Az �let csak egy hull�csillag

Pittyeg� g�pek, rohan� orvosok, n�v�rek. Szomor� l�togat�k.
Ami�ta fel�bredtem, csak ezt l�tom, �s a mellettem �l� f�rfit. Illetve f�lig fekv�.
A fej�t az �gyra hajtva, a kez�vel a kezemet szorongatva alszik.
Minden idej�t mellettem t�lti, amit csak lehet.
Hetek �ta dolgozni se ment, csak ha nagyon s�rg�s dolog ad�dott.
Meg�g�rtem neki, hogy fel�bresztem, ha fel�bredtem, de nincs sz�vem kir�ngatni a nyugodt �lomvil�gb�l. Kimer�lt. Alig alszik.
Tudom, hogy m�rges lesz, ami�rt nem keltettem fel, de egyszer�en k�ptelen vagyok r�.
Keveset vagyunk egy�tt.
Most mindenki k�rdezi, hogy mi�rt, hisz hetek �ta alig mozdul mell�lem.
H�t elmondom.
Az er�s f�jdalomcsillap�t�kt�l szinte az eg�sz napot �talszom. Elkezd mocorogni. Ahogy kinyitotta a szem�t, r�m n�zett, hogy hogy vagyok.
- J�l aludt�l? – k�rdem gyeng�n
- Mi�rt nem �bresztett�l fel? – k�rdi ink�bb a v�lasz helyett.
Rosszat �lmodott, tudom. Azt is tudom, hogy mit, �s az �lma, sajnos, val�ra fog v�lni. Illetve m�r f�lig val�ra v�lt.
- Kimer�lt vagy. Semmi sem lesz att�l jobb, ha nem alszol. – v�laszolom megk�sve.
- De legal�bb kihaszn�lhatok minden veled t�lt�tt id�t!
- Jaj, sz�vem! Ezt m�r annyiszor megbesz�lt�k!
- Kicsim, �rts meg! �rtsd meg az �n helyzetemet! M�r k�t �ve, hogy minden reggel melletted kelek mint f�rj. Hat �ve, hogy ismerlek, �s szeretlek, egyre jobban. Boldogok voltunk, minden j� volt, majd egyik napr�l a m�sikra azzal kellet szembes�ln�nk, hogy meg fogsz halni, �s nem tehet�nk, tehetek ellene semmit. – g�rb�l le egy k�nnycsepp az arc�n
- �n �rtelek, de te is �rts meg engem. Itt kell hagynom azt, akit mindenn�l jobban szeretek. Fiatalok vagyunk m�g mind a ketten, de az �let r�vid. Van, aki ebben a korban a csal�dalap�t�son gondolkozik, nekem meg az �sszes gondolatom az, hogy hamarosan, nagyon hamar meghalok, �s itt kell t�ged hagyjalak.
- Megyek ut�nad! – mondja h�rtelen
- Nem! Gus! Nem! Neked itt a helyed. Tal�lsz majd egy kedves l�nyt, �s csal�dot alap�tasz. Boldog leszel. �g�rd meg! – k�ny�rg�m neki
- Nem akarok m�st, �n csak t�ged akarlak. Nem tal�lok olyat, amilyen te vagy! Bel�led csak egy van. Sz�ks�gem van r�d! K�rlek, maradj velem, vagy �n megyek ut�nad. – kapaszkodik bel�m, mint egy 5 �ves kisfi� az anyuk�j�ba
- Tudod, hogy nem lehet. Tudod, hogy b�rmin�l sz�vesebben �ln�k m�g. Tudod, hogy szinte mindent fel�ldozn�k az�rt, hogy veled maradhassak, de nem lehet. Neked itt a helyed, a F�ld�n, a bar�taiddal, a szeretteiddel, nekem pedig ott fent. – mutatok fel. – Onnan foglak figyelni, �s ott v�rok r�d. Addig is itt l�gy boldog. Ennek �gy kellet t�rt�nnie. �gy van meg�rva. L�gy boldog. K�ny�rg�m.
- Nem �g�rem. Nem �g�rhetem. �n t�ged, csak t�ged szeretlek, m�st sose fogok �gy szeretni. Szeretlek. – s�rja el mag�t.
- Szeretlek. – suttogom, �s lecsukom a szemem. �r�kre.

- Ezt akartad, hogy boldog legyek. Megpr�b�ltam. A kedved�rt. �jrah�zasodtam. Gyermekem lesz, de nem t�led. T�led akartam kis k�lyk�ket. Hi�nyzol, nagyon-nagyon hi�nyzol. Nem ugyanolyan az �let n�lk�led. Sokkal �resebb. Rem�lem, te boldog vagy odafent. – n�z Gustav az �g fel�. – Szeretlek. – n�z a s�rra, �s fel�ll, elindul a temet� kapuja fel�.
Elhagyja kedvese s�rj�t, de csak egy kis id�re.
„ Amy Schmith
 1990-2012

Ami bennem l�lek, veletek megy; ott fog k�ztetek lenni mindig. Megtal�lsz vir�gaid k�z�tt, mikor elhervadnak; megtal�lsz a falev�lben, mikor lehull; meghallasz az esti harangsz�ban, mikor eleny�szik; s mikor megeml�kezel r�lam, mindig arccal szemk�zt fogok veled �llani.”

�ll a s�ron, mellette egy sz�l frissen v�gott feh�rr�zsa.

Az �let csak egy hull�csillag. Amilyen h�rtelen felbukkan, olyan hamar el is t�nik. Van, amelyik hosszabb, van, amelyik r�videbb utat tesz meg. De a kihuny�sa mindig szomor� valaki sz�m�ra. �lvezd h�t ki �leted minden perc�t, �s t�ltsd azzal, akit szeretsz! Ne pazarold f�l�sleges dolgokra.