Nem hiszem el, itt vagyok. És nem álmodtam az előző egy hetet. Itt ülök a Tokio Hotel legújabb klipjének a forgatásán, a női szereplőnek járó öltözőben. Igen, én lettem, a klip női főszereplője. Ugye milyen hihetetlen? Én is így gondolom. Nem is értem, hogy miért pont engem választottak az 1000 jelentkező közül.

- Ms. König. – lépett be a szobámba az egyik statiszta.

- Igen?

- Jöjjön, kezdődik a forgatás.

- Rendben. De maradjunk a Viviannél! – mosolyogtam rá kedvesen.

- Oké Vivi. – mosolygott vissza, majd elkísért az első helyszínre. Ez ház tetején voltunk, és oda volt készítve már előre egy pokróc egy szép kis piknikezéshez.

- Vivian König? – kérdezte a hátam mögött egy bizonytalan hang. Megpördültem a tengelyem körül a nevem hallatán. És megtörtént a csoda. Itt álltak előttem a TH tagok és a nevemen szólítottak. A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna…

- Igen én vagyok. – mosolyogtam kedvesen, bár a belsőm inkább idiótán vigyorgott volna. – És a Vivit jobban szeretem.

- Szia én…

- Bill Kaulitz. – mondtam ki helyette a nevét. – Úgy hiszem az egyik legnagyobb rajongótok vagyok. – minek mondtam el? Miért vagyok ennyire hülye? Most totálisan flegmán fognak viselkedni. Hogy lehetek ekkora barom.

De nem. Ők csak kedvesen mosolyogtak rám. Szerintem látták rajtam, hogy ezt nem akartam hangosan kimondani.

- Hát akkor kezdjük is el a munkát. – szólt ránk a statiszta.

- Ez a klip az én első szerelmemről szól. – mesélte el Bill a szám történetét.

- Akkor én leszek a te első szerelmed? – néztem rá kíváncsian.

- Fogalmazhatunk így is. – mosolygott rám, azzal a mosolyával, amivel már a TV-n keresztül is megbabonázott. Élőben még jobban néz ki a mosolya. – És ez a szerelem első látásra tipikus esete lesz.

- Ami velem is történik épp. – tettem hozzá magamban.

- Ez a rész már a vége lesz, amikor az első randi történik. Piknikezni fogunk és megtörténik az első csók is… és ez lesz az utolsó rész.

- Akkor miért ezzel kezdünk?

- Azért mert most van szép idő.

- Áh, akkor tökéletesen fordítva fogjuk megcsinálni az egészet. Ez elég abszurd.

- Hát igen. – nevetett. – De a klip normális lesz és ez a lényeg.

- Szóval. – szólalt meg a hangosbemondóba a rendező. – Az utolsó jelenetet vesszük fel, amiben a fiú és a lány piknikeznek és elcsattan az első csók… majd adom az utasításokat, ha esetleg megakadnátok. De Bill neked ez egy egyszerű feladat lesz. – nevetett a rendező. – És felvétel.

Olyanok voltunk, mint két óvodás, de annak is éreztük magunkat. Beszélgettünk egymással, ismerkedtünk néha-néha nevettünk egy jót. A rendezőnek tetszett amit lát, mint egy boldog szerelmespár. És most jött az a tipikus jelenet, hogy Bill megcsikiz engem és akkor eldőlünk és rám esik, csak pár milliméter választ el minket egymástól.

- És most jöhet a csók. – mondta a rendező, de már nem hallottam rendesen a hangját. Kezdett megszűnni a külvilág. Ziháltam, hisz most megtörténik, ami az álmom: Bill Kaulitz meg fog csókolni, úgy igazából, mintha a barátom lenne. Olyan közel volt Bill, hogy éreztem az arcomon a leheletét, ő is zihált, szóval komolyan vette a feladatát. Majd egyre közelebb hajolt, és amikor már majdnem összeért az ajkunk behunyta a szemét, én is így tettem. És akkor megéreztem meleg ajkait a számon. És elcsattant a csók. Amint megéreztem szája ízét, átöleltem és beletúrtam a hajába. Ő sem tudta fékezni az indulatait, ő is átölelt engem és egyre hevesebben csókolt, de én ezt nem bántam, sőt örültem neki. És mint amikor egy álom véget ér, meghallottuk a rendező hangját:

- Köszönöm szépen. Nagyon ügyesek voltatok. – ekkor elváltak az ajkaink, de én még mindig nem nyitottam ki a szemem. Csak ziláltam, ha lehet még jobban.

- Köszönöm. – leheltem még mindig kábultan.

- Ugyan mit? - Amikor kinyitottam a szemem, Bill még mindig rajtam feküdt, és mosolygott. Engem nézett és mosolygott.

- Hogy nem vetted félvállról a csókot. – néztem rá.

- Szívesen.

- Vivi.

- Igen? – néztem a felénk közeledő emberre.

- Nyugodtan elmehetsz pihenni, most a srácok jelenetét vesszük fel.

- Jó rendben. – csusszantam ki Bill alól, és lementem a büfébe. Nagyon sok minden kavargott bennem. De legfőképp az, amitől a legjobban féltem… Vágytam a csókjára, többet és többet akartam belőle. Ez csak egyet jelent. Szerelmes lettem Bill Kaulitzba. És ez nagyon megnehezítette a dolgomat. Eddig sem tudtam ránézni, de ezek után meg főleg nem tudok. Lementem a büfébe, és kértem egy pohár kólát. Jól esett a hideg ital, mert még mindig égtem a csókjától.

- Látom meleged volt. – ült le velem szembe Bill.

- Hát igen nagyon sütött kint a nap. – játszottam az üveggel, nem mertem ránézni. – De hogy-hogy itt vagy, nem veszik fel a részeteket.

- Kiderült, hogy nincsenek még kész a teremmel, szóval később kezdünk hozzá, és úgy gondoltam, hogy lejövök hozzád.

- Miért vagy ilyen kedves velem? – bukott ki belőlem a kérdés.

- Miért ne lennék? – még mindig nem néztem rá, de éreztem a hangján, hogy megleptem a kérdésemmel.

- Hiszem te egy világsztár vagy. Simán megtehetnéd, hogy nem szólsz hozzám, nem kell felvenni az álcát, nem fogom elmondani senkinek, hogy milyenek vagytok.

- De mi tényleg ilyenek vagyunk. Mi tényleg így viselkedünk mindenkivel. – ekkor elkapta a kezemet. – Nézz rám. – de én ellenálltam, nem akartam, hogy meglássa a szemembe a vágyat. – Vivi nézz a szemembe. – a másik kezével felemelte az államat, és így kénytelen voltam a szemébe nézni. Rögtön el is pirultam, szóval el is emeltem róla a tekintetem. Nem szólt semmit, csak elengedte a kezemet, és kiment a teremből. Még mindig égett az a pont, ahol a bőrömhöz ért. Nem tudom, hogy fogom még kibírni ezt a két hetet.

- Nagyon jó. És most nézz szerelmesen Billre. – utasított a rendező.

- Hát ez igazán nem lesz nehéz. – gondoltam magamba, és ránéztem az éppen sétáló Billre… ő is visszanézett rám, de neki inkább düh volt a szemében, de ahogy rájött, hogy mit mutat, rögtön megváltozta az arcvonásait.

Ez a két hét nagyon nehéz mindkettőnk számára. Bill próbálta megbeszélni velem a dolgokat, de én elmenekültem előle. Amikor sarokba szorított muszáj voltam a kérdéseire válaszolni, de nem hagytam, hogy sokáig kérdezgessen. Ezáltal a levegő is furcsa volt közöttünk. Sose néztem rá, csak a forgatás közben. Akkor is égett bennem a vágy, hogy megcsókoljam.

***

- Nagyon szépen köszönöm a munkátokat. – csak ennyit mondott a rendező miután végignézte az egész stáb az elkészült klipet, egy nagy kivetítőn. Végül is úgy egészében, jó kis klip lett, de azért örülök, neki, hogy vége. Örülök is meg nem is. Örülök, mert nem kerülök félreérthető és nagyon pirulós helyzetbe Billel, és nem, mert soha többet nem látom őt. Vagyis még egyszer. A klip bemutatása után lesz egy fogadásszerűség, és arra leszek még hivatalos, aztán kilépek az életükből.

- És itt van Vivian König. – mutatott be a rendezőnk, sok öltönyös, jól pénzelt manusznak már a fogadáson.

- Jó napot. – mosolyogtam rájuk kedvesen. Ez a mosolygást már kényszerből is ki tudom magamból csikarni.

- Nagyon gratulálok Önnek. – fogott velem kezet.

- És Bill Kaulitznak a barátnője? – kérdezték, amikor én rá néztem az említettre. Ő a bandával nevetett épp valamin.

- Nem, én egy válogatáson vettem részt, és ott választottak ki a jelentkezők közül.

- Nagyon jól csinálja Hölgyem, magából sikeres színésznő lesz.

- Reméljük a legjobbakat, és ha most megbocsátanak. – mondtam kedvesen, majd odasétáltam Billékhez.

- Sziasztok. – köszöntem kedvesen.

- Hűha, nagyon csinos itt valaki. – mosolygott rám kedvesen Tom.

- Köszönöm Tom. – akaratlanul is elmosolyogtam magamat.

- Vivi – szólt hozzám Bill a büfés incidensük óta, talán most először önszántából. – Hagy mutassam be neked Saraht. – mutatott a mellette álló lányra. Természetesen nem kerülte el a figyelmemet, főleg, hogy egész este csak Bill mellett láttam. És vártam a legrosszabbra, hogy kimondja.

– Ő a barátnőm.

- Szia Sarah. Vivi vagyok. – nyújtottam neki kezet, de legszívesebben eltörtem volna, mind a két karját.

- Szia. Nagyon csinos vagy ma este.

- Köszönöm, te is, de ha most megbocsátotok. – és már ott sem voltam. A könnyeimet alig bírtam visszatartani. Sietős léptekkel távoztam az épületből, de csak úgy csorogtak lefelé az arcomon a könnycseppek. Miért kiértem a szabad ég alá, mélyet szippantottam a levegőből. Nem nagyon akartam elhinni. Talán ez is csak egy rossz álom. Ekkor a nagy égbolton átfutott egy hullócsillag. Próbáltam valamit kívánni, de semmi nem jutott az eszembe, szóval hagytam a fenébe.

A hullócsillag olyan mint a szerelem. Hirtelen tűnik fel az égbolton, de mély nyomot hagy az emberben, és hisz benne, hogy ami kívánt az teljesül, és megváltoztatja az életét. Valakinek bejön a kívánság, valakinek nem. És nem tudunk parancsolni önmagunknak, hiába tudjuk, hogy milyen érzés, amikor nem teljesül a kívánság, de újra és újra kívánunk, hátha végre megtörténik a csoda, és végre boldogok leszünk.