34. r�sz. Nem ismerlek.

Anyu hamar el�rulta, hol lakik az ap�m, de az m�r hosszabb id�be tellett, m�g r�vettem, hogy ne j�jj�n velem. V�g�l m�g a kocsit is odaadta.

Ap�m val�sz�n�leg el�g p�nzes. A h�za el�tt h�rom luxusaut�, gy�ny�r� p�zsit, medence a kertben. A h�z k�t emeletes �s modern. Sok �veg �s kev�s sz�n. Ez lehetne az �letem. Itt lakhatn�k, az egyik aut� az eny�m lehetne. Akarva akaratlanul f�rk�ztek ezek a gondolatok a fejembe.

Leparkoltam, kisz�lltam �s az ajt�hoz s�t�ltam. Nem b�tortalanodtam el, bekopogtam. Egy l�ny nyitott ajt�t. Valamivel alacsonyabb n�lam, barna hossz� haj� �s el�gg� hasonl�t r�m.

-          Viki! – sik�tott �s a nyakamba vetette mag�t.

-          Ismerj�k egym�st? – k�rdeztem val�sz�n�leg el�g h�lye k�pet v�gva �s eltoltam magamt�l.

-          Ki az? – j�tt oda ap�m. – Viki. Szia. Gyere be. – l�ttam rajta, hogy �r�l nekem.

Sz� n�lk�l mentem be a h�zba megk�nnyebb�lve, hogy ez a l�ny m�r nem cs�ng rajtam vinnyogva.

-          �lj le. – mutatott egy hatalmas piros b�r fotelre.

-          Nem tervezek sok�ig maradni. Besz�lhetn�nk?

-          Persze. De el�bb hagy mutassak be neked valakit. Viki, � itt Vanessa. A h�god.

Kikerekedtek a szemeim �s csak b�multam a l�nyra, akinek k�nnybe l�badt a szeme �s boldogan n�zett r�m. �n nem tudtam �r�lni. Van egy h�gom, na �s? Ap�m is van elvileg.

-          Aha. N�gyszemk�zt szeretn�k besz�lni. – v�laszoltam �s tudtam mennyire bunk� vagyok, de ez t�nt akkor �s ott a legegyszer�bbnek.

Vanessa csal�dottan s�t�lt el a nappalib�l.

Tudta, hogy ez nem lesz kellemes besz�lget�s. Komorabbak lettek az arcvon�sai �s r�j�tt, nem az fog most t�rt�nni, amire v�rt sz�ve m�ly�n. Nem tudott meghatni.

-          Nem kell a p�nzed. Vissza adom �s ne is k�ldd el �jra. – kit�rtam a t�sk�mat �s kivettem bel�le a k�teg p�nzt.

Nem a kez�be adtam, odas�t�ltam a hozz�m legk�zelebb es� asztalhoz �s letettem r�.

-          Ez a te p�nzed. – vette a kez�be �s fel�m ny�jtotta.

-          Nem.

-          A sok �ves gyerektart�st r�ttam le.

-          Nem fogsz megv�s�rolni. Add ezt a p�nzt Vaness�nak.

-          Szeretne megismerni t�ged.

-          T�nyleg nem figyelsz r�m? Nem akarlak megismerni, nem akarlak l�tni, nincs k�z�m hozz�d, te nem vagy az ap�m! Az �n ap�m sz�momra halott.

-          �rthet� a d�h�d, de adhatn�l egy es�lyt. Gyere, menj�nk el valahova. Megvacsor�zunk �s elbesz�lget�nk.

-          Idegenekkel nem mehetek el. Anyu �gy tan�tott. – utas�tottam vissza g�nyosan.

-          Nem vagyok idegen.

-          Nem? Azt sem tudom, mi a vezet�kneved, h�ny �ves vagy, hol sz�lett�l, hova j�rt�l iskol�ba. Nem tudom, melyik a te kocsid a h�z el�tt �s mi a kedvenc kaj�d. Doh�nyzol-e, �des vagy sz�raz pezsg�vel szeretsz koccintani. Egyetlen dolgot tudok r�lad. Mikor megtudtad, hogy megfogantam gy�va m�d lel�pt�l, �s fak�pn�l hagytad az �desany�mat. Tudod milyen �rz�s volt az �vod�ban, mikor m�sok�rt az apuk�juk j�tt? Tudod anyu h�nyszor �rt nekem felment�st a suliban, mikor ap�knak szerveztek programot? Anyu egyed�l ment a sz�l�ikre �s k�l�n kellett �lnie egy egyszem�lyes asztaln�l, mert a p�ros helyeket a p�rban �rkez� sz�l�k m�r elfoglalt�k. Sosem volt norm�lis �letem, mindig �n voltam a l�ny, aki csonka csal�dban n� fel. Te pedig �lted az �leted, lett saj�t csal�dod. Gratul�lok hozz�. T�nyleg. De minket hagyj b�k�n. Sz�llj le r�lunk, hagyj minket, hogy �gy �lj�k az �let�nket, ahogy eddig.

Els�rtam magam m�r a monol�g fel�n�l. Megal�z�nak �reztem, de nem tudtam visszafogni az �rzelmeimet. K�zelebb l�pett hozz�m, de �n h�tr�ltam.

-          Te nem vagy az ap�m. Te Vanessa apja vagy, aki mellesleg nagyon aranyosnak t�nik �s sz�p is, �s eszm�letlen�l hasonl�t r�m, de sosem lesz a testv�rem, mert te elsz�rtad. Nekem csak anyu van, �s ezen nem v�ltoztat, hogy p�nzt adsz nekem.

-          Bevallom t�nyleg volt h�ts� sz�nd�kom a p�nzzel. Itt vagy �s besz�lsz velem. Tudtam, hogy �gy sem fogod elfogadni. De vissza fogod hozni. �s �gy is lett.

Nem tudtam abbahagyni a s�r�st. A d�h�m j�tt ki bel�lem ilyen form�ban.

-          Ne s�rj, k�rlek. – l�pett �jra k�zelebb.

-          K�rlek hagyd b�k�n anyut. Egyszer m�r �sszet�rted a sz�v�t. Nekem csak � van. – indultam el a kij�rat fel�.

-          Ne menj m�g el.

-          Sosem fogunk egy�tt eb�delni, sosem foglak apunak h�vni. Soha nem foglak felh�vni �s te sem engem. Nem fogunk egy�tt kar�csonyozni �s nem h�vjuk meg egym�st a sz�let�snapunkra. Ez eddig is m�k�d�tt, h�sz �v alatt megtanultam n�lk�led �lni. Ezut�n is menni fog.

-          Biztos ezt akarod? �n adok id�t neked b�rmennyit. De nem akarlak �jra elvesz�teni. Kimaradtam az �letedb�l, nem l�ttalak feln�ni. Nem fenyegethettem meg az els� fi�dat, �s nem mes�lhettem neked esti mes�t.

-          Csak magadnak k�sz�nheted. Hogy mered felr�ni nekem? Szerinted ezek nekem nem hi�nyoztak? Szerinted h�sz �v ut�n engem �rdekel, hogy mit �rzel? Kiz�r�lag te vagy a hib�s minden�rt, viseld a k�vetkezm�nyeit. – v�laszoltam �s kimentem az ajt�n.

Besz�lltam a kocsiba, beind�tottam, sebess�gbe tettem �s m�r nyomtam is a g�zt. Vissza se n�ztem, csak hajtottam, egyenesen haza. Leparkoltam a felhajt�nkra �s mire oda�rtem a bej�rathoz, anyu m�r nyitotta is az ajt�t.

�t�leltem �s zokogtam. Nem k�rdezett semmit, csak mag�hoz szor�tott �s csit�tgatott. Most j�tt ki bel�lem minden k�nny, amit az�ta gy�jt�gettem, mikor megtudtam, ap�m felkeresett minket.

A kanap�n a takar�mmal betakarva �bredtem reggel.

-          J� reggelt. – �lt le mell�m anyu, mikor megl�tta, hogy ny�jt�zkodom.

-          J� reggelt.

-          Jobban vagy?

-          Igen. Semmi bajom.

-          Ap�d m�r h�vott. Agg�dott �rted.

-          K�rlek anyu.

-          �s Bill is.

-          Tess�k? – k�rdeztem vissza led�bbenve, hogy anyu kimondta a nev�t.

-          Bill keresett egy �r�ja. �gy �reztem, m�g jobban agg�dik �rted, mint �n.

-          Mit mondt�l neki?

-          Hogy majd visszah�vod, mikor fel�bredsz.

-          K�szi.

-          Sz�val Billnek h�vj�k. Legal�bb ezt m�r megtudtam. Egy�bk�nt nagyon kedves hangja van.

-          Ez m�r nekem is felt�nt.

Ahogy Billre gondoltam elmosolyodtam magam. Elk�pzeltem, hogy agg�dik, �s lelkifurdal�sa van, ami�rt nem j�tt velem. Most is t�k�n �l, mert nem tudja, hogy v�szeltem �t a tegnap est�t.

-          �s azt mondta, �rted j�n.

-          �rtem j�n?

-          Igen. K�rte, mondjam meg, hogy David lel�pett, �gyhogy � m�r indul is, ne ellenkezz.

Anyu mik�zben Bill �zenet�t adta �t, kedvesen mosolygott. Bill megnyerte �t mag�nak ezzel a p�r mondattal, az biztos. Viszont azt nem tudom, mit fog sz�lni az �n dr�ga mit sem sejt� �desany�m, mikor meg l�tja, ki is az a Bill, akir�l sz� van. Tal�n el�bb el k�ne besz�lgetnem err�l anyuval.