsómmal.

Ahogy leült mellém megcsörrent a telefonja.

-          Egy perc és jövök. – ment ki a szobából, hogy ott vegye fel.

Abból az egy percből, bő negyed óra lett, amíg én körbe jártam a szobát. Megnéztem milyen dvd-k vannak nála, milyen cd-ket hallgat. Találtam egy csomó képet is róla. De főleg egy volt, amin megakadt a szemem.

-          Mit találtál? – kérdezte.

-          Csak a képeidet nézegetem.

Odajött a hátam mögé.

-          Ezen középiskolás vagyok. Elsős, ha jól emlékszem.

-          Igen. – feleltem bólogatva és meggondolatlanul.

-          Honnan tudod?

-          A hátoldalán van a dátum. – válaszoltam és megfordítottam.

Isteni mák, hogy ott volt valóban a dátum, amire számítottam.

-          Én is akarok ilyen képet látni rólad.

-          Hát azt nem hiszem, hogy fogsz.

-          Miért?

-          Mert nincs rólam középiskolás kép.

-          Hogyhogy?

-          Utáltam. Magam, a sulit, mindent. Szürke egér voltam a rosszabbik fajtából.

-          Biztos nem olyan vészes a helyzet. Hisz gyönyörű vagy.

Zavarba jöttem. A beszélgetés témája miatt, hisz pont ő tudja a legjobban, milyen ronda voltam akkor és pont ő mondja, hogy most milyen gyönyörű vagyok. Témát kell váltanom.

-          Te elpirultál? – fordított maga felé mosolyogva.

-          Csak egy kicsit.

-          Tényleg gyönyörű vagy. El sem hiszem, hogy velem jársz. – bókolt és a derekamra fonta kezeit.

-          Te sem nézel ki rosszul. – hízelegtem gyönyörű szemeibe nézve.

-          Most mire gondolsz?

-          Arra, hogy milyen rég volt valaki, akivel csókolóztam.

-          Bepótoljuk a lemaradást. – csókolt meg.

Bill elővett egy halom fotót később és az ágyán fekve nézegettük őket. Hihetetlen, hogy mennyit változott az évek alatt. Jó volt látni, hogy lesz egy manga hajú, bénán sminkelt srácból ez a pasi, aki itt fekszik velem.

-          A képekről jut eszembe. – ültem fel és a táskám után kutattam, amit az ágy végében raktam le. – Ezt láttad már? – kérdeztem, és a kezébe nyomtam drága csoporttársam által kinyomtatott képet.

-          Igen. – vette el. – Ne tudd meg mit hallgattam érte Davidtól.

-          Egy barátnőm nyomta a kezembe kíváncsian.

-          Mit mondtál?

-          Hogy Dortmundban voltatok valamiért és összefutottunk egy klubban. Később elmentünk enni egy lángost sokan, de valahogy erre a képre pont mi ketten kerültünk.

-          Ügyes.

-          Jól tudok hazudni, de csak ha muszáj. – vigyorogtam büszkén.

-          Jut eszembe. Mondj valamit franciául.

-          Tesztelsz?

-          Dehogy. Kíváncsi vagyok.

-          Hát jó. Je suis amoureuse de vos yeux. – mondtam kis gondolkodás és fejben gyakorlás után.

Bill arckifejezésén semmit nem láttam. Egyszerűen csak nézett a szemembe.

-          Na jó, mit mondtam? – kérdeztem.

-          Azt, hogy szerelmes vagy a szemeimbe.

-          Áháá, ez mindent megmagyaráz. – jutott eszembe egy régi emlék.

-          És pedig?

-          Ezt egy francia srác mondta nekem tavaly nyáron. A családjánál kaptunk szállást és egész nap követett. Aztán ezzel a mondattal búcsúzott. Illett volna előbb utána néznem, mit mondhatott.

-          Tom miatt léptél le, ugye?

-          Fogjuk rá.

-          Pedig már reménykedtem, hogy tudsz franciául és ezt te mondod nekem.

-          Sajnálom. Megijesztett, hogy mennyire utál.

-          Nem csak téged utál, ha ez megnyugtat. Minden lányt, aki a közelünkbe akar férkőzni.

-          De miért?

-          Elmondom, de nem tudsz róla.

-          Rendben.

-          Szóval volt egy csaj. A semmiből bukkant elő és Tomnak megtetszett. A csaj lefeküdt vele természetesen, ahogy az meg volt írva. És másnap ő tűnt el. Ő lépett le, nem várta meg, míg Tom teszi ezt.

-          Ezzel felkeltette az érdeklődését.

-          De még hogy. Tom kereste, aztán valahogy sikerült rábukkanni. Kiderült, hogy a lány egy az egyben Tomnak való. Ugyanazon filmek, zenék, kaják, hobbi satöbbi. Mint Tom lány verziója. Totál beleesett. Aztán egyszer csak címlapon láttuk viszont őket. A lány kitálalt az összes magazinnak, hogy milyen az ágyban a bátyámmal, miket csináltak együtt, Tom hányszor és hogyan vallott szerelmet. Nem tudom, hogy végig erre utazott-e vagy sem. Mindenesetre Tom totál kibukott, és azóta minden lányt potenciális veszélynek érez. Téged is. Szerinte azért vagy számomra tökéletes pár, mert te tudtad, hogy mivel válj azzá.

-          Én nem játszom meg magam. Ilyen vagyok.

-          Tudom. Vagyis remélem.

-          Nem bízol bennem?

-          Eleinte nem bíztam. Túl tökéletes voltál és az én életemben ezerszer át kell értékelnem, ki miért közeledik hozzám.

-          Idő van. – pattantam fel. Nem akartam tovább hallgatni ezt.

-          Milyen idő?

-          Nemsokára kezdődik a film. Ha még kukoricát is akarunk venni, időben oda kell érnünk.

-          Tényleg el akarsz menni?

-          Igen. Te nem?

-          Nem tudom. Olyan kényelmes itt.

-          De a srácok is hazajönnek és…

-          Nem fogsz senkit zavarni. Tom majd megszokja a helyzetet.

-          Ő a testvéred. Én meg az idegen lány, aki ki tudja milyen szándékkal fekszik most az ágyadban.

-          Ő a testvérem, te pedig az a lány, aki olyan jó társaság számomra, amiben már rég volt részem. Úgyhogy te maradsz, Tom meg majd megszokja, hogy hozzám tartozol.

-          Túl hamar megbízol bennem.

-          Hogy érted?

-          Hát tegnap óta járunk és te már ma az egész napot velem akartad tölteni. Összevesznél Tommal miattam, mert ő jogosan nem bízik bennem. Inkább vele kéne lenned, nem pedig hozzám ragaszkodnod.

-          Most mi bajod?

-          Semmi. Én megyek moziba. – álltam fel és elindultam a kijárat felé.

-          Viki, állj meg! – pattant fel utánam.