35. r�sz. Szeretem.

-          Anyu besz�ln�nk kell miel�tt Bill ide�r.

-          Mi�rt?

-          Bill Kaulitz a teljes neve.

-          �s? Na ne! – esett le neki. – Az a sr�c az el�z� sulidb�l? A vil�gszerte h�res �nekes? – az �nekes sz�n�l id�z�jelet mutatott az ujjaival a leveg�be.

-          Igen. Vele j�rok.

-          De �n azt hittem gy�l�l�d.

-          Ne l�gy m�rges, el�bb hallgass v�gig.

-          Bossz�t akarsz. L�tom a szemedben. Kihaszn�lod. Becsapod.

-          �rok egy blogot mi�ta tal�lkoztunk. Mikor Bill szerelmet vall, megal�zom �s felt�rom a nev�t az interneten. Ez volt az eredeti terv.

-          Nem is lenne rossz.

-          De ez csak m�lt id�. Megismertem �s m�r nem esik j�l kett�nkr�l �rni. Csak magamnak akarom a perceket, amiket egy�tt t�lt�nk. Annyira j�l �rzem magam vele �s anyu nem is tudod, milyen ember lett bel�le. Kedves �s odaad�. Pont el�gg� �nz� �s �nzetlen. Pont t�k�letesen bek�pzelt, hi� �s f�l�nk egyszerre. T�r�d� �s gondoskod�. Annyira… - elhallgattam.

Megijedtem att�l, amit akaratlanul mondani akartam.

-          … szeretem. – folytattam.

-          Szerelmes vagy bel�?

-          Azt hiszem igen. Ilyet m�g nem �reztem. Vagyis igen, mikor… sz�val tudod.

-          Sz�val te �jra beleszerett�l az els� szerelmedbe.

-          �gy n�z ki.

-          �s biztos nem csak �t akarod v�gni?

-          Akartam, de nem tudn�m megb�ntani.

-          Te vagy az �n t�nd�ri kisl�nyom. Ha ezt megosztottad volna velem, az els� nap megmondom, hogy nem fogod v�ghez vinni. – mosolygott.

-          Ez�rt nem mutattam m�g be neked. Pedig neki �lland�an r�lad besz�lek �s m�r meg akar ismerni.

-          Kedves volt a telefonban.

-          Meg�g�red, hogy…

-          Nem leszek undok. Hab�r r�g a b�gy�mben van m�r. – kacsintott mosolyogva.

-          Nekem is. De megv�ltozott.

-          Akkor is beleest�l, ha j�l eml�kszem.

-          De ez most m�s. Feln�tt�nk �s m�r sz�p vagyok �n is. Sz�rakoztat� a t�rsas�gom, vicces vagyok, okos �s kedves. Ja �s nagyon j�l cs�kolok.

-          Tov�bb nem k�rem. – tette a sz�mra a kez�t anyu. – Hozok neked te�t.

-          Nem vagy d�h�s?

-          Mi�rt?

-          Hogy ilyet tettem.

-          Nem tetted. Nem vitted v�ghez. �rt�l egy blogot, na �s? Milli�an �rj�k le nap mint nap, mi t�rt�nik vel�k.

Megittam a te�m �s felh�vtam Billt. Azt mondta 10 perc m�lva ott is van. Biztos nyomta a g�zt, hogy gyorsan ide�rjen. Agg�d� hangja volt, de megnyugtattam, hogy m�r jobban vagyok.

�pp fel�lt�ztem, mikor meg�rkezett.

-          Szia. – �lelt �t, mikor ajt�t nyitottam.

-          Szia. K�sz�n�m, hogy elj�tt�l.

-          Nem tudt�l volna lebesz�lni. – mosolygott �desen �s megcs�kolt.

J� volt �jra cs�kol�zni vele. Mintha a tegnap, a legut�bbi cs�kunk �ta egy �r�kk�val�s�g telt volna el. Szomjaztam r�.

-          Gyere, bemutatlak anyunak. – aj�nlottam fel boldogan, mikor �jra szem�be n�ztem.

Ezt az arcot egy �letre elrakt�rozom magamban. A fejemben l�v� fot�albumba. K�t dolgot olvastam le. Az egyik a r�m�let volt, hisz nem sz�m�tott erre. A m�sik – �s ez volt jelent�s�gteljesebb -, hogy �tgondolta, megfelel�-e a ruh�zata ahhoz, hogy a p�rja �desanyj�val tal�lkozzon.

-          Nyugi, tetszeni fogsz neki. – fogtam meg a kez�t.

-          Ebben biztos vagyok. – tettetett bek�pzelts�get.

-          Anyu. – l�pt�nk be a nappaliba. – � itt Bill.

-          Szia. – �llt fel anyum.

-          J� napot. – l�pett k�zelebb Bill �s el�z�kenyen kezet ny�jtott.

-          Tegezz nyugodtan. Eva. – fogott kezet vele.

-          K�sz�n�m.

-          Isztok-esztek valamit, vagy mentek is?

-          Megy�nk anyu. Hossz� az �t a koleszig.

-          H�t j�. Vigy�zzatok magatokra. Bill, k�sz�n�m, hogy elviszed.

-          Igaz�n nincs mit.

-          Kincsem. H�vj majd, ha r��rsz. – �lelt mag�hoz.

-          Szeretlek.

-          �n is t�ged.

-          Minden rendben? – k�rdezte ezt Bill m�r az aut�ban.

-          Van egy h�gom. – feleltem kis sz�net �s egy nagy s�haj ut�n.

-          H�god?

-          Vanessa a neve. 15 k�r�l lehet �s nagyon sz�p. Hasonl�tunk egym�sra. Csak az �let�nk telt m�shogy. – fordultam el �s kib�multam az ablakon.

-          Mit mondt�l neki?

-          Semmit. Meg�lelt �s miel�tt m�g els�rta volna mag�t ler�ztam.

Bill meg�rtett. Egy sz�t sem sz�lt.

-          Nem akarom �t sem, ahogy azt a f�rfit sem.

-          Vele mit besz�lt�l?

-          Mondtam minden f�l�t. Hogy nem az ap�m �s hogy hagyja b�k�n anyut egyszer s mindenkorra. Visszaadtam a p�nzt is. Elb�gtem magam. – sz�gyenkedtem.

-          Legal�bb l�tta, hogy komolyan f�jdalmat okozott �s vegye �szre mag�t.

Mivel nem reag�ltam, Bill kitette az ir�nyjelz�t �s f�lre�llt.

-          Figyelj r�m. B�szke vagyok r�d. Oda�llt�l el� �s beolvast�l neki. Nem sz�m�t, ha s�rsz akkor is hihetetlen er�s vagy, hogy odament�l �s visszaadtad a p�nz�t. Komolyan kicsim, n�zz a szemembe. – ford�totta maga fel� a fejem. – Min mosolyogsz?

-          Azt mondtad, kicsim.

-          T�nyleg. – j�tt zavarba.

-          K�sz�n�m.

-          Mit?

-          Mindent. De legink�bb azt, amilyen vagy. Magadat k�sz�nlek neked.

-          Ez kicsit zavaros, de igaz�n nagyon sz�vesen.

-          Meg sem �rdemlem. – j�tt ki rajtam a lelkifurdal�s ilyen form�ban.

-          Na ezt ne mond. Engem val�ban neh�z ki�rdemelni, de neked siker�lt. �gyhogy ink�bb becs�lj meg �s fogadd el, hogy t�k�letes pasid van. – pr�b�lta elviccelni bek�pzelt kisfi�s mosoly�t passzintva mell� t�k�letesen.

-          Annyira szeretlek. – mosolyogtam k�nnybe l�badt szemekkel.

Na most v�gott �jra olyan arcot, mint mikor azt mondtam, bemutatom anyunak. R�m�let �s v�laszk�ptelens�g. Egy kicsit rosszul is esett, de kiz�r�lag magamat hib�ztathattam. Ennyi id� ut�n belez�gni �s m�g be is vallani. Idi�ta… m�rmint �n…