32. r�sz. Mennyi nulla!

Georgal h�rman megreggelizt�nk a t�v� el�tt �lve. Tom szerencs�mre fent maradt a szob�j�ban. �s eg�sz addig le sem j�tt, m�g �n ott voltam.

Reggeli ut�n felment�nk Billhez.

-          Mennem k�ne.

-          Elvisz�nk Tobival.

-          Sz�val te is j�ssz? – k�rdeztem agg�dva.

-          Persze. – mosolygott megnyugtat�an.

Felkaptam a t�sk�m az �gy mell�l �s kivettem egy hajgumit bel�le, amivel copfba fogtam a hajam.

-          Mit n�zel? – k�rdeztem, mikor �szrevettem, hogy elgondolkodva n�z r�m.

-          Hogy mindenhogy j�l �ll a hajad.

-          H�t ez r�lad is elmondhat�. – b�koltam �n is.

-          K�r, hogy el kell menned.

-          T�nyleg. T�bb mint huszonn�gy �r�t egy�tt voltunk.

-          Ez eddig rekord, ha j�l sejtem. – karolta �t a derekam.

-          Eddig. – cs�koltam meg.

-          Na felh�vom Tobit, mert ha most nem m�sz el, nem foglak elengedni.

-          De neked dolgoznod kell, nekem pedig tanulnom �s ha j�l sejtem, Ni�nak tartozom egy kiad�s �lm�nybesz�mol�val.

-          �gy vettem �szre a bar�tn�d nem kedvel engem.

-          Engem pedig a testv�red. – replik�ztam.

Nem akartam azt hazudni, hogy Nia igenis kedveli, ha m�r �gyis �rzi, hogy ez nem lenne igaz.

Bill r�cs�rg�tt Tobira, aki �t perc m�lva m�r meg is jelent a nappaliban, �tra k�szen. Be�lt�nk Billel h�tra �s ugyanolyan gyorsan haza�rt�nk, mint ahogy tegnap reggel ide is.

-          H�t akkor szia. – pr�b�ltam elk�sz�nni.

-          Holnap felh�vlak.

-          Ma m�r nem? – k�rdeztem magamat is meglepve.

-          De. – mosolygott �s megcs�kolt.

L�gyan, kedvesen elb�cs�zva.

Kisz�lltam a kocsib�l �s m�r surrantam is fel a szob�nkba, ahol m�r Nia t�k�n �lve v�rt.

-          Na v�gre! – rontott r�m, mikor bel�ptem.

Ahogy megl�ttam az arc�t, tudtam mire gondol. Besz�mol�ra v�r �s nem olyanra, amit �n adni tudn�k jelen �llapotomban. � arra sz�m�t, hogy a terv szerint cselekedve aludtam Billn�l �s egyre k�zelebb vagyok a c�lomhoz, miszerint pof�ra ejtem �ldozatomat. B�szke volt r�m, ami�rt ilyen gyorsan haladok �s minden apr� r�szleten cs�mcsogni akar, k�zben j�t mulatva Bill naivs�g�n.

-          Azt hittem csak este j�ssz.

-          Adam akart elhozni �s mivel d�lut�n pr�b�ja van a band�val, kor�bban indultunk. Na de mes�lj. – huppant vissza a kanap�ra.

-          Nem t�rt�nt semmi. – �ltem le mell�.

-          Csak vele t�lt�tted az eg�sz napot, s�t az �jszak�t is.

-          Zen�t hallgattunk, kaj�t rendelt�nk, filmet n�zt�nk.

-          Cs�k?

-          Az is volt p�r.

-          Nem vagy valami lelkes.

-          Tom ut�l. Gyanakszik r�m, �s ett�l kik�sz�l�k. Mintha bel�m l�tna. Pedig biztos nem tudja, ki vagyok, �s mire k�sz�l�k, csak vele is megt�rt�nt m�r egy hasonl� eset �s ezt r�m vet�ti. Mi van, ha valahogy r�j�n az eg�szre?

-          Hogy j�nne r�? Ugyan m�r.

-          Fogalmam sincs.

-          Ne par�zz. Ink�bb cs�ccs, �s �rd a blogodat. Nem kevesen v�rj�k a fejlem�nyeket.

-          Honnan tudod?

-          Rendszeres olvas�d vagyok. – fel�llt �s a szob�mb�l kihozta a laptopom.

Mikor felmentem a blogomra, egy rak�s kommentet l�ttam. A l�togat� sz�m megsokszoroz�dott, alig gy�ztem olvasni. Egy�ntet�en b�ztatott mindenki. S�t p�r l�ny le�rta, hogy hasonl� dolog t�rt�nt vel�k �s az � nev�kben is �lljak bossz�t, ak�rki is ez a titokzatos sr�c.

�rni kezdtem. Felbuzdultam a sz�mos kommenten. �jra �n voltam a l�ny, aki az elej�n. Annyi b�ztat�st kaptam �s akkora bizalmat, hogy hirtelen minden m�s �rz�st elnyomott bennem.

Le�rtam mindent. Eg�szen onnan, hogy a test�re j�tt �rtem minden apr� r�szletet od�ig, hogy cs�kkal v�ltunk el a kocsiban ma d�lut�n.

-          Le�rtad a nev�t. – sz�lt r�m Nia, aki v�gig a h�tam m�g�l olvasott.

-          Mi?

-          Bill nem akar m�g lefek�dni velem, de ez m�g szerintem is korai lenne. S�t t�lz�s. A c�l �rdek�ben nem teszem meg. – kezdte olvasni.

-          Upsz. – odavittem a kurzort �s �t�rtam Bill nev�t �-re. – K�szi.

-          J� kis est�d volt. �s hogy cs�kol?

-          �gy, mint r�gen. – v�gtam r�.

-          Nem gondoltam, hogy ilyen k�nny� dolgod lesz.

-          Ami azt illeti �n sem.

Cs�r�gni kezdett a telefonom.

-          Szia anyu. – vettem fel.

-          Tegnap d�lut�n �ta h�vlak. Hol j�rt�l?

-          Itthon hagytam a mobilom.

-          �s hol t�lt�tted az �jszak�t?

-          Nos a k�rd�s jogos. – zavarba j�ttem.

-          �s a v�laszod?

-          Egy bar�tomn�l.

-          Sz�vem…

-          Anyu. Nem egy idegennel voltam.

-          Azzal a titokzatos sr�ccal, akivel itthon l�gt�l?

-          Igen. – feleltem. – Itt lakik Hannoverben.

-          Micsoda v�letlen.

-          �n is ezt mondtam, mikor megtudtam.

-          �s most � a fi�d?

-          �gy is mondhatjuk.

-          H�t akkor l�tni akarom.

-          Ezt r�gt�n sejtettem anyu.

-          Hozd el a h�tv�g�n.

-          Megl�tom. �s nem tudom m�g r��r-e.

-          Ha nem �r r� az any�ddal tal�lkozni, nem hinn�m, hogy pazarolnod k�ne r� a dr�ga id�det.

-          Ok� anyu, hazaviszem. – �g�rtem meg v�g�l, nem volt m�s v�laszt�som.

-          Helyes. M�s t�ma. Ap�d �tutalta a banksz�ml�dra a tartoz�s�t. Ha megk�rhetlek, ne verd el pillanatok alatt.

-          Hogy mi van?

-          Mondta, hogy az elmaradt gyerektart�st ler�ja.

-          Na j� anyu, mennem kell. Holnap h�vlak.

-          V�rom. Szeretlek.

-          �n is t�ged.

Miut�n letett�k l�ttam, hogy sms is v�r r�m m�g. A bankfi�kom �zent.

-          Te j� �g! – jegyeztem meg.

-          Mi az? – �rdekl�d�tt Nia.

-          Ezt n�zd meg. – adtam oda neki a telefonom.

-          H� mennyi nulla! – vigyorgott. – Honnan van?

-          Az ap�mt�l.