15 �ves voltam, mikor �desany�mat eltemett�k. A r�k bizonyult er�sebbnek az �let��rt v�vott harcban �s �desap�mmal ketten maradtunk. �n lettem a n� a h�zn�l. Suli ut�n rohantam haza rendet rakni �s f�zni a helyi rend�rf�n�knek. Anyu hal�la ut�n �sszet�rt. Egyre t�bbet volt bent a kapit�nys�gon, alig j�rt haza. Mikor otthon volt, a kedvenc fotel�ben �cs�r�gve iszogatott �s n�zte a t�v�t. Sosem k�rt, hogy seg�tsek, sosem k�rt, hogy n�jek fel a feladathoz… anyu hely�nek bet�lt�s�hez. Magamt�l cselekedtem. �n �gy tereltem el a gondolataimat.

Most m�r 18 �ves vagyok. Apuval m�r z�kken�mentesen mennek a dolgaink. Egym�shoz csiszol�dtunk, kialakult egy �j �letmenet anyu n�lk�l. Apu nagyon szigor� �s nagyon ragaszkodik hozz�m. A gyerekkorom kimaradt. Nem mentem bulikba, nem maradtam suli ut�n a bar�tokkal m�szk�lni a pl�z�kban, nem n�ztem meg a leg�jabb filmeket a moziban, nem r�szegedtem le egy szilveszteri h�zibuliban sem. Bar�tom sem volt. Apu amint kiszagolta, hogy tetszik valaki, m�r nyomoztatta is le a csal�di h�tter�t a d�dsz�l�kig visszamen�en. Hossz� ideig meg tudtam ezt �rteni. Azzal magyar�ztam meg magamnak t�lont�l szigor� viselked�s�t, hogy nem akar engem is elvesz�teni. Nem akarja, hogy egy m�sik f�rfit v�lasszak � helyette.

De most m�r h�rom hossz� h�nap telt el, hogy megismertem valakit. � id�sebb n�lam p�r �vvel, nem is a sulimba j�r. Egy buszmeg�ll�ban tal�lkoztunk el�sz�r, ugyanarra a j�ratra v�rva. Elpirultam, mikor r�mn�zett. Az a v�gigm�r�s, az az elismer� mosoly zavarba hozott. Azt�n minden nap reggel f�l nyolckor ott �llt a buszmeg�ll�ban, ahogy �n is. Mikor el�sz�r szemezt�nk �reztem, hogy elvesztem. Beleszerettem. Visszaford�thatatlanul, menthetetlen�l, �r�lten szerelmes lettem bel�.

K�t �s f�l h�napja randiztunk. Titokban. N�ha ell�gtam a sulib�l, hogy egy�tt lehess�nk, �s volt, hogy suli ut�ni korrepet�l�st tal�ltam ki alibi gyan�nt, hogy azt a kis id�t is egy�tt t�lthess�k. Leadtam p�r tant�rgyat is, hogy azok helyett rohanjak hozz�.

Vele minden olyan egyszer� volt. Egy sz� van, ami t�k�letesen le�rja… boldogs�g.

De ez sem teljes. Titkolnom kellett apu el�l, mert � ellene lenne. Sosem engedn�, hogy egy olyan sr�ccal j�rjak, aki nem j�r iskol�ba, nincs �ll�sa �s m�g id�sebb is n�lam. Georg egy felfedez�sre �h�toz� zen�sz l�lek. Basszusgit�ron j�tszik �s az az �lma, hogy saj�t band�ja legyen. A sz�lei m�s v�rosban �lnek, de eltartj�k. Egy �n�ll� feln�tt f�rfi. Na ez is kiakasztan� aput.

K�t hete m�r, hogy megneszelte, van valakim. Elj�tt �rtem a suliba �s mikor megl�tta, hogy kij�ve az ajt�n Georg nyak�ba borulva cs�kolom meg �t, be is igazol�dott a gyan�ja. Azonnal odaj�tt hozz�nk �s k�rd�re vont. �n csak �lltam ott megk�v�lve, m�g Georg magyar�zta ki � �s mennyire szeret engem. Elmondta, hogy j�runk, �s nem kell tartania t�le, tisztess�gesek a sz�nd�kai. De apu hajthatatlan volt. A karomn�l fogva r�ngatott el onnan �s haz�ig kiab�lt velem.

K�t napig nem �llt sz�ba velem. Elvitt reggel kocsival a suliba �s �rtem is j�tt. Tudtam, hogy suli k�zben is tudja, mit csin�lok. � a rend�rf�n�k, mindenkit ismer, �s mindent tud, amit tudni akar.

Egy pillanat alatt szertefoszlott a boldogs�gunk Georgal. Nem tal�lkozhattunk, nem l�thattuk egym�st. Csak a telefon maradt nek�nk. Az is csak p�r napig, mert apu elvette. Gy�l�ltem �rte. Soha nem �rzett d�h forrongott bennem, ak�rh�nyszor megl�ttam �s tudtam, � v�laszt el engem �letem szerelm�t�l.

Hetek teltek �jra el, mikor apu kicsit lenyugodott �s elengedett a suli b�lba. Ahogy kitett a suli el�tt, m�r el is k�rtem bar�tn�m telefonj�t, hogy megcs�rgessem Georgot. �t perc m�lva ott volt �s �gy cs�kolt meg, mint m�g soha azel�tt. F�ltem, hogy feladja, f�ltem, hogy k�nnyebb utat v�lasztva ink�bb lemond r�lam, de � nem tette. Szeretett �s k�zd�tt �rtem. Kitartott, mert �n kellettem neki. A parkol�ban l�v� aut�j�ba sz�lltunk be, ahogy mindenki bement a b�lba. Annyira hi�nyoztunk egym�snak, annyira v�gytunk egym�s �rint�s�re, hogy egyb�l egym�snak est�nk. Ott lett�nk egym�s�i a h�ts� �l�sen. Nem el�sz�r szeretkezt�nk, de ez valahogy sokkal felszabadultabb, sokkal �rz�kibb volt, mint eddig.

Valaki kopog�ssal zavarta meg idilli szieszt�nkat. Georg mellkas�n fekve szuszogtam f�lmeztelen�l, mikor egy alak jelent meg a kocsi mellett �s bekopogott az ablakon.

Gyorsan zajlottak az esem�nyek. Georg kisz�llt, az alak ordib�lt vele, azt�n dulakod�st hallottam. Mikor kisz�lltam, megl�ttam azt a f�rfit az aszfalton fekve, ahogy Georg a p�l�j�t markolva �ti �jra �s �jra. Kiab�ltam vele, hogy hagyja b�k�n, fejezze be. Egy perc sem telt bele, m�r meg is hallottam a szir�n�t. Tudtam, hogy apu az. K�ny�r�gtem Georgnak, hogy t�nj�n el, k�rtem, hogy rohanjon el onnan messzire. Nem tette. Nem akart magamra hagyni.

Apu egyik �rszeme volt az. Apu k�ldte r�nk �s Georg nyolc napon t�l gy�gyul� s�r�l�seket okozott neki. Apu meg�t�tte �t, de Georg �llta. �n k�z�j�k f�szkeltem magam �s k�rleltem ap�mat, hagyja b�k�n. Zokogtam, hisztiztem �s megfogtam Georg kez�t, jelezve ap�mnak, hogy �n szeretem �t �s ki�llok mellette.

Apu ultim�tumot adott. Georg elt�nik a v�rosb�l, egy �letre b�k�n hagyva engem �s akkor elengedi szabadon. Ez volt az egyik lehet�s�g, ami �lesen has�tott a sz�vembe. A m�sik opci� szerint Georg itt marad, de akkor b�rt�nbe ker�l. Apu gondoskodik r�la, hogy j� ideig ne is szabadulhasson. Nem hittem a f�lemnek. Nyilv�n val� volt, hogy ak�rmelyik mellett d�nt, nek�nk nem lehet k�z�s j�v�nk.

Mikor apu j�l v�gezve dolg�t r�mparancsolt �s megindult a kocsija fel� �n f�ldbegy�kerezett l�bakkal �lltam szerelmem kez�t markolva. � s�gta a f�lembe:

-          Menj kicsim. Ne agg�dj, nem t�n�k el. Ne keverd nagyobb bajba magad.

F�lve engedtem el a kez�t �s indultam el ap�m ut�n.

M�snap d�lut�n kaptam egy sms-t t�le. „�jf�lre ott vagyok az ablakod alatt. K�sz�lj el k�rlek. Szeretlek!!”

Arra a k�rd�semre, mire k�sz�ljek el, m�r csak �jf�lkor kaptam v�laszt. Az ablakomon kopogott, �n pedig remeg� kezekkel, tartva a lebuk�st�l engedtem �t bem�szni.

-          K�sz vagy?

-          De mire?

-          Gyere velem.

-          Hova?

-          Lel�pek innen. Nem maradhatok. Nem mehetek sittre. Nincs es�lyem, hisz ap�d a rend�rf�n�k. De nem mehetek n�lk�led. Gyere velem. �n eltartalak, vigy�zok r�d, mindened meg lesz.

-          De…

-          Nekem el kell mennem. N�lk�led is. El kell d�ntened, hogy velem tartasz-e.

Nem vacill�ltam. El�kaptam az �gy al�l a b�r�nd�met, �s mindent belev�gtam, amit csak tudtam. Alig h�sz perc m�lva m�r a p�lyaudvaron �lt�nk. Nem mehett�nk aut�val, apu egyb�l lenyomoztatta volna a rendsz�m alapj�n, merre j�runk.

F�l �ra volt m�g a vonatunk indul�s�ig. Egy padon �lve v�rtuk a besz�ll�st. Szor�tottam a kez�t �s n�ztem a k�r�l�tt�nk elhalad� embereket. Egy r�m�lt p�rt l�ttam meg p�r perc m�lva, akik kett�v�lva indultak el a p�lyaudvaron. A f�rfi zaklatottan j�tt oda hozz�nk, egy f�nyk�pet ny�jtva fel�nk. A kisl�nyuk elk�borolt, m�g �k az �js�gosn�l �lltak �s m�r negyed �r�ja keresik. Nem l�ttuk a l�nyt. Sajn�ltam. Ahogy n�ztem azt a f�rfit �sszet�rten, k�nnyes szemekkel, k�ts�gbeesve keresve kisl�ny�t, f�jdalom �nt�tte el a sz�vem. Nem a saj�t f�jdalmam. Hanem ap�m�. Az a f�jdalom, amit akkor �rez majd, mikor megl�tja, elmentem. Mikor megl�tja az �res szerk�nyemet, a feld�lt szob�mat �s a h�lt helyemet. Mikor tudatosul benne, hogy elmentem �s nem hagytam el�rhet�s�get.

-          Ezt nem tehetem. – fordultam szerelmem fel�.

-          Ne hagyj el. – k�rte egyb�l.

-          Nem tehetem. – ism�teltem els�rva magam.

-          Felh�vjuk ap�dat, amint oda�r�nk, �s elmondjuk, hol vagyunk.

-          Tudod, hogy nem hagyn� annyiban. Elj�nne �rtem b�rhov�, �s t�ged b�rt�nbe juttatna. Nem hagyhatom �t mag�ra. Neki m�r csak �n vagyok.

-          Rettegtem d�lut�n �ta, hogy ez lesz. Tudtam, hogy �gy sem teszed meg.

-          Sajn�lom.

-          �n is.

-          Annyira szeretlek. – szor�tottam magamhoz.

Nem felelt. Tudtam, hogy szeret, de nem marasztalt. Nem tehette, mellettem �llt. Ink�bb elvesz�tett, minthogy �gy menjek el vele.

Nem mondtam, hogy h�vjon fel, tudtam, hogy ezzel �gyis v�ge.

Hosszan cs�koltam, � pedig let�r�lte az arcomon v�gigfolyt k�nnycseppeket.

-          Vigy�zz magadra kicsil�ny. – csuklott el a hangja. – Menj. �rj haza, miel�tt �szrevenn�, hogy elj�tt�l.

-          Mindig…

-          Ne mondj olyat, amit tudod, hogy nem igaz. – tette mutat�ujj�t a sz�mra.

Nem n�ztem vissza. Nem mertem.

Nem sokon m�lott, de kis �jf�li utaz�som r�vidnek bizonyult. J�l d�nt�ttem. Azt hiszem… Tal�n egyszer �n is biztos leszek ebben.

Mikor haza�rtem apu a nappaliban �llt telefonnal a kez�ben. Ahogy bel�ptem, letette �s szomor�an n�zett r�m.

-          J� �jt apu. – k�sz�ntem el t�le s�rva.

Becipeltem a b�r�nd�m a szob�mba �s becsuktam magam ut�n az ajt�t.

A p�rn�mba f�rtam az arcom, hogy tomp�tsam zokog�som zaj�t. �reztem, ahogy apu teste az �gyamra nehezedik. Nem mondott semmit, csak megsimogatta �vatosan a h�tamat. Megfordultam, hogy a szem�be n�zzek �s megk�nnyebb�l�st, h�l�t l�ttam benn�k. Tudta, mennyire f�j, de m�gis visszaj�ttem hozz�. Az �l�be fektettem a fejem �s ott s�rtam �lomba magam.