49. r�sz. Fegyversz�net?

-          Sz�p volt. – gratul�lt nekem Tom p�l�j�t r�zva.

-          Nyugi csak v�z �s egy kis lime l�.

-          H�t veled mi t�rt�nt? – j�tt ki Bill is a konyh�b�l k�t itallal a kez�ben.

Tom el�bb r�mn�zett, �s csak ut�na v�laszolt. Az arcomr�l leolvashatta, hogy nem �rdekel, ha el�rul.

-          A kiscsaj hibbant. Le�nt�tt �s elment.

-          Valamit csak mondt�l.

-          �sszekevertem a nev�t egy m�lt heti l�ny�val, aki t�rt�netesen a h�ga.

-          �rtem. Akkor meg�rdemelted.

-          Biztos. Na megyek, �t�lt�z�m.

-          Ezt neked hoztam. – adta Bill az egyik italt a kezembe.

-          Mi ez?

-          Bill specialit�s.

-          K�sz�n�m.

Tudtam, hogy nem ker�lhetek f�l�nybe Tommal szemben, de az�rt j�l esett egy kicsit megsz�vatni. Az a fej, amit akkor v�gott, mikor megtudta, el�re eltervezett sz�nd�kkal �lltam bossz�t rajta, mindent meg�rt. Vissza fogom m�g kapni, ebben is biztos vagyok. De nem esek k�nnyen k�ts�gbe. Mivel a blogot m�r nem folytatom, nincs mit�l f�lnem.

J� hangulat alakult ki. Ezek n�gyen xbox m�ni�sok. �lik egym�st, veszekszenek, g�nyol�dnak, fetrengenek a r�h�g�st�l, �n pedig ut�nt�lt�m a ki�r�lt poharakat. J�l �rzem magam, sz�vesen keverem nekik az italokat. Eddig kett� nem v�lt be. Az egyik Gustavnak volt t�l �des, a m�sik pedig Billnek t�l �t�s.

Figyeltem Tomot. V�rtam a visszav�g�ra. N�ha �sszeakadt a tekintet�nk, de olyankor nem �reztem azt az ut�latot, amit eddig. Figyeltem �t Billel. Ha egym�sra n�znek, besz�lni�k sem kell, egy pillant�sb�l tudj�k, mit gondol a m�sik. Olyan k�t�d�s van kettej�k k�zt, ami sz�let�s�kt�l vel�k van, szent �s �r�k. Ez szimp�ti�t keltett bennem Tom ir�nt. Bill annyira j� ember, nem lehet Tom a sz�ges ellent�te. Nem lehet Tom annyira szar emberileg, ha egy ilyen testv�rrel n�tt fel. Tal�n nyitnom k�ne fel� ahelyett, hogy besz�llok a harc�ba �s fokozom az ut�lat�t ir�ntam. Bill�rt.

Mikor megl�ttam, hogy Tom pohara �res lett, fel�lltam.

-          Hozom is az �jat.

-          K�szi. – n�zett r�m gyanakv�an.

-          V�lasztasz hozz�val�t?

L�ttam. L�ttam, hogy Georg megb�ki �t.

-          Persze. – �llt is fel �s kij�tt velem a konyh�ba.

-          �des vagy sz�raz pezsg�?

-          Sz�raz. – v�laszolt �s fel�lt a pultra. – De most kipr�b�ln�m azt, amit Billnek kevert�l az el�bb.

-          Ok�. – kezdtem keresg�lni a hozz�val�kat. - Rem�lem nem haragszol r�m, ami�rt…

-          Haragszom, de azt kell mondjam elismer�sem. Fantasztikusan befoly�solod az embereket, azt m�r l�tom.

-          Musz�j ezt most megint kezdeni?

-          Nem az�rt mondtam. Most nem. �n elismerem, ha valamit meg�rdemlek, de bocs�natot nem fogok t�led k�rni.

-          Nem is v�rom. A k�tsz�n�s�g nem t�l szimpatikus emberi tulajdons�g.

-          Ebben egyet�rt�nk.

-          Legal�bb valamiben.

-          �s abban is, hogy hasznodat vessz�k ma este.

-          Ez igaz�n kedves.

-          Nem csak a kokt�llal. Hasznos a jelenl�ted Billnek. Ez�rt mindannyiunknak.

-          Neked m�r nem k�ne t�bbet kevernem.

-          Na keverj egyet magadnak is �s ak�r koccinthatn�nk is.

-          �m legyen. – vettem el� egy tiszta poharat.

-          Ez a te telefonod? – n�zett a pulton rezg� mobilra.

-          Igen. Egy perc. Tess�k? – vettem fel.

-          Szia.

-          Nessa. – �llap�tottam meg.

-          Nem zavarok sok�ig, csak meg szeretn�lek h�vni j�v� szombatra hozz�nk.

-          Gondolom viccelsz.

-          Sz�linapom lesz. – folytatta szomor�an.

-          Ahogy te se tudod az eny�met, �n sem a ti�d.

-          November elseje. – v�gta r� sz�let�sem pontos d�tum�t.

-          Ok�, te tudod.

-          Elj�ssz?

-          Nem hiszem. Nem.

-          Apu besz�lni szeretne veled, adom.

-          Ne! Ne add. Szia. – tettem is le.

-          Minden ok�? – �rdekl�d�tt Tom.

-          Egy�ltal�n nem.

-          A h�god?

-          �s az ap�m. A csal�dom feledhet� r�sze, akik h�sz �vig b�k�n hagytak, most meg napi szinten zaklatnak.

-          Mikor apunak �j csal�dja lett Bill egyfolyt�ban h�vta �ket, mindig �t akart menni, mindig vel�k akart lenni. �n nem foglalkoztam vele. �gy gondoltam az eg�szre, hogy ez van. Ezt dobta a g�p, el kell fogadni. Rossz volt l�tni, hogy Billt mindig lepattintj�k. Sok id�be telt, mire helyre r�z�dtak a dolgok. Senkinek nem k�nny� egy ilyen helyzet.

-          Tudod k�nnyebb lenne, ha nem h�sz �vesen l�ttam volna el�sz�r az ap�mat. Ha el�tte is keresett volna. Van egy 13 �ves h�gom. Kinek kell olyan testv�r, akit nem ismer a fogantat�s�t�l fogva?

-          �rtelek. �s igazad van. De…

-          Ne. Hagyjuk. L�gy sz�ves. Ez a mag�n�gyem �s ne �rts f�lre, sz�vesen beavatlak, de most nem. Eltelhetne p�r nap �gy, hogy nem rontj�k el a kedvem ezzel a csal�d miz�ri�val.

-          Sz�ljak Billnek?

-          Nem. K�szi. H�zzuk le az italunkat �s felejts�k el.

-          Legyen. – tartotta fel�m a pohar�t, �s tartalm�nak fel�t az �n �res poharamba �nt�tte. – Ne szarozz egy saj�ttal.

-          Most fegyversz�netet k�t�nk?

-          Egy id�re. – h�zta mosolyra ajkait.

-          Hm. T�nyleg j�l befoly�solom az embereket.

-          Igyekszem.

Tudtam, ez nem egy �r�k bar�ts�g kezdete. Ink�bb egy amolyan csendben elviselj�k egym�st kapcsolat lesz. �n megnyugodhatok, nem fog Tom piszk�lni, de Tom is megnyugodhat, mert �n is tartogatok m�g egy-k�t �t�k�rty�t arra az esetre, ha nem sz�llna le r�lam. Most �gy n�z ki, ezekre nem lesz sz�ks�g, de az �rd�g nem alszik. Nem szavazok Tomnak egyik pillanatr�l a m�sikra felt�tel n�lk�li bizalmat.

L�ttam Billen, nagyon �r�lt, mikor Tommal egy�tt j�tt�nk ki a konyh�b�l. Nem ny�rtuk ki egym�st, nem kiab�ltunk. Egyforma itallal a kez�nkben j�kedv�en �lt�nk vissza elhagyott helyeinkre.

J�l siker�lt este volt �s Bill m�g fokozni is tudta. �gy egy �ra m�lva az �r�j�ra n�zett �s fel�llt.

-          El fogunk k�sni. – ny�jtotta fel�m a kez�t.

-          Honnan?

-          Meglepi. Gyere.

-          Elmegy�nk?

-          Igen. De ne faggass, b�zz bennem.

-          J� sz�rakoz�st. – k�sz�ntek el t�l�nk a sr�cok, mi pedig megindultunk az ajt� fel�.

Beb�jtunk a cip�inkbe �s kiment�nk a h�zb�l, ahol m�r Tobi v�r minket.