29. rész. Direkt öntöttem le Georgot.

-          Most megint mi ütött beléd? – kérdezte az ajtóban állva.

-          Semmi. Én… te nem is ismersz igazán. Én pedig nagyon jól tudom ki vagy és félek attól, amit érzek és amit te érzel irántam. Ez nem velem történik. Te nem akarhatsz velem járni pár hét ismeretség alapján.

-          Pedig nagyon is veled akarok járni. És meg akarlak ismerni még jobban. Csak hagyd oké? És ne lépj le, ha Tom nem kedvel még. Ne lépj le, ha úgy érzed, túl hamar zajlanak az események. Ne hagyj el, ha már végre rád találtam.

-          Megjöttünk! – hallottuk Tom hangját a földszintről.

-          Maradj. – húzott magához szenvedélyesen és megcsókolt.

-          Biztos ezt akarod? Engem?

-          Téged.

-          Csókolj meg újra. – kértem még mindig az előző csókunk hatása alatt szédelegve.

-          Maradjunk itthon inkább. – vetette fel az ötletet, miután ajkaink újra eltávolodtak egymástól.

-          Bill én nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.

-          Miért? Ja nem. – mosolygott szélesen. – Nem azért. Csak legyünk együtt. Zárkózzunk be, és ne tömegben mozizzunk. Én ott nem tudok kikapcsolni rendesen, és az nem lenne fair veled szemben.

-          Akkor zárkózzunk be. – egyeztem bele nagyon szívesen a tervébe.

-          Rendelünk valami kaját és lemegyek egy filmért.

-          Oké.

Így is tettünk. Rendeltünk magunknak tésztát a közeli étteremből. Ő lasagne mellett döntött én pedig milánóira vágytam. Aztán lement dvd-t válogatni.

-          Szia. – köszönt be Georg a szobába.

-          Szia. – örültem neki.

-          Egyre sűrűbben futunk össze.

-          Úgy néz ki.

-          Örülök nektek. Mármint Bill boldog.

-          Remélem.

-          És Tommal ne foglalkozz. Majd megkedvel.

-          Köszi Georg.

-          Nincs mit. Érezzétek jól magatokat, én befekszem a kádba, aztán kidőlök mára.

-          Tényleg, milyen volt a falmászás?

-          Ezekkel az amatőrökkel? – mosolygott kedvesen, ezzel válaszolva kérdésemre. – Na szia. – köszönt el és tovább sétált a saját szobája felé.

Leültem az ágyra és nagyjából másfél perc múlva Gustav is elsétált a szobája felé. Miért pont Billé a legelső szoba a folyosón? De ő is aranyos volt. Köszönt nekem, mosolygott is mellé, aztán tovább ment.

Megbíznak bennem, örülnek nekem és ez iszonyú furcsa, hisz nem is ismernek.

-          Itt is vagyok. Min merengsz?

-          Azon, hogy Georg és Gustav milyen rendes velem.

-          Látják rajtam, hogy jó kedvem van, ha veled lehetek. Ettől megkedveltek egyből. Ők ilyenek.

-          Barátok.

-          Igen. – puszilt meg. – Hoztam hármat is. Vígjáték, horror és szerelmes dráma.

-          Vígjáték. – választottam egyből.

-          Reméltem.

Ahogy elkényelmesedtünk az ágyon és elindítottuk a filmet, csörögni kezdett Bill telefonja. A ház előtt álló futár jelezte ily módon, hogy megérkezett az ebédünk.

Bill felvett egy kapucnis pulcsit, szemét eltakarta egy szokásos nagy napszemüveggel és lement. Hiú ahhoz, hogy őt smink nélkül fotózzák le az esetleges erre járók. Meglátják nem agyonhidratált bőrrel, lelapuló kicsit kócos hajjal. Pedig nekem így nagyon tetszik. Így sokkal emberibb.

Az ebéd nagyon finom volt. Eldöntöttem, hogy legközelebb is fogok tőlük rendelni és Niát is ráveszem valamelyik este, ha ismét lekéssük a menzát.

A film nem hagyott mély nyomot bennem. Egymás mellett feküdtünk és mindketten néztük, de az én gondolataim teljesen máshol jártak. Még mindig nem tudom, mit tegyek. Mármint azt tudom, hogy Billel akarok lenni. És már nem a tervem miatt. Már magunk miatt. Mert ez most jó és talán tényleg jó is lehet sokáig. De mi lesz a bloggal, mi lesz Niával, aki számít rá, hogy véghez viszem? Mi lesz azzal a sok emberrel, aki olvassa, és naponta jár fel, hogy megtudja, mi történt Riával és a titkos árulóval? Amikor erre gondolok, újra dühös leszek. Bill felé fordulok, látom az arcát, ahogy nyugodtan nézi a filmet és ő az. Ő az a Bill csak eltelt pár év. És még mindig annyira jó őt csókolni, még mindig bizserget az érintése. Csak most már erősebb vagyok, tapasztaltabb. Ő tett tapasztalttá. Nevetséges helyzet.

-          Hát ez nem volt nagy szám. – kapcsolta ki a távirányítóval a lejátszót, mikor megláttuk a vége főcímet.

-          Láttam már jobbat. – osztottam véleményét, majd lejjebb csúsztam az ágyon, hogy a testem teljesen vízszintben legyen.

-          Maradhatsz éjszakára? – fordult hasra, így arca egész közel került az enyémhez.

-          Nincs megtiltva.

-          De szeretnél?

-          Veled aludni?

-          Nem. Tommal. – forgatta szemeit.

-          Nem lenne túl korai?

-          Szokj hozzá. Évek óta várok egy ilyen lányra, mint te vagy. Nem fogok napokat, hónapokat tökölni, mire végre hosszabb időt tölthetek majd veled.

-          Ez esetben itt alszom ma nálad nagyon szívesen.

A válaszomra egy édes csókkal válaszolt.

-          Kérdezhetek valamit? – váltott hirtelen hangot.

-          Majdnem bármit.

-          Ha nem szólítottalak volna le, összejöttél volna Georgal?

-          Milyen kérdés ez?

-          Kíváncsi kérdés. Válaszolj.

-          Tudod miért öntöttem le Georgot? – kérdeztem, mire Billnek kikerekedtek a szemei.

-          Direkt?

-          Sosem randizom. Nem ismerkedek, és nem vágyom kapcsolatra. Nia szerint szőrszálhasogató vagyok és túlontúl válogatós a fiúkat illetően. Aznap fogadtunk. Ha eltöltök egy általa választott személlyel egy kellemes pár órát, anélkül, hogy a srácot elkergetném magam mellől a stílusommal, akkor ő fizeti az aznapi számlát.

-          Georgot szúrta ki?

-          Igen. Ott ült a pultnál és én csak arra tudtam gondolni, te jó ég, hosszú haja van. Aztán jött az ötlet, hogy véletlen – mutattam macskakörmöket az ujjaim segítségével – leöntöttem a koktélommal.

-          Tudtad, hogy Georg az?

-          Nem. Mindaddig nem. Ha tudtam volna, nem öntöm le.

-          Akkor valamilyen szinten mégis csak igazunk volt veled kapcsolatban.

-          Igen. A szándékosság feltételezésében. De abban nem, hogy miattatok tettem. Eszem ágában nem volt veletek találkozni.

-          Tehát Georg nem is tetszett.

-          Ezt nem mondtam. – csúszott ki.

-          Georg tetszett?

-          Te jobban. Sokkal jobban. Már mikor leszólítottál másnap, tudtam, hogy elvesztem. És utánam jöttél a parkba.

-          Tom leboltolta.

-          Hogy érted?

-          Georg jött egy szívességgel. Tetszett neki egy lány Párizsban, aki történetesen rám volt kattanva. Én beszéltem pár szót a lánnyal, aki azután Georgal töltötte az éjszakát.

-          Cserekereskedelem.

-          Tom pont ezt mondta akkor. De a lényeg, hogy én ezerszer jobban jártam.

-          Ezt garantálhatom. – fontam karjaimat a nyaka köré és egy apró puszit adtam a szájára.