43. r�sz. K�rlek.

Eg�sz reggel k�zd�ttem, hogy ne kelljen hosszabb szemkontaktust tartanom vele. V�rtam, hogy a sulihoz �rj�nk �s kisz�llhassak a kocsij�b�l.

-          Szia! – j�tt fel�m szinte rohanva Nia a suli bej�rat�n�l.

-          Szia.

-          Na v�gre. Azt hittem, m�r elnyelt a f�ld.

-          �rtam egy cetlit, hogy Billn�l leszek.

-          Hogy �llsz?

-          Most nincs kedvem err�l besz�lni.

-          Nagyon ki vagy. L�tom a szemeiden.

Elmes�ltem neki azt, ami �jjel t�rt�nt. Azt, amit Bill mondott nekem.

-          Sz�val m�gis csak eml�kszik. �s fogalma sincs, hogy te vagy az.

-          Bizony.

-          �s most mi lesz?

-          Nem tudom. Fogalmam sincs. �n m�r nem akarom ezt az eg�szet. T�ls�gosan f�j m�g mindig, ha r� gondolok.

-          Sajn�lom.

-          �s nem csak ez t�rt�nt tegnap.

El�js�goltam neki Vanessa h�v�s�t is.

-          Ne. Mit v�rnak ezek t�led, de komolyan?

-          Hogy �gy tegyek, mintha minden norm�lis lenne.

-          Zajlik az �leted.

-          Na mindegy. Holnap ut�n hazamegyek, �s anyuval t�lt�m az eg�sz h�tv�g�t.

-          A mai est�t pedig velem. Elmegy�nk, �s degeszre essz�k magunkat valami gyors�tteremben, azt�n be�l�nk valami barom v�gj�t�kra, �s nem gondolunk semmi rosszra.

-          Te vagy a legjobb.

-          Tudom. – h�zta ki mag�t �s bek�pzelten vigyorgott. – Na menj�nk, mert elk�s�nk. �s valamelyik�nknek k�tnapnyi bep�tolnival�ja van.

-          Ne is mond.

Bill tizenegy �ra k�r�l h�vott el�sz�r. �pp a b�f�ben reggeliztem p�r l�nnyal. Nem vettem fel. Azt�n egy ismeretlen sz�m, amit�l tartottam �s az�rt nem vettem fel azt sem. Ha ez �gy megy tov�bb, sz�mot kell cser�lnem.

Kett� �ra volt m�r, mikor h�rom nem fogadott h�v�son voltam t�l Billt�l.

„Ne haragudj, s�r� a nap. K�s�bb felh�vlak. Dolgozz te is nyugodtan ;)”

Ennyire tellett most t�lem.

A gyakorlatomra m�r el sem mentem. Nem volt energi�m m�g k�t �r�t v�gig�lni az �js�gn�l, �gyhogy ink�bb visszamentem a koleszba �s bezuhanva az �gyamba m�r aludtam is. Hiba volt nem kikapcsolni a telefonom.

-          Igen? – sz�ltam bele alig tudva magamr�l m�g.

-          Szia. – egyb�l felismertem a hangj�t.

-          Vanessa.

-          Csak Nessa.

-          Nessa �n tegnap komolyan gondoltam, amit mondtam.

-          Hogy ne h�vjalak. Tudom. De mi�rt �n fizessek apu tett��rt? � hagyott el t�ged, nem �n.

-          H�ny �ves is vagy?

-          13.

-          Tudod 13 �vesen m�g nem k�ne bele�tn�d az orrod a feln�ttek dolg�ba. Majd p�r �v m�lva r�j�ssz, hogy mi�rt nem vagyok se r�d, se az ap�dra k�v�ncsi.

-          Az �n v�lem�nyem nem is sz�m�t?

-          Hogy �szinte legyek el�g keveset.

-          Hogy lehetsz ilyen?

-          Nem k�v�nom neked, hogy megtudd. �s most ha nem haragszol, �pp aludtam, �gyhogy…

-          Ez a telefonsz�m az eny�m. Ha…

-          Nem foglak felh�vni Nessa. Sajn�lom, de ne v�rd. Szia.

Letettem a telefont, egy�ltal�n nem akartam tov�bb besz�lni vele. �jra cs�r�gni kezdett.

-          Nessa, fogd fel k�rlek…

-          Kicsim. – sz�lt bele Bill.

-          Jaj szia. Ne haragudj, azt hittem, megint Vanessa h�v.

-          Felh�vott megint?

-          Igen. �s van egy olyan �rz�sem, hogy nem utolj�ra.

-          J�l vagy?

-          Igen, csak nagyon f�radt vagyok.

-          Ami azt illeti �n is. Most fogok egy kicsit kid�lni, csak m�g besz�lni akartam veled el�bb.

-          J�l tetted.

-          Besz�ltem reggel Daviddal.

-          �s?

-          Megk�rt, hogy ha lehet, ne bor�tsam fel az id�beoszt�st �s akkor legy�nk egy�tt, mikor t�nyleg nincs m�s dolgom.

-          Jogos.

-          Georg j� fej volt. R�dum�lta a sr�cokat, hogy ma csin�ljuk meg egy r�sz�t a holnapi adagnak, �gyhogy holnap az eg�sz d�lut�nom a ti�d.

-          Ezt j� hallani.

-          Mikor m�sz haza?

-          P�ntek reggel indulok.

-          �s holnap meddig vagy suliban?

-          M�g nem tudom. Nem n�ztem meg az �rarendem. De val�sz�n�leg sok�ig bent kell lennem. A cs�t�rt�k mindig a legh�z�sabb.

-          Na mindegy, majd megbesz�lj�k. Aludd ki magad.

-          J� is lenne.

-          �s h�vj fel, ha kellek.

-          Rendben.

-          Na szia. J� l�gy.

-          Te is. Szia. – tett�k le.

Hi�nyzott. Nagyon. Egyszer�en nem tudok m�r ellen�llni neki. Gyenge vagyok hozz�. M�r t�rcs�ztam is.

-          Szia. – vette fel.

-          Kellesz.

-          Im�dlak.

-          Gyere ide. Mond meg a port�n, hogy a b�ty�m vagy �s anyu k�ld�tt nekem kaj�t h�tv�g�re.

-          Nagyon kital�ltad.

-          J� vagyok a spont�n helyzetekben.

-          Tudod, hogy nem tehetem. Ak�rki felismerhet.

-          A szok�sos szerk�dban m�g �n is alig ismerek r�d. K�rlek.

-          Na ezt ne.

-          Mit?

-          Azt mondtad, k�rlek. �s ahogy mondtad, annak nem tudok ellen �llni.

-          K�rlek, k�rlek, k�rlek. – ism�telgettem.

-          Nem tudod, hogy mekkora kock�zat ez nekem.

-          Igazad van, ne haragudj.

-          Tal�lkozzunk m�shol. Nem akarok megint balh�t Daviddal.

-          H�t j�. De akkor el�bb kialszom magam n�lk�led.

-          Gonoszkodj csak.

-          Sajn�lom. Itt fogok fek�dni egyed�l az �gyamban, sz�tterpeszkedem, �s eszembe sem fogsz jutni.

-          Na j�, mennem kell. Tom kiab�l odalent, ahogy hallom. K�s�bb h�vlak.

-          Rendben. Szeretlek.

-          �n is t�ged.