31. r�sz. Ut�lhatsz.

Bill kitart�an k�zd�tt a nyilv�nval�an l�that� f�radts�ga ellen. Meghallgattunk egy rak�s sz�mot az eddigi albumaikr�l. R�gen el�g vicces hangja volt. Ezt a vicces jelz�t haszn�ltam, mikor neki v�lem�nyeztem, �s �gy l�ttam, nem ez volt a megfelel�. �gyhogy kisfi�san �desen viccesre jav�tottam, amire csak egy mosolyt kaptam reakci�k�nt. Viszont volt egy-k�t sz�m, ami t�nyleg nagyon tetszett. J� hangja van, nem csod�lom m�r azt a sok rajong�t �s azt a sok d�jat. �gyes sr�cok ezek, be kell valljam. Bill megesketett, hogy senkinek nem mondom el �s kiz�r�lag kett�nk k�zt marad, �s akkor belehallgathatok egy leg�jabb m�g f�lk�sz dalba is. Felvettem h�t a f�lhallgat�t a fejemre �s belem�ly�ltem. Mikor m�r harmadszorra tekertem vissza, l�ttam, hogy Bill a kanap�n �lve er�szakolja szemeit a lecsuk�d�s ellen. Nem akartam tov�bb k�nozni.

-          Na gyere, menj�nk aludni. – �ltem le mell�.

-          Nem tetszik? – k�rdezte er�tlen�l.

-          Az tetszik, hogy ilyen �des vagy. De m�r nem vagy besz�m�that�, �gyhogy fek�dj�nk le.

-          K�sz�n�m. – h�l�lkodott �s fel�llt.

Mindv�gig erre v�rhatott, de egy sz�t sem sz�lt. Kitart� �s �nfel�ldoz�.

-          Egy�bk�nt nagyon tetszik. Gondolom kismilli�szor hallott�tok m�r, de nagyon tehets�gesek vagytok.

-          K�sz�n�m. Mindig j� �j rajong�ra szert tenni.

-          Aha! Ez a terv! – vigyorogtam.

-          Mi?

-          Elcs�b�tj�tok a l�nyokat, m�g rajong�k nem lesznek. – �lltam el� �s �gy v�zoltam fel a helyzetet.

-          H�lye. – forgatta szemeit, eltolt az �tj�b�l, majd elindult felfel�.

�n boldogan l�pdeltem ut�na �s mikor f�radtan zuhant az �gy�ba, m�r mag�ra is h�zva a takar�t, h�tulr�l k�zelebb b�jtam hozz�.

-          Bill.

-          Mi az? – ny�sz�r�gte.

-          K�sz�n�m. Nagyon…

-          Majd reggel folytatod. �n nem vagyok hiperakt�v, veled ellent�tben. – v�gott a szavamba m�r szinte f�l�lomban.

-          J� �jt. – s�gtam �s �n is hanyatt d�ltem v�gre.

Mikor fel�bredtem, nem volt mellettem. Egyb�l az villant be, hogy le kell mennem, mert val�sz�n�leg ott van, �s tal�lkoznom kell Tommal, amit nem akarok, ha nem musz�j.

-          J� reggelt. – csoszogtam le a l�pcs�n.

Georg �s Tom reggeliztek �ppen.

-          H�t m�r d�l elm�lt. – vigyorgott Georg. – De j� reggelt.

-          Bill?

-          El kellett mennie. Azt �zeni, h�vd fel, ha �bren vagy.

-          K�sz�n�m. – h�l�lkodtam, �s akkor villant be a k�p, mikor tegnap megl�tom Tobit a h�z el�tt, r�n�zek a mobilomra, mennyi az id�, majd leteszem az asztalra. Felkapom a kulcsom, belel�pek a papucsomba �s m�r csapom is be magam m�g�tt az ajt�t. – Nincs n�lam a telefonom.

-          Tess�k, itt az eny�m. – ny�jtotta fel�m

-          K�sz�n�m. – vettem el �s m�r t�rcs�ztam is.

-          Sz�p j� reggelt. – k�sz�nt bele.

-          Honnan tudod, hogy �n vagyok?

-          Meg�rz�s. �s a bar�tn�d h�vott, hogy a te telefonod a koll�giumban hagytad. Kin�zte a sz�mom bel�le �s felh�vott, mert agg�dott �rted.

-          Rohantam, nehogy Tobi le�ss�n.

-          F�l egy van. – engedte el a f�le mellett ut�bbi megjegyz�semet.

-          Igen, m�r felh�vt�k r� a figyelmem. Hol vagy? Itt hagyt�l?

-          Dehogy. Mindj�rt ott vagyok, hozok reggelit is.

-          Ok�.

-          Addig igy�l egy te�t. El�k�sz�tettem mindent hozz� a konyh�ban.

-          Te vagy a t�k�letes p�r sz�momra. H�res vagy, tele p�nzzel �s nem is n�zel ki rosszul. Ennek tetej�ben, m�g gondoskodsz is a szok�sos te�mr�l. Am�g fiatal vagy �s hamvas a b�r�d, megtartalak.

-          �r�mmel hallom, hogy �bred�s ut�n is olyan j�pofa vagy, mint hajnalban.

-          Siess. – k�rtem ezt m�r annyira nem viccesen, mivel baromira ideges�tett, hogy Tom engem n�zve hallgatja pof�tlanul, amit besz�l�nk.

-          Max negyed �ra �s ott vagyok. �ld t�l.

-          K�nny� mondani.

-          Na le kell tennem.

-          Szia. – b�cs�ztam el.

Miut�n letett�k elindultam a konyha fel�.

-          Seg�tsek valamit? – aj�nlotta fel el�z�kenyen Georg.

-          Nem k�szi. Megoldom. Rem�lem nem baj.

-          Dehogy, menj csak nyugodtan. Bill el�k�sz�tett neked mindent a reggeli te�dhoz. Azt mondta, ne ny�ljunk hozz�, arra sz�ks�ged lesz, ha felkelsz.

�nk�ntelen�l elmosolyodtam magam. Kedves gesztus. Sokszor besz�ltem m�r neki magamr�l �s ezt is k�z�ltem, hogy nekem a reggel nem indul el tea n�lk�l. Megjegyezte.

A v�zforral� mellett tal�ltam egy �szibarackos tea filtert – kedvencem, �s ezt is tudja -, cukortart�t, citromot, kanalat �s egy hatalmas b�gr�t „B-Kay” felirattal. Csup�n annyi dolgom volt, hogy megnyomjam a gombot a forral�n, �s addig �ssze�ll�tsam a m�r j�l bev�lt cukor-citrom egyveleget.

Tom j�tt be a konyh�ba, �s mikor megl�ttam, kiejtettem a kezemb�l a kanalat. Gonosz mosoly �lt az arc�ra. Mik�zben lehajoltam cifr�bbn�l cifr�bb jelz�kkel illettem b�nas�gomat.

-          Hogy van a bok�d? – k�rdezte, mire hatalmas csod�lkoz�ra ny�ltak szemeim.

-          Mi az?

-          Hogy van a bok�m?

-          Meglept�l, hogy nem �rult�l el Billnek. Azt hittem rohansz hozz� azut�n, amit hallott�l este.

-          Mi �rtelme lett volna?

-          Hm. Igaz. Semmi. – l�ttam az arc�n a meglep�d�st.

-          Figyelj, ut�lhatsz, nem �rdekel.

-          Akkor j�. Te is nyugodtan ut�lhatsz engem.

-          � ezzel az enged�lyad�ssal m�r j�csk�n elk�st�l. De egyre megk�rn�lek. Ne sz�lj bele a kapcsolatunkba.

A kapcsolatunk sz�n�l er�tlen �m g�nyos kacaj t�rt fel bel�le.

-          Bocs, bocs. – szabadkozott ironikusan. – Eszem �g�ban sincs al�becs�lni a ti nyilv�n hossz� t�v� �s mindkett�t�k sz�m�ra maxim�lisan kifizet�d� kapcsolatotokat.

-          Az a Linda vagy ki azt hiszem �rtem, mi�rt tette, amit tett. – b�ktem oda f�lv�llr�l �s visszafordultam a pulthoz, hogy kikapcsoljam a forral�t. Tudtam, ezzel �n gy�z�k ebben a nevets�ges sz�nj�t�kban.

-          Ide figyelj…

-          Sziasztok! – l�pett k�zbe Bill.

-          Hello. – k�sz�nt s�rt�d�tten Tom �s kiment v�gre.

-          Szia.

-          Mit mondott?

-          Semmit. Csak megk�rdezte, hogy van a bok�m.

-          Aha. Na j� mindegy. Hoztam reggelit. – mosolygott �s adott egy puszit az arcomra.

-          Farkas �hes vagyok.