Hullócsillag

  Forró nyári este volt. Ültem a szobám ablakának párkányán.  Szomorúan néztem a csillagokat. Milyen szépek is voltak. Különböző nagyságúak és mindegyik másképp csillog. 
  A régi szép időkre gondoltam. Mikor még együtt töltöttük a nyarakat. Minden olyan könnyű volt még akkor, hisz gyerekek voltunk . Gondtalanul játszottunk a kertben. Akkor még olyanok voltunk, mint a testvérek. Aztán, ahogy egyre idősödtünk, kialakult valami közöttünk. Valami leírhatatlan dolog. Mindketten úgy éreztük, hogy nem tudunk egymás nélkül élni. A lehető legtöbb időt együtt töltöttük, mindent elmondtunk egymásnak. Mikor együtt voltunk csak mi léteztünk, csak ő és én, csak mi ketten.
  Aztán kezdődtek a gondok az anyukája megbetegedett. Nem sokkal később meg is halt. Nagyon nehezen viselte az egész család, de legrosszabbul ő és az apukája. Próbálták kiheverni a történteket, de nem sikerült. Elvesztették, akit talán a legjobban szerettek a világon. Végül úgy döntöttek, hogy elköltöznek, mert minden őrá emlékeztette őket. Nagyon nehéz volt ezt a döntést meghozniuk, különösen neki, hisz akkor már tudtuk, hogy mindennél jobban szeretjük egymást. De meg kellett tennie, új életet kellett kezdenie.
  Nagyon nehezen ment a búcsúzás, de megtettük. Hosszú perceken keresztül öleltük egymást, végül eljött az indulás pillanata. Mielőtt beszállt a kocsiba, előbb egy kis dobozt nyújtott át, de azt mondta csak akkor nyissam ki, ha elment. Aztán beszállt és elindultak.  Addig nem sírtam, de ahogy láttam, hogy szépen lassan eltűnik a kocsi nem bírtam tovább. Patakokban folytak a könnyeim. Egy éjszakán át sírtam, de később eszembe jutot, hogy a dobozt még nem nyitottam ki, lehet, hogy merszem sem volt hozzá, féltem mi lesz benne. De mégis felnyitottam. Egy kis szív medál volt benne és egy cetli, amin ez állt: „ Örökké szeretni foglak.” .
  Most is a kezemben tartottam a papírt, a medál pedig a nyakláncomon lógott. Csak bámultam a csillagokat. Észrevettem egy hullócsillagocskát, ahogy gyorsan elindult lefelé. Kívántam valamit és közben azt reméltem, valahol ő is most a csillagokat figyeli és talán ő is ugyanazt kívánja, amit én.